Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-262

262. országos Slés június 28. 1877. 307 tetemesen felemelt kereseti adó ; mert nem lehet tagadni, hogy a munkások kereseti adója áthárittatik az illető gyárakra, és hasonló megterheltetés Ausztriában nincs. Azóta hozzájárult ehhez a szállítási adó is, mely igaz, hogy jelentéktelen, igaz hogy csak 2%-ot tesz ; de mégis 2°/

0-al sújtja a magyarországi kereskedelmet és forgalmat, és igy közvetve a magyarországi ezukorgyártást is, szemben az ausztriaival. Mindezen hátrányok tökéletesen indokolják a magyarországi ozukorgyárosok ós ezukoriparosok azon kívánságát és óhajtását, hogy szemben az ausztriai verseuynyel, érdekeik némileg figyelembe vétessenek. Nevezetesen a magyar ezukoriparosok legújabban beadott kérvónyökben azt mondják: „ámbár nem tagadható, hogy az átalányozási adórendszer mellett azon hátrányos külömbség, mely az osztrák és magyar répa jósága közt fenforog, félig-meddig elhárítható az által, hogy a mi roszabb répánk feldolgozásában gyorsabban lehet eljárni, s jobban ki lehet használni a mükészüiékeket, mindazonáltal ezen adórendszer aránylag nagyobb terhet ró a kisebb tartalmú répát feldolgozó magyar gyárakra, ennélfogva igazságosnak, méltányosnak látszik, hogy a kormánv ezen adóalak keretén belül evárainknak megfelelő könnyítést nyújtson az által, hogy általában a nyers termény adója, vagy az átalányok 15—20°/

0-kal alacsonyabb tétellel rovatnának meg; a mi által csak a nyers ezukornak egyenlő megadóztatása éretnék el. Ezen tekintet érvényesítése annál inkább ajánlható, miután Magyarország ezukoripara különben is nehezebb, költségesebb termelési viszonyok alatt szenved, s a nyers anyag, annak csekélyebb czukortartalmát tekintve, épen nem kerül kevesebbe,. Hasonlót hangsúlyoz a debreczeni ezukorgyár igazgatósága, mely azt mondja: „Mindaddig tehát, míg a vámkötelek a birodalom Lajthán túli és Lajthán inneni része közt fenáll : az állam által óhajtott nagyobb bevétel csak a ezukoradó felemelése által érethetik el; — óhajtandó azonban, miszerint ezen adófelemelós akként eszközöltessék, hogy az által a magyar ezukoripar teljesen tönkre ne menjen, hanem hogy a birodalom két felében fen álló gyártás közt arányosabb ós igazságosabb terheltet és jöjjön létre — s hogy az uj törvényben a magyar ezukorgyártásnak a cseh és morva ezukorgyártás ellenében az éghajlati viszonyok következtében fenálló kedvezőtlenebb helyzete kellő figyelemben részesittessék, — a mi akként lenne elérhető , hogy a mennyiben a magyarországi ezukorgyárak által felhasznált répa sokkal kevesebb ezukornyeredéket szolgáltat, mint a cseh- és morvaországi gyárak által felhasznált répa: a magyarországi ezukoradó legalább is 20%-kal alacsonyabb legyen, mint a morva és csehországi ezukoradó." Tanulmányozta és tárgyalta e kérdést legközelebb a magyar országos gazdasági egyesület is, a mely meghallgatta Eottermann ezukorgyárost, egy igen szakképzett és nemcsak a ezukoripar viszonyaiban, de a közgazdasági kérdésekben is igen jártas egyént és azonkívül meghallgatta a pénzügyministerium szakelőadójának, Meríbrt Köbért pónzügyministeri tanácsos nyilatkozatát is. Igen érdekes eszmecsere folyt a magyar gazdasági egyesület tárgyalásain, a melyeknek részleteit nem akarom elősorolni; hanem legyen szabad csak azon részét idéznem, a mely specialiter ezen törvényjavaslatra bir vonatkozással. A meghallgatott szakértő Eottermann a többi közt azt mondta: „Az adóztatás bármely neme fogadtassák is el. első sorban kívánhatja a magyar ezukoripar a kormánytól — méltányosság szempontjából — hogy az uralgó kedvezőtlen viszonyok kiegyenlítésére, a magyar ezukorgjáros, szemben az osztrákkal, bizonyos kedvezményekben részesittessék. Az átalánozási adórendszer keretében is nyújthatna a kincstár bizonyos könynyitéseket a magyar ezukor-iparosnak. Ez egy oly kívánságom, melynek kevésbé, mint magyar ezukorgyáros adok kifejezést, miután legkevésbé fekhetik érdekemben, hogy a kormány kecsegtetések és ingerszerek által ujabb ezukorgyárak keletkezésére adjon alkalmat, — hanem az egy oly kívánság, melyet kimondani, tekintettel a tónyi leges magyar viszonyokra, szakértői minőségem! ben kötelességemnek ismerek. A ezukorgyárak ugyan az ilyen kedvezmények daczára sem fognak gombaként a földből felnyúlni, mindaddig, mig közlekedési eszközeink rosszak, szenünk drága, a mellék-iparok hiányoznak, a tőke drága és mig nemzetiségi szempontból annyira nem haladtunk, hogy a külföldinek megtelepítését könnyitvén, neki kellemesebb existentiát nem teremtünk ; végül mig a technikai erők hiánya oly nagy mértékben leend érezhető, mint jelenleg. Mindazonáltal ezen esetleges kedvezmények által, melyeket- a magyar ezukoripar a kormánytól várva vár, legalább a legélénkebb I árnyoldala enyhittetik a magyar ezukoriparnak, mely utalva van rósz répa feldolgozására." Mindezen nyilatkozatokból, a melyeket idéztem, kitűnik az, hogy szakembereink és szaktes| tületeink egyhangú állítása szerint a magyar ezuí koripar határozott hátrányban van az osztrák I ezukor iparral szemben , és ha szembeállítom ! mindazt, a mit magyar szakembereink és szaktestületeink állítottak; ha szembeállitom mindazt a törvényjavaslattal, a melyet a kormány beterjesztett : ugy — azt hiszem, bebizonyítottam azt, miszerint a t kormány a magyarországi ezukorgyár! tás, ezukoripar vitális érdekeire e törvényjayasi latban a legkisebb figvelemmel sem volt. 39*