Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

260. országos ülés június 26.1877. §75 a monarchia külügyeinek vezetését helvesnek ítélik. ^ Még csak egyet s ez Helfy Ignácz t. képviselő urnák szól. Én is ismerem azt a térképet, hisz együtt láttuk azt vagy 25 esztendeje Milanóban és mondhatom azóta sokszor láttam máskor is; nem uj fabrikátum az, hanem minden crisis alkalmával újra nyomatják. Irányi Dániel képviselő ur is láthatta Angliában: azt hiszem, hogy stereotvpirozzák. (Derültség.) Elfogadom a kéi 'vényi bizottság véleményét. (Helyeslés.) Zsedényi Kde: Nem volt szándékom a fenforgó vitában részt venni, egyedül azon körülmény, hogy az eddigi nyilatkozatokban a keleti kérdésre vonatkozó egy tény fel nem említtetett, mely külügyi politikánk egyik főoldalának megítélésére támpontot nyújt, annyival inkább felszólalásra birt, miután különben ezen tény kényszertermészeténél fogva hivatalosan eddig fel nem említve, a hírlapokban is elhallgatva hazánkban kellő méltánylással nem találkozott. Magam is kívánom hazám legbensőbb érdekei tekintetébői, hogy a török birodalom integritása és annak törvényes fejedelmi joga ellen fellázadt tartományai fölötti uralkodása fentartassék és mintán e tekintetben Oroszországnak végczéljai nem oly szabadkőmivesi titkok, melyek ismeretlenek volnának: igen természetes az e házban nyilvánult kívánat, hogy külügyministerünk oly határozott politikát kövessen, mely öntudatosan e czélokat tartva szem előtt a jelen orosz-török háború daczára a török birodalom integritásával a monarchia érdekeit erélyesen és sikerrel biztosithatja, mire monarchiánk geographiai fekvése mellett az európai államok közt kiváló szerepnek vitelére van hivatva. Azonban épen azért, mert török szomszédunkat mássá! felcserélni, sem fellázadt tartományait törvényes fejedelmünk ellen támogatni nem akarjuk: arról elfelejtkeznünk nem szabad, hogy monarchiánknak még két más szomszéda van Németország és Oroszország és így a fölött kell őrködnünk, nehogy Törökországot oltalmazván, másik két szomszédunk által e térről leszoríttassunk. Midőn külügyministerünk azon buzgó kivanatinknak, melyek oly varázserővel magokhoz ragadták meg a képviselőház több tagjait is, hogy azon nehézségeket, mik a kívánat és a valósulhatás közt az állami viszonyokban léteznek, számba venni idegenkednek, nem a kívánt utón és mértékben felel meg: akkor monarchiánk csak azon sorsban osztozik, mely minden független állam sorsa, a mely más állammai tanácskozni, értekezni kénytelen, ideológiának tartva, olynemü pártfogást, mely kedvező eredményre kilátást nem nyújt. E nézetem indokolására meg fogja a t. ház engedni, hogy igen rövid visszapillantást vessek azon időkre, melyek a porosz-franczia háborút megelőzték. Elnézve attól, hogy a volt külügyminister gróf Beust. kinek politikáját évenként a delegatiókban élesen megtámadni kénytelen voltam, a porta érdekeit folyvást sértette, nemcsak mint már itten Kaas t. barátom által érintve volt, Szerbiával, Belgrád török őrseregével szemben, de azon engedékenység folytán is, melyei a pétervári kabinet nyilatkozatát a párisi szerződés, különösen a Fekete tenger neutralitása ügyében elhatározott európai ellenőrködésnek érvénytelensége iránt, az osztrák-magyar állam nevében elfogadta, ugyanezen gróf Beust, daczára annak, hogy a magyar parlament 1870-ben a porosz-franczia háború kitörése előtt a szigorú semlegesség mellett nyilat kozott, a porosz kabinet háta mögött, a tuilleríákkal, magával Napóleonnal értekezve, egy 200,000 emberből álló figyelő hadsereget akart fél állíttatni Csehország és Szilézia határainál, Poroszország ellen, mi ugyan a porosz győzelmek folytán elmaradt; de a felfegyverkezésre 19 millió forintot adott ki a delegatió. Midőn én az ez iránt követelt indemnityt megtagadónak véltem, a többség azért adta meg, mert gróf Beust állítása szerint a fegyver alatti hadseregnek szaporítását a monarchia közbiztonsága szükségessé tette; de másrészről a semlegességi politika gyakorlatának ezen modora, a berlini kabinettel szemben oly káros hatást gyakorolt, hogy most adják meg az árát. Gróf Beust 1870. Julius 20-án herczeg Metternich párisi nagykövethez intézett és csak 3 év múlva herczeg Grammont által közhírré tétetett, jegyzékében azt mondja: „Mi tudni véljük, hogy ha mi harczba szál ,.lanánk, Oroszország minket nyomban követne, „azon Oroszország, mely minket nemcsak Gali„cziában, hanem a Pruthnál és az al-Dunánál is „fenyeget. Oroszországot semlegesíteni, azt akkoráig huzni-vonni, mig az előrehaladott évszak „folytán csapatainak összepontositása többé nem „gondolható, mindent kerülni mi bizalmatlanságot „kelthet vagy neki a beavatkozásra ürügyet ad„hatna: ennek kell e pillanatban politikánk osten„sibilis czéljának lennie. Parisban ne engedjék át „csalódásnak magukat, Oroszország semlegessége „a miénktől függ. Minél inkább jóakarólag lép fel „a semlegesség Poroszország iránt, annál inkább „fog a miénk Francziaország iránt rokonszenvesnek mutatkozhatni. De a semlegesség csak eszköz „arra, hogy politikánk igazi czéljaihoz közeledjünk, egyetlen eszköz készülődéseink kiegészítésére a nélkül, hogy magunkat váratlan megrokkanásnak tennők ki, akár Porosz- akár Oroszország részéről, mielőtt azon helyzetben lennénk, „hogy védhetnők magunkat/' Ebből láthatja a t ház, hogy Oroszországnak részben köszönheti a berlini kabinet fegyvereinek 35*