Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-260
200. országos illés jsitihi>( 3fi, 1877. 269 rek által; de vannak nagy nemzeti mozgalmak, melyekben a közvélemény valódiságát kétségbe vonni lehetetlen. Ily közvélemény létezik ma is a felmerült európai mozgalmakkal szemben, melyet bona fide kétségbe vonni nem lehet. De én hivatkozom nem magán körökre, nem azokra, a miket az ország különböző részében beszélnek: hanem hivatkozom azokra, mik itt a, ház keretében történnek, a hol mégis csak látni kell a magyar közérzületet. Történtek e kérdésben több izben felszólalások ; igaz, többször ezen oldalról, mint a túlsó oldalról ; de mégis ezen felszólamlásokat jó akaró hallgatással és belenyugvással fogadták a túloldalon is. De hivatkozom két vagy három felszólalásra, a mely történt a túloldalról is és igy az országgyűlés két oldaláról. Ma az első fc. szónok, a ki e tárgyban felszólalt a harmadik oldalról, ugyanazon közvéleménynek adott kifejezést. Mi jogosítja tehát fel akár Kállay Béni képviselő urat, akár a ministerelnök urat, kétségbe vonni azt, hogy vajon ismerve van-e a magyar nemzet közvéleménye a keleti kérdéssel szemben? Nem hallgathatom el s közvéleméirynek egyik" igen fontos tényezőjét, a sajtót. Méltóztassanak megnézni a hazai sajtót és megfognak győződni arról, hogy e kérdésre nézve Magyarországon kélfóle vélemény nincs. (Helyeslés a baloldalon.) Kállay Béni képviselő ur foreirosui akarván demonstratióját, azt bizonyította, hogy a közvélemény két. vagy három izben összeütközésbe jött önmagával, mert inig egy felől a Törökbirodalom fennállását hangsúlyozta: addig más részről a mozgósítás első hírének ha'Jatára mintegy megszeppent. Engedelmet kérek, ez nem összeütközés, ez tökéletes harmóniában van. Hogyha a t. képviselő ur felfedezi a nemzet előtt azon titkot, hogy e mozgósítás, a mikor meg fog történni, azon okból történik, hogy a Törökbirodalom integritása fenntartassék: legyen meggyőződve, hogy a magyar nemzet örülni fog azon. A megijedés nem a háború esélyétől, hanem attól való félelemben történt, hogy e mozgósítás az orosz uralom terjeszkedése érdekében történik. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy már azért is nehéz a közvéleményt kiismerni, mert rendesen ugy történik, hogy az elégedetlenek szólnak, az elégedettek pedig hallgatnak. Ha ez leczke a t. jobboldalnak, akkor én ezt köszönettel ve• szem; mert ebből meggyőződhetik a t. kormánypárt, hogy a mikor hallgat, ez mindig azt szokta jelenteni, hogy elvállalja a felelősséget azért, a mit a kormány tett. Ha tehát vannak olyanok, — és felteszem, hogy vannak a kormánypártban, — a kik osztoznak abban a nézetben, a melynek a sajtó, mint a közvélemény képviselője adott kifejezést : remélem meg fogják ragadni a most kinálkozó alkalmat, hogy elmondják véleményüket. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ő bátran bocsátja a magyar nemzet ítélete alá a kormány eddigi politikáját, ha azok. a kik azt megtámadjak, — egyszersmind hozzá teszik őszintén, hogy mi volt e politikának jelenlegi eredménye, és mi lett volna az eredmény, ha a kormány más politikát követ? Először, a mi a jelenlegi eredményt illeti, ezúttal röviden csak azt említem meg, hogy mikor ily nagy kérdéssel áll szemben egy nemzet: nem arról van szó, hogy a jelen perezben milyen hálása van a kormány politikájának; hanem arról van szó, hogy milyen hatása lesz a jövőre. Hogy mi megmutassuk egyszersmind azt, hogy mi lett volna az eredmény, ha más politika követtetik: ezt megvallom, ember feletti feladat, mert azt emberileg nem lehet megmondani, hogy mi történt volna, ha másként vezettetik a politika. De a ministerelnök ur vállalkozott e feladatra és ő elmondá azt, hogy ha az ezen oldalról jött unszolásokra hallgatott volna a kormány, eddig maisok száz millió el lett volna költve és sok százezer magyar ifjú el lett volna temetve és nem tudom hány százezer árva és özvegy sírt volna a hazában. Én kérdem a kormánytól, hogy mikor volt az, hogy valaki e házban háborúra unszolta volna a kormányt? Soha egyetlen egy ilyen szó nem lett e házban kimondva. Kimondatott, hogy igenis a nemzet kész, ha szükséges, ha más utón elérni nem lehet, léteiének, jövőjének biztosítása czéljából vért is ontani : de; ha a kormány ezt máskép is el tudja érni, természetes, hogy sokkal jobb. Ez volt az*egész, a mi eddig el volt mondva; de hogy egyenesen bárki a kormányt háborúra unszolta volna, azt nem állithatja igazság szerint senki. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ha ő azon általunk indított unszolásokra ügyelne, ugy járna, mint az az ember, aki, mert a szomszéd háza ég, s fél, hogy át fog csapni, a tüz az ő házára : félelmében felgyújtja a saját házát. Megvallom, hogy bizarr hasonlat, és azt hiszem, egyszerűbb hasonlattal lehetne élni. Mi, szerintem, hasonlítunk azon emberhez, ki midőn látja, hogy a szomszéd házán már magasra csapnak a lángok : nem- gondoskodik arról, hogy mi fog majd történni az ő házával. Felénk fordulva a ministerelnök ur felemlíti, hogy több oldalról megelégedéssel hangoztatott a hadsereg felszereltsége: szemünkre lobbantotta pedig, hogy ha a mi programmnnkat követték volna, most talán nem lehetnénk oly nyugodtak, a mint vagyunk. Kérdem a t. ministerelnök urat: vajon miért volna ő kevésbé nyugodt, ha a közös hadsereg helyett Austriában volna egy önálló hadsereg és
