Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-261
261. országos ülés június 27. 1877. 295 Ődése oly szoros összeköttetésben állana a keleti kérdés fejlődésével ; azt lehet mondani, hogy Ausztria-Magyarország emelkedése párhuzamban megy az ozmán birodalom hanyatlásával; a mohácsi vésznél a török háború nélkül, az ozmau hatalom leveretése nélkül az osztrák monarchia soha nagy hatalom nem lett volna. Akkorában a poli- j tikai irány egészen egyszerű volt; akkorában az osztrák monarchia, az ozmán hatalmát megakarta semmisíteni; az aggressiv íendentia volt. Első Lipótnak felhívása a keresztény népekhez, a szerbekhez nagyon hasonlított azon felhíváshoz, melyet Miklós czár a krimi háború előtt a keresztényekhez intézett. I)e Ausztria-Magyarország, midőn előre nyo- j múl az al-Dunához a balkán félszigethez, egyszerre találkozik egy másik hatalommal, a mely szintén j előre nyomul az aldanához, a halkán félszigethez. És ez képezi az oszírák politika forduló pontjait, inert aiZon hatalom egészen más hatást, nagyobb hatást tesz a keresztény népekre. Csak egyszer, II. József korában jártéi még az osztrák monarchia Oroszországgal együttesen. Azon háború óta az osztrák politika határozottan í örök baráti. Azon törökbaráti politikát minden körülmények között, a legbouyodalmasabb körülmények között, a melyek nyuga- j ton léteztek, az osztrák monarchia fen tudta tar- | tani ; sőt Metternich egy coalitiót is akart az orosz ] ellen létrehozni; de épen a nyugati viszonyok j által ez meghiúsult. Oroszország ellen coalitió csakis a krimi háború alatt létesült, nem Ausztria kezdeményezése által, hanem Francziaország initiativája által. j Ama híres párisi szerződésnek milyen lehet I értelme? Milyen értelme lehet Törökország ga- [ rantirozott integritásának? Milyen értelme lehetett annak, hogy Törökország az európai con- j eertbe felvétett? Törökország garantirozott integritása egy európai érdeket fejezett ki, azon érdeket, hogy azon fontos terület, mely Európából Ázsiába vezet, szabad legyen, s hogy ne legyen szabad egyetlen egy nagy hatalomnak sem valamit elsajátítani. És mi volt az értelme annak, hogy Törökország az európai concertbe felvétetett? Nem más, mint az, hogy Törökország reformok által európai modern állammá alakittassék át. De ez utóbbi nagyszerű, óriási tévedés volt. Törökországban a theocraticns elvek egyszersmind állami elvek ; a mi a koránnal ellenkezik, az ellenkezik az állami czéllal, tehát állami hatalom, mint Európában van, Törökországban nem létezhetik (Zaj.) Végrehajtó hatalom, mely az iradékat, hat-humayumokat végrehajtaná : nincsen ; mert ilyen végrehajtó hatalom a végrehajtással egyszersmind megsemmisítené Törökországot, mint Törökországot, azaz mint mahomedan-államot. Hogy oly országban alkotmányosságról szó sem lehet, az világos, mint a napvilág. (Mozgás.) Csak példát akarok felhozni. Boszniában a lakosság nagyobb része ó-hitü szerb. Képviselőket kellett választani az ottomán parlamentbe Konstantinápolyija, de a mudir, a Muti, Szerit, a pasa, a Vali az egészen máskép fogta fel. Egyik sem birta felfogni, hogy lehessen választani valakit, kit ő a Korán ellenségének tart, s ezért egyszerűen megtiltotta, hogy nem szabad ezt választani, ós így most az ozmán parlamentben nincs egyetlenegy ó hitű szerb, ámbár ezeknek száma ott 700,000: hanem van török van egy .zsidó és egy katholikus. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy a párisi szerződés azon tétele, óhaja, egész Európának óhaja, hogy Törökország modern állammá átalakíttassák : nagy illusió volt. (Zaj.) A párisi szerződés óta Európa meggyőződhetett, hogy Törökország reformképtelen : de időközben egy más nagy államátalakuló elv jött szőnyegre Európában. Ez a nemzetiségi elv. Ezen elv alapján cgyesittetett Olaszország, Németország. Keletre jött a sor. Előbb, midőn Magyarország önállását Ausztriával szemben támogatta, azt hitte, hogy valóban ez is a nemzetiségi elvnek volt kifolyása. Persze, hogy nagyszerű hiba volt, (Mozgás.) mert Magyarországnak uralkodó faja legjobban perhorrescálja a nemzetiségeket, s azért bukott meg csúfosan Kossuth Lajosnak terve a dunai confoederatióról. Mi történt ezután? Létre jött az 1867-iki kiegyezés. E kiegyezésnek főgondolata abban állt, hogy legyen támasz Ausztriában a keleti kérdés viharában. A mint a kérdés ma áll t, ház. bebizonyult, hogy ez illusió és ábránd. Talán nem lett volna ábránd, ha azon nagyszerű átalakulás nem törtónt volna 1870-ben Németországgal, minek következtében Németország utalva van Oroszországra. (Ellenmondás.) Mondatott t. ház, hogy Ausztria 800 ezer katonával parancsolhatott, és vétót mondhatott volna Oroszoiszagnak, s akkor a muszka bizonyosan nem vonult volna be Oláhországba. Ily naivitást soha sem hallottam, s aki azt mondotta: sohasem tanulmányozta a keleti kérdést. Emlékeztet ez engem a keleti kérdés egy igen fontos phasisára, mely nagyon hasonlít a mostani situatióhoz. 1828-ban Metternich eget-földet megmozdított, hogy Oroszország ellen coalitió jöjjön létre ; de borzasztó hajótörést szenvedett, kénytelen volt Ficmelmont grófot Szt.-Pótervárra küldeni, hogy Ausztriát kimentse. Miért szenvedett hajótörést? Mert Francziaország nem akarta a coalitiót. Tudva levő, hogy X. Károly ezt felelte: „En Oroszorországgal barátságban akarok maradni; ha Oroszország megtámadja Ausztriát, én a körülmények
