Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

27ő 2(50. országos ülés jmiitis 26. 1ST7. ama váratlan sikerét, melyet Franciaország el Ion kivívott és igy csodálkozni nem lehet, ha most a berlini kabinet, viszonszolgálat fejében az osztrákmagyar állam semlegessége fölött őrködik. Ez az, mit szemben tartani kell. Tagadhatatlan, hogy monarchiánk gróf Beust külpolitikájának nyugtalanító politikája által elszigetelt, izolált állásba jutott és hogy jelen külügyministerünk tapintatos és őszinte politikájának köszönhetjük Monarchiánk és a többi nagjdiatalmak, különösen a berlini kabinettel helyreállított barátságos viszonyokat, melyek lehetővé tettek, hogy a háború localisáltatott és Bosnyák és Herczogovina tartományoknak hadseregünk általi elfoglalásáról szóló hirek alaptalan aggályoknak tulaj donithatók. Azt át fogja látni a t. ház. hogy külügyminisíerünk monarchiánk érdekeinek, — melyekhez a török birodalom integritása is tartozik — többet használ, ha a berlini kabinettel egyetértésben jár el, mely Oroszországgali szövetséges viszonyainak daczára, nem akarhatja azt a német birodalom érdekében, hogy hazánk határainál egy független szláv vagy több szláv államok állíttassanak fel, másrészről azonban a felkelt tartományok keresztyén népességét, az eddigi török közigazgatás visszaélései ellen biztosítani kívánja. Gróf Andrássy ezen biztosítást a török államnak megszilárdításával összekötni akarja és ha e czél elérésére nem épen azon utat követi, mely hazánk rokonszenveinek, hangulatának megfelel: hinnünk kell, hogy ezen az utón e czél elérését kivihetetlennek mutatkozik. Azt csak fel nem tehetem a t. ház egyik tagjáról sem, hogy a keleti kérdésnek a német birodalommali együttes megoldására súlyt ne fektetne. Ha igen: akkor az illető kölcsönös feltéteknek megítélésével teljes megnyugvással gróf Anclrássyt bizhatjuk meg, ki oly feltételhez nem járulhat, melyen eddigi összes politikája hajótörést szenvedne. Hisz kormányunk vele egyetért, azért a kérvényi bizottság véleményéi; elfogadásul ajánlom. {Élénk helyeslés.) Éber Nándor: T. ház! Apponyi Albert t. képviselő társam és barátom azt mondja, hogy a magyar-osztrák politika egy nagy kérdőjel. A helyzetet véleményem szerint alig lehetett volna jobban jellemezni, mint t. barátom ezáltal tette. Meg fogja nekem engedni ő is, és a t. ház is, hogy néhány szót mondjak arról, hogy miért van ez a kérdőjel. Kilencz évi tartózkodásom alatt a keleten, egy tapasztalást tettem önmagámon és másokon. (Halljuk.) Minden jövevény, a ki Törökországba érkezik, és ott 14 napig időz, kész a keleti kérdés megoldásával. Midőn kissé körülnéz és 2—3 hónapig tartózkodik ott, kezd némileg kevésbbé határozottan beszélni a megoldásról. Ha van neki alkalma körültekinteni és főleg nemcsak Konstantinápolyban s más nagy helyeken marad, hanem körül jár: akkor kezd egy kissé kételkedővé lenni. Ha 5—6 évet töltött ott, ha talán kérdezik a megoldásra nézve: vállát fogja vonni és kételkedni saját és mások bölcsességében

; ezen megoldásra nézve. Es ez igen természetes, mert kezdi megérteni, hogy a keleti kórdós nem puszta politikai kérdés,' hanem egy nagy társadalmi, agrárius, vallási és nemzetiségi átalakítás és kibontakozás oly viszonyokból, melyek 6—700 évi sajátságos államszervezet által teremtettek. Kezdi megérteni azt, hogy ezen átalakuláson lehet segíteni, ezen átalakulást lehet előmozdítani; de hogy ezt a zöld asztalról megoldani lehetetlen. A nehézség kettős lesz azáltal, hogy a viszonyok a török birodalom különböző részeiben egymástól tökéletesene Itérnek, és pedig ugy, hogy a ki Szerbiát és Boszniát tökéletesen ismeri : az nem tud semmit Bulgáriáról; a ki ismeri Albániát, annak KisAzsiáról fogalma sincs ; a ki ismeri Epirust vagy Thessaliát, az a Libanonról vagy Bagdadról nem tud semmit. Törökországban t. i. ugyanaz történt, és még sokkal nagyobb mértékben — mint nálunk. Azon vidékek színhelyei voltak azon másfél ezer éves nép-átvonulásoknak és telcpedéseknek. melyek az egyes népeket úgyszólván, mint geológiai rétegeket egymás mellé ós egymás fölé rakták, csakis azon különbséggel, hogy az ideiglenes felemelkedések és sülyedések által mindezen rétegek össze vannak zavarva, egymással össze vannak vegyítve. Már most meg fogja engedni a t. ház, hogy ily viszonyokkal szemben, ily átalakulási és kibontakozási viszonyokkal szemben, bármely államnak is felette nehéz állást foglalni. Érzik azt a többi államok is, de érezzük azt főkép mi, azon oknál fogva, inert mi épen azon különféle nép vegyülékek és a mi népünk egy része közt létező fajrokonság folytán bizonyos pontig akarvanem akarva belevonatunk azon átalakulási processusba. Ily körülmények közt mi lehetett volna józan politikája ;iz osztrák-magyar birodalomnak? Véleményem. szerint csak is az, mely eddig követtetett, mely politikának vezéreszméje az volt. — mint azt már annyiszor hallottuk kifejezni, — hogy a monarchia, érdekeit szem előtt tartva, az események és viszonyok szerint fog cselekedni. Ez volt az általános elv, mely ki volt jelölve, és ezen fölül többet nem is lehetett mondani. Erre nézve természetesen azon kérdés merült fel: igen, de mik ezek az érdekek? Meg nem mondotta senki. Csernatony t. képviselő és mások ezen érdekek_ taglalásába belebocsájtkoztak. Én azt hiszem, hogy épen ezen átalakulási processus következtében azt, hogy mikor lesznek ezen érdekek érintve, hogyan lesznek érintve: előre megmondani semmi emberi lény nem birja; és hogyha valóban mindazon eshetőségeket, melyek e tekintetben megtörténhetnek, képes lenne ig