Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-262

3Q4, 2fi2. oiázágos ttl'éi indokolása, a melyet a törvényjavaslathoz mellékelt, semmi kétséget sem hagy fenn a kormány azon intcntióira vonatkozólag, a melyeket alapúi vett, a midőn ezen törvényjavaslatot boterjesztette. A két kormány a ezukorgyártás jelenlegi megadóztatásának mórtékét oly alacsonynak tartja, hogy különösen a czukorkivitel folytam megkárosodás miatt szükségesnek tartja a ozukoradónak a termelőképességhez mért helyes azonosítása általi felemelését. Á törvényjavaslat ezélja tehát röviden összefoglalva a ezukorgyártás jelenlegi megadóztatás! mérvének felemelése és az átalányozási rendszernek, — melyet szakembereink a magyarországi ezukorgyártás érdekeinek még legmegfelelőbbnek állították, — arányosítása azon megadóztatás! rendszerrel, a mely a megadóztatásra a feldolgozandó répamennyiség felmérését veszi alapúi és a mely rendszert szakembereink a magyarországi ezukorgyártás érdekei tekintetében határozottan mindig perhorrescáltak. Előrebocsátom t. képviselőház \ azt, hogy én a ezukorgyártás megadóztatása tekintetében jelenleg fennálló rendszert nem tartom tökéletesnek s egyátalán magam is abban a meggyőződésben vagyok, hogy az államkincstár szempontjából az ellen igen sok alapos kifogás emelhető. Az állam a ezukoradóből nem vonja azt a I bevételt, melyet különben, mint a monarchiában j elfogyasztott ezukor utón fogyasztási adóból vonnia kellene ; sőt elismerem azt is, hogy a határon kivitt ezukor után restituált fogyasztási adó alapján a monarchia károsodásnak van kitéve és a monarchia ezukor-adó bevétele ezáltal absorbealva van. Ezen anomáliák azonban nem uj kelé- i tüek. Ezek évek óta fejlődtek, különösen a diffu- j sionalis rendszerint dolgozó gyáraknál, a technicai l előadás és különféle találmányok folytán. A kincstár megkárosodása e tekintetben már évek óta | érezhető. Mind ez ideig azonban a kormány e te-| kintetben nem folyamodott a törvényhozáshoz orvoslás végett.. És most midőn ezen anomáliák és hiányok megszüntetésére elérkezett az időpont, | mert az 1867-iki vám és kereskedelmi szerződés j lejárt; még most is a tisztelt kormány mindig csak a tanulmányozás stádiumánál van, — sőt a kérdésnek ujabb tiz évre való rendezését függő- j ben hagyva, most midőn a vám és kereskedelmi j szerződés érvényességének tartamából még csak egy fél óv van hátra, egy uj provisorius javas- i lattal lép elő, mely ezen vám és kereskedelmi szerződés határidején tul terjeszkedik. Ismétlem t. ház, hogy az 1867. évben kötött vám és kereskedelmi szerződés közel lejáróban van és annak lejártával Magyarországra vonatkozólag helyreáll az önálló intézkedési jog nem- j csak a vámokra, hanem a fogyasztási adókra vonatkozólag is. i Lehet, hogy e Yárnszerződés • meg fog uiiítaíui, és lehet, hogy az uj vániszerződésben is fenn fognak : tartatni ugyanazon intézkedések, a fogyasziási adókra vonatkozólag, t. i. az Austriával való egyenlő eivek szerinti törvényhozás, ugyanazon intézkedések mondom, melyek az 1867. kereskedelmi és vám szerződésben meg lettek állapítva. Azonban az is lehetséges, — és örürnmel constatálom, hogy arra igen sok kilátás vau, hogy e vámszerződós egyáltalán nem fog létrejönni, és eszerint Magyarországra vonatkozólag törvényeinknél fogva visszaadott az önálló intézkedési és törvényhozási jog Azt hiszem, azt nem vonja kétségbe senki, hogy Magyarország a fogyasztási adó tekintetében egész máskép intézkednék: ha önállókig intézkedhetnék: mintha Austriával együttesen egyenlő elvek szerint kell intézkednie. Tekintve már most egyrészről ezt, de tekintve másrészről magának a vámszerződés létrejöttének bizonytalanságát: helyes-e t. ház, hogy a törvényhozás ezen javaslat elfogadása által már előre magát lekösse? És ismerve az osztrákok alkudozási taktikáját, másrészről ismerve a mi tiszteit ministerclnökünk elvi featartásait és gyakorlati tágításait: nem lehet-e tartani attól, hogy ezen látszólag ártatlan törvényjavaslatnak elfogadása praejudicalis fog Magyarország jogának a fogyasztási adókra vonatkozólag? {Helyeslés a baluií.) De tovább megyek t. ház s azt állítom, hogy maga azon alap, amelyből a t. kormány ezen törvényjavaslat előterjesztése alkalmából kiindult: maga az alak ingatag, (Halljuk!) és e tekintetben én követem azt az okoskodást, a melyet a ministeri indokolásban találok. A t penzügyminister ur ezen törvényjavaslatot azzal indokolja, hogy a monarchia tetemes megkárosodást szenved a határról kivitt ezukoradók restitutiója folytán, ugy hogy például az 1876/7. évi czukortermelési idényben az adóbevétel valószínűleg 10.183,000 írt, a resíitutio ellenben felmegy 11.139,000 írtra, ugy hogy ,a monarchiának a czukoradóból nemcsak nincsen bevétele, de még 955,000 frtot ráfizet. Ezen szempontból indokolja tehát a penzügyminister ur kiválólag ezt a törvényjavaslatot, a mely adófelemelést czéloz. g A t. penzügyminister ur tehát e tekintetni a monarchia álláspontjára helyezkedett és a, monarchia szempontjából indult ki. Lehetséges, ós én nem akarom tagadni, hogy ez a deficit fennáll :. de nekem, mint a magyar törvényhozás egyik szerény tagjának, kötelességem Mindenekelőtt a magyar ezukorgyártás és a magyar ezukoripar szempontjából kiindulni és a törvényjavaslatot, mindenekelőtt a magyarországi ezukorgyártás szempontjából kell megbírálnom. Mondom, elismerem és lehetséges, hogy a monarchiának csakugyan van deficitje a ezukor-