Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

260. országos "ülés június 20. 1877. 265 mek, melyek épen nálunk aunyi aggodalruot keltettek, azon elemek a Balkán félszigeten, melyek leginkább alkalmasok voltak zavart támasztani és ellenállást kifejteni, azon elemek nagy mértékben le vannak verve; rnig másrészről az egymással jelenleg háborút viselő két hatalmas fél, egymás erólyót emészti és egyszersmind a siker vagy sikertelenség lépcsőjén mintegy mérlegelni engedi azt, hogy mily erősök lehetnek később. Mi pedig ezalatt meg nem gyöngítve, teljesen felszerelve állunk itt, a monarchia egész hatalmát latba vetni jobbra vagy balra, ugy a mint érdekeink kívánják, vagy a tényleges actiónál vagy a békekötésnél. {Helyedéi a középen.) És ily válságos körülmények közt, midőn egy helytelen lépés egész létünket koczkáztathatná, valóban — nekem legalább — nem látszik sem czélszerünek, sem hasznosnak a külügyi politika vezetőjére, vagy a mi mindegy, a magyar kormányra, — mert azt hiszem, hogy a külügyekben a monarchia hármas kormánya közt egyetértés létezik — bármi szolid alakban nyomást gyakorolni: ez annyi lenne, mintha egy hadvezér hírlapokban akarná tudtul adni tervét, hírlapokban hirdetné ki, hogy melyek positiót akarja- elfoglalni, és melyiket mellőzni. (Elénk helyeslés a középén ! Ellenmondások balfelöl ) A mennyire helytelennek, sőt károsnak tartanám, hogy ha mi itt bár csak egyszerű óhajtásként, vagy mint egyszerű képviselők kimondani akarnók , hogy be akarunk menni Boszniába s azt oecnpálni akarjuk; épen oly helytelennek tartanám másfelől azt: ha azt mondanók ki óhajtásul, hogy ne menjünk be Boszniába, ne oecupáljuk azt. (Helyeslés a középen. Elénk 'ellenmondások balfelöl.) Ennélfogva hozzájárulok a kérvényi bizottság vé- [ lemériyéhez. Tisza Kálmán ministerelnök: Azt hiszem t. ház, hogy a jelenleg szóban levő kérdésben senki sem várja tőlem, hogy polémiába bocsátkozzam szemben azokkal, a mik egy vagy más részről elmondattak, én legalább ez alkalommal nem igy fogom fel feladatomat, és épen azért igen nagy sajnálatomra nem telj esi th etem gr. Apponyi t. barátom azon kérését, hogy őt gúnyommal sújtsam. (Derültség.) Ezen élvezetet fentartoin magamnak máskorra, (Elénk derültség.) midőn a dolognak kényes természete nem szabja elém, hogy ily kellemes eszmecserétől tartózkodjam. De azt gondolom, hogy azt sem várja tőlem senki, hogy én a eonjeeturális politika mezejére menjek, hogy a képzelhető és nem képzelhető eshetőségeket felvessem, és azok képzelhető és nem képzelhető következményei felett disseráljak. Hogy mennyiben lehet ez hasznos, ha egy képviselő részéről történik, a felett nem vitatkozom; de azt határozottan érzem és talán utalhatok is KEIT. ki. SWLO 1875-78. XI, KÖTET, nagyobb bizonyítékul más kormányok példájára is, hogy a kormány részéről ezt tenni menthetetlen politikai hiba volna. (Helyeslés.) Én tehát, mielőtt igen egyszerű és rövid nyilatkozatoinat megtenném : csakis pár dologra szorítkozom a mondottak közöl, a mennyiben ezeket illetőleg, hogy ugy mondjam, a tényállás helyreállítása szükséges. így például egy tisztelt képviselő ur azt mondta, hogy ugy külügyi vezetésünk, mint a két kormány részéről a semlegesség nem egyformán gyakoroltatik és illustratiójául ennek hivatkozott a torpedókra, az állítólag Gallioián keresztül szállított fegyverekre, és hivatkozott másfélül arra, hogy egy lóküldemónynok kivitele a török hadsereg számára meg nem engedtetett. A mi az elsőt illeti, válaszolván Irányi Dániel t. képviselő urnák egy interpellatiójára, határozottan elmondottam a tényállást, melyből hogy egyformán járunk el mindenki irányában, határozottan kiderült. Ami a másikat, a lóid vitelt illeti, figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, aki felszólalt, hogy nem is a semlegességgel kapcsolatosan történt, hogy a lókivitel eltiltatott: hanem történt az orosz-török háborúnál sokkal előbb, történt nem semlegességi, hanem azon szempontból, nehogy oda jussunk, hogy mig más hatalmak nálunk látják el magokat a hadviselésre szükséges legjobb ló-anyaggal: mi, ha netán magunknak lenne rá szükségünk, azon helyzetben lássuk magunkat, hogy vagy magunk ne bírjuk megszerezni, vagy pedig csak nagy áldozatok árán tehessük ezt. (Helyedés.) A tilalom hónapokkal előbb adatott ki és én azt gondolom, hogy ezen tilalomnak, — mely a semleges hatalmakkal szemben is fennáll, és nemcsak a hadviselő hatalmakkal szemben. — bármelyik hadviselő fél érdekében való megsértése valóban a semlegességnek flagrans és nem igazolható megsértése lenne. Nem az következtethető tehát ebből, hogy nem egyformán tartatik fenn a semlegesség; hanem az, hogy a leglelkiismeretesebben, ugy az egyik mint a másik fél irányában egyformán tartatik az fenn. (Helyedés.) A mai napon s ezelőtt is sokat hallottam emlegetni, hogy a kormány oly politikát követ a külügyekben, mely ellenkezik a közvéleménynyel. Mindenekelőtt szabad legyen megtennem azt a megjegyzést, melyet a magyar képviselőház kebelében más mondott ugyan már évekkel ezelőtt, de a melynek igazságát eddig, azt hiszem nem lehet eltagadni: hogy mindenkinek nagyon óvatosan kell bánni azzal, hogy a közvélemény nevében beszéljen, hogy arra hivatkozzék; mert a dolog természetében fekszik, hogy mindenki rendszerint olyanokkal érintkezik, a kikkel a politikai kérdésekben egyvéleményen van; azoknak hang3i