Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

264 260. országos ülés június 26. 1877. tartása. Már bocsánatot kérek; a conservativ külpolitikának sem lehet más értelme, mint saját államunk Jeteiének biztosítása és íentartása és saját államunk hatalmának növelése. A többi államok e szempontból csak annyiban jöhetnek tekintetbe, a mennyiben azok ezen ezél elérésére előmozditólag vagy hátráltatókig hatnak. Azokért melyekre többé nem számithatunk, bármily nemes és bármily szép érzelem által vezéreltetve, még több áldozatot hozni, lehet igen is nagylelkű dolog, de önmagunk irányában csak is naivitás. A politikában az egyedüli erkölcsi erő a legridegebb önzés, bármily erkölcstelennek mondják is ezt némelyek h. f Zajos ellenmondások balfelöl.) Törökország pedig ma legalább nézetem szerónt nem azon szomszéd, melyre mi számithatnánk és gyöngesége nemcsak, hogy biztosítékot nem nyújt, sőt egy ujabb veszélyt támaszthat ellenünk, mert területén épen ezen gyengeségek következtében oly alakulások létesülhetnek még külső befolyások nélkül is, — miként e század története eléggé bizonyítja, — melyek a mi biztonságunkat is nagy mérvben veszelvéztethetik. Igyekeztem t. ház kimutatni azt, hogy a mi közvéleményünkben a keleti kérdésre vonatkozólag azon hírhedett összhang és egyértelműség tulajdonkép nem létezik; (Zajos ellenmondások halfelöl) söt hogy e tekintetben meglehetős tájékozatlanság mutatkozik, s ezért talán nem volna fölösleges az ellentétes nézeteket is némi figyelemre méltatni ; és igyekeztem t. ház kimutatni azt is, a mennyire tőlem kitelt, hogy ha létezik veszély Oroszország részéről: az nem olyan nagy. a minőnek első pillanatra látszik (Zajos ellenmondás balfelöl), és semmi esetre sem oly nagy, hogy saját erőnkből, meg ne küzdhetnénk vele; s ebből az következik, hogy nyugodtan ós izgatottság nélkül várhatjuk be az események fejlődésót. Igyekeztem kimutatni végre, hogy a török birodalom nem nyújt nekünk többé oly biztosítékot, a minőt attól, ugy látszik sokan, remélnek és várnak, és ennek ismét az a következése, hogy ha szükségünk van ily biztosítékra: azt másutt és más módon kell keresnünk. (Felkiáltások balfelöl: Halljuk hogy hollí) így fogván fel a külügyi helyzetet, önkényt merül fel azon kérdés : vajon olyan volt-e ezen válság alatt külügyi politikánk, hogy már most czélszerünek, sőt szükségesnek mutatkozik, itt a parlament körében, ha nem is határozatok', de csak véleménynyilvánítások által utasítást vagy legalább útmutatást adni a kormánynak a jövőben követendő politikára nézve. Eu, t. ház, ezen kérdésre határozottan nem-mel felelek, (ühó! A széhö baloldalon.) Legelőször Boszniában tört ki n lázadás, és íme az egy nagymérvű háborúvá fejlődött. Hoszszas időn át véres felkelés dúlt határainkon; de az hozzánk át nem csapott, monarchiánknak nem kellett megvédni nagy áldozatokkal határainkat. Később Szerbia" keveredett habomba a portával. és ha ón jó! ismerem ezen országot, akkor aligha lesz képes egyhamar figyelembe vehető actióra. A legutóbbi időben pedig Montenegró ellen mérnek a török fegyverek oly csapásokat, hogy ezen ország is jó időre meg lesz bénítva. (Felkiáltások baloldalról: Tönkre lesz téve a roskadó Törökország által) Oroszországnak a török birodalom ellen (Halljuk !) hosszasan előkészített háborúja még mindig nem lépett tul a localisálás határán, sőt a mi sokkal több, ezen háború, legalább eddig egy oly területre, t. i. a Balkán félszigetre szoríttatott, a melyen az összes európai hatalmak közül, talán kizárólag csak mi bírunk fontos érdekekkel, minek következtében, ha ezen háború által oly alakulások létesülnének ott, a melyek a mi érdekeinknek nem felelnének meg, ós ránk nézve veszélyesek ós aggodalmasak lehetnének: teljes erőve! közbe léphetünk azok megakadályozására, a nélkül, hogy tartanunk kellene attól, hogy mások ezen lépésünkre bizalmatlansággal tekintenek, a mi talán ezen actió előbbi stádiumaiban nem lett volna az eset. Minderre azt mondhatja valaki, hogy mindez lehet igy, mindez lehet előnyös helyzet ránk nézve ; de ez nem tényleges eredménye külügyi politikánknak. Igaz, t. ház, hogy nem mi nyújtottunk segédkezet Szerbia leveréséhez ; igaz hogy nem mi működtünk közre Montenegró megfékezésében, és igaz hogy nem mi mentünk át a Dunán Bulgáriába, és hogy nem mi védelmezzük a Dunavonalat : és mégis ugy történt, hogy jelenleg, legalább mi, kedvező helyzetben vagyunk. Hogy mikép történt volna az akkor, ha más irányt kö?et külügyi politikánk: e felett mindenki szabad tért engedhet phantasiájának ; de hogy ily combi na tiók reális értékkel nem bírhatnak, azt hiszem e felett nem szükséges vitatkozni. (Helyeslés jobbfelöl.) A politikát csak egy dolog igazolja, és ez a siker. Megengedem, hogy ezen politika nem volt török politika, de nem is volt orosz politika; hanem az osztrák-magyar birodalom politikája volt, a melynek nem lehet más feladata és ezélja: minthogy azon pillanatban, a melyben az actióba akarunk vagy kényszeríttetünk lépni, a lehető legkedvezőbb helyzetben legyen monarchiánk. A hadvezérre nézve is, t. ház, nincs iratosabb feladat, mint egy várható csata előtt niegszállani és elfoglalni a lehető legcsekélyebb áldozattal a legelőnyösebb posifiókat. A kinek ez sikerült: az fél csatát nyert. Es én azt hiszem, hogy a mi külpolitikánknak ez sikerült. Mert azon ele-