Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-261

294 2ei- wszAgos Ulé* június 21. 1877, nuzdnoga slpasnivanja turske poplave i njezinih pustosecih valova, dok se nepovrate u naravno svoje korito, kője lezi negdje u Aziji. Egoisticnimi rivalnostmi jednostavno iztocno pitanje zagrnulo se i zauzlalo u neprozirne magle. A\ na svietu neima sile, koja bi zaustavila naravni mu razvitak. Nepocudna i mucna pozicija, u koju austrouggarska monarkija moze dospjeti riesenjem iztocnoga pitanja, i meni j'e poznata. Od kako je Eusija, krivnjom austrijskih drzavnika preuzela u svoje ruke iztocno pitanje, postala je ona susjed, s kojim se nije saliti. Zamjenito nepouzdanje, obostrane agitacije, zamrsuju situaeiju, zaostruju opreke. No od svih sredstva proti tomu, ja sam tako uvjeren, biío bi najlosije i najopasnije produzeti rat za obstanak Turske. Od tóga drzkoga podhvata oslobodio je monarkiju svietJi razum groíá Andrassya i njegovo toéno poznavanje europske situaeije, I sam se je ugarski narod triezuo predomislio, te osobito od jnéeranje debate, budi hvala strukovnomu i odlicnomu razlaganju moga stovanoga prijatelja Kallaya i gospodina ministra-predsjednika, neóe se valjda smjeti govoriti, da Ugarska zeli rat za drzavu, koja neima snage zivotu, a za robstvo narocla, koji, dokopav se slobode, upucuju se svimi svojimi interesi na clobro susjedstvo i slogu s monarkijom. Jer reoimo. postovani sabore, da Rusija kani osvajati, cega ja nevjerujem ne samo s tóga nevjerujem, sto je oar Aleksandro Europi o protivnom zalozio riec, vec jos vise s tóga. sto moram toliko mudrosti priznavati ruskim drzavnikom, da nece svoje otacbine potisnut a rat mozda s cielom Europom, da joj razsire prostor, koji vec u sebi nosi kliou budueih opasnosti, mozda poéimajuée nutarnje truloce — recimo dakle da Rusija uzprkos tomu zeli osvajati, tada ce slavenske zemlje na Balkanu, ljubomorne za svoju neodvisnost. svukoliku nadu nuzdno uprti na jaku susjednu monarkiju, kője upliv po tom mora na iztoku narasti veci nego je ikada bio. Sve ovo postovani dome, visi o politickom smjeru, kojim ce monarkija udarati, a u tom obziru, moiam iskreno priznati, uzdam se ja vise u silu odnosaja, nego u mudrost ljudi. Gjekoji nazor, danas obicajan, gdjekoje ustanove danas svete, valjati ce modiíicirati, dok se nagodimo s novimi odnosaji. Na svaki pako nácin jos su daleko sve te opasnosti, rad kojih gdjekoje hrabro sreo podrhtava, kad o njih samo pomisli. Traditionalna, dosljedna i tim uspjesna drzavnicka vjestina ruska radi oprezno, polagano i s daleka. Neka sreca neslucenim blagosovom posluzi ruskomu oruzju, i onda ja nevjerujem, da ruska kancelarija osniva korenite, prenagle promjene. Jos ce se godine, mozda deceniji muciti riesavanjem istocnoga pitanja. Dotle moze monarkija, njezine vlade i narodi ne toliko vojnicki, koliko politicki sve tako priudesiti, da svaku eventualnost sigurno doeeka. Ovdje pretasjem. Grovorec jezikom, koga u óvom postovanom saboru malo tko razumije, prepriecen sam nuzdno i unapried od dugih razlaganja. Samo cu jos k onomu, sto sam rekao, izjaviti sliedece, s cini se i u Hrvatskoj sav narod slaze: Hrvatski narod nebi nikad odobrio ráta za obstanak Turske, a jaram slavenskih zemalja na Balkanu. Sloboda tih zemalja nemoze gro ziti monarkiji, ako ova bude pocivala na zdravu temelju i sliedila mudru politiku. Dospiju li interesi monarkije u kakvu opasnost, hrvatski narod nece posljednji zaostati zrtvami i hrabrosti, a on se osjeca pozvanim i doraslim, da medju monarkijom i bratinskimi narodi u obostranu njihovu interesu moze posredovati Polit Mihály: T. ház! Alig hittem szükségesnek e vitában részt venni Én a keleti kérdéshez szóltam akkor, midőn Ausztria-Magya.rország állása kétes lehetett, most ezen állás már nem kétes. Midőn e tavaszon a t. ministerelnök úrhoz ititerpellatiót intéztem, azt kérdeztem: vajon AusztriaMagyarország ragaszkodik-e azon elvekhez, a melyeket a hármas császári szövetség megállapított és a t. ministerelnök ur nekem igennel méltóztatott felelni. Azóta számos interpellátió tétetett e házban : de a felelet mindenkor körülbelül az volt, a mit a ministerelnök ur nekem válaszolt. A tegnapi enunciatió sem más, mint azon elveknek consequentiája, a melyeket a ministerelnök ur már előbb a háznak nyilatkozni méltóztatott. Ha jól fogtam fel ezen nyilatkozatot, felfogásom szerint annak nem lehet az értelme más, mint az, hogy Ausztria-Magyarország nem fog kilépni azon viszonyból, melyiyel fűzve van Németország és Poroszországhoz ; mert ha nem ez volna ennek azon enunciatiónak értelme : akkor bizonyosan a t. minister ur nyilatkozatának eleje — Poroszország ellen volna irányozva. Ugy, a mint a tavaszon a feleletet kellemes tudomásul vettem, ugy engemet a t. ministerelnök ur tegnapi nyilatkozata is egészen kielégített; mert én azon véleményben vagyok, hogyha Ausztria-Magyarország kilépne ezen viszonyból, az hazánkra nézve ez igen veszélyes volna. Oly nagy kérdésben, oly világtörténeti kérdésben, mint a keleti kérdés," egy államnak, egy birodalomnak, mint Ausztria-Magyarország, melyben az állam-alakulásra régi és uj elemek vannak egy birodalom, mely számolni tartozik a népek között létező két áramlattal, épen tekintettel a keleti kérdésre, oly birodalomnak ily nagy kérdésben óvatosan kell eljárnia. Nincsen állam Európában, melynek fej-