Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-262

308 262. országos ülés június 28. 1877. Igaz, hogy, — mint a t. előadó ur is külöuösen hangsúlyozta, — e törvényjavaslat csak egy évre szól; de azt hiszem, hogy ez nem argumentum arra vonatkozólag, hogy a t. kormány a magyarországi ozukoripar érdekeit még egy év alatt is kellő figyelemben ne részesítse., Ha már most, t. ház! tény az, hogy a magyarországi ozukoripar még ezen rá nézve legelőnyösebb adórendszer mellett is alig bir existálni az ausztriai versenynyel szemben ; ha tény, a mit a hivatalos adatok bizonyítanak, hogy 13.000,000 forint áru és ennek nagyobb, túlnyomó részében osztrák czukort fogyasztunk évenként; ha ilyen előnyös megadóztatás mellett ezukoriparunk és czukorgyáraink nem bírnak versenyezni i az ausztriai czukorgyárakkal szemben : kérdem, mi lehet következménye ezen törvényjavaslat elfogadásának? mi lehet következménye, ha a czukorgyárak megadóztatása fokoztatik ? következménye igen egyszerűen az lesz, hogy a gyengébb gyárak bukni fognak. A gyengébb gyárak pedig az ausztriaikkal szemben épen a magyarországiak, Következménye igen könnyen az lehet, — és meggyőződésem szerint az lesz, — hogy a magyarországi czukorgyárak, melyek ma is alig bírnak tengeni, és roskadoznak az ausztriai gyárak versenye alatt, e versenyt nem fogják bírni kiállani és az adófelemelés folytán megfognak bukni ; eredménye az lesz, hogy a kivitelben megnehezített osztrák czukor még nagyobb mértékben elfogja özönleni a magyarországi piaczokat és így még inkább megfogja nehezíteni a magyarországi ezukorgyárak versenyét. Egy ilyen javaslatot, t. ház, mely a magyarországi czukorgyártást ennyire veszélyezteti : én a magam részéről el nem fogadhatok. (Élénk helyeslés bal/elöl) Berchtold László gr. Tiszteli képviselőház ! Engedelmet kérek, hogy a t. ház türelmét rövid időre igénybe veszem; — (Halljuk! Ilalljukl) de kötelességemmé teszi a felszóllalást egyrészt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat fontossága, másrészt pedig azon körülmény, hogy oly kerületnek vagyok képviselője, melyben az osztrák-magyar monarchia legnagyobb czukorgyára létezett és így a czukorgyáraknak nagyobb vidékekre kiterjedő üdvös hatását saját tapasztalásomból ismerem és mondhatom, hogy ezek nem csak a mezőgazdaság utáni jövedelmek és a föld- | érték emelésének, de egyszersmind a munkásosz- j tálynak az egész éven át biztos és kielégítő ke- | réseiét nyújtó factorait képezik, és így kivána- j tosnak tartom, hogg ezen iparág, nem mint ed- : dig folytonos hanyatlásnak, de virágzásnak és az j országban terjedésnek induljon. De ezt a törvényjavaslat által elérve nem látom, ós a ozukoripar sorsát az osztrák és magyar pénzügyminister urak önkényére bízni nem akarom, (Helyeslés balfelöl) mert tapasztalásból tudjuk, hogy az ily közös megállapodásoknál mindig az történik, a mit az osztrák pénzügyminister akar, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) ennek pedig érdekében fekszik, tekintet nélkül a magyar gyárakra, az osztrák gyáraknak előnyöket biztosítani; az igen tisztelt magyar pénzügyminister úrról pedig azt tudom, hogy ő a fisoalis szempont egyoldalú alkalmazása és érvényesítése tekintetéből — tudom, hogy nem szándékosan, — a magyar ipar fejlődésót lehetetlenné teszi; (Helyeslés balfelöl) ós ez egy adomát juttat eszembe, melyet a tisztelt ház kegyes engedelmével elmondani bátor leszek, (Halljuk ! Halljuk!) Egy kis fejedelemség uralkodója szenvedélyes vadász lóvén, ámbár már igen roszul látott, egy hajtóvadászatban vett részt ós hajtás közben a bokrok mögött valamit mozogni látott, azt nyúlnak nézte és reá lőtt, de fájdalom ez nem nyúl, hanem hajtó volt, ki a lövésre fel is bukott, a fejedelem vadásza ezt látva elkiáltotta magát „Istenem vége van"; de jobban oda tekintve észrevette, hogy a hajtó még mozog, és örömében felkiáltott; hála az égnek még él, erre a fejedelem, ki még mindig nyulat sejtett, e szavakkal „micsoda még él?" újra oda lőtt. így jár ei a mi kormányunk az iparral: ha ez még némikép lézengni képes egy uj adó emeléssel rá puskáz, ós az eredmény ismeretes. (Élénk derültség.) Nem akarok a tisztelt ház türelmével vissza élni; (Halljuk! Halljuk !) sem azokat, melyeket Lukács Béla képviselő társam igen helyesen es kimerítően előadott, ismételni, csak röviden kívánom felemlíteni, hogy ezen törvényjavaslat megszavazása által a magyar kincstár részére aránylag igen csekély, körülbelül 200,000 frt tevő haszon háramlik : holott Austriában ezután 4 millió többletet várnak, ha még éhez tekintetbe vesszük, hogy mi több czukrot fogyasztunk mint gyártunk, ugy még ezen az osztrák kincstárba befolyt öszszegnek egy részét a magyar fogyasztók fogják fizetni, (Igaz! Ugy van! balfelöl) . e szerint világos, hogy e törvényjavaslat csak is Ausztriára előnyös. Továbbá pedig tagadhatlan, hogy e törvényjavaslat azok közé tartozik, melyek mint az Ausztriával kötendő kiegyezési törvényjavaslatok együttesen tárgyalandók, mit az bizonyít, hogy ezt Ausztriában azon bizottsághoz utasították, mely a kiegyezési törvényjavaslatok megbirálására van kiküldve, attól tartok, hogy ez az első lépés, miszerint a kiegyezési törvényjavaslatok Ausztriára előnyös része provisorius intézkedések által becsempésztessék ; de ha nem is ez czéloztatnék, jövőre mindenesetre nagyon meg fogja nehezíteni, hogy a magyar ezukorgyárak részére a kedvezőbben situált osztrák gyárakkal szemben a jogo-