Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-260
260. országos ülés június 26. 1877. 259 átalános tételnek; de ezen interpretatió olyan, hogy ha a kormány a maga részéről nem tartja szükségesnek, vagy az adott viszonyok közt lehetőnek azt desavouálni: legalább kell, hogy desavouáljuk azt mi. En t. ház, mert csak saját nevemben beszélhetek, ámbár van okom hinni, hogy azon felfogások, melyeket a magaméinak vallok, a ház ezen oldalán elszigetelve nem állanak, ezekkel szemben ragaszkodom azon tételhez, melyet a nemzetnek közérzülete ritka egyhangúsággal vall magáénak, hogy t. i. monarchiánknak a dolog természete által, saját érdekei által határozottan conservativ keleti politika van elébe szabva, hogy a monarchia érdekei keleten semmi által jobban és biztosabban meg nem óvhatok, mint a török birodalom integritásának fentartása, (Elénk helyeslés.) és azon európai szerződések érvényben tartása által, melyek ezen integritásnak alapját képezik. (Helyeslés.) A török birodalom a legjobb szomszéd, melyet ezen monarchia birhat: mert nem expansiv természetű és azzá többé nem is fog válni; (Helyeslés.) holott bár mely más alakulás, mely délkeleti határainkon a török birodalom integritásának helyére léphet, vagy a mi monarchiánkban létező bizonyos elemekre gyakorolhat attractiót, vagy ha ezen eshetőség, a mint hinni akarom és hiszem is, be nem áll, és ha ellenkezőleg ezen alakulások a mi monarchiánk attractiójának körébe esnének : akkor nekünk ott egyelőre csak a befolyásáért vívandó erkölcsi harcznak mezején lefolyó versenygésünk lesz egy más hatalmas szomszédunkkal, ki szintén attractiót gyakorol ezen alakulásokra és ezáltal az európai békének Európa ezen részében és monarchiánk békéjének egy állandó veszélyeztetése támad. (Ugy van \) De mindezeket, t. ház, csak mellékesen mondom ; mert azt, a mi átalános meggyőződés, fölösleges bizonyitani, fölösleges legalább itt e házban bővebb argumentumokkal támogatni. Csak azt jegyzem még meg, hogy a Törökország integritásának eszméjéhez való ragaszkodás nem zárja ki, valamint nem zárta ki az e házban nyilatkozott képviselő urak egyikénél sem a meleg érdeklődést Törökország keresztény lakóinak sorsa iránt; (Helyeslés.) mert épen azok, a kik Törökország integritásának barátjai: fogják leginkább óhajtani, hogy az ottomán birodalom európai részében oly reformok létesíttessenek, melyek összes népeinek megelégedését előmozdítva legszilárdabb alapját képezzék ezen a török birodalom integritásának. (Élénk helyeslés.) Itt azonban, t. ház, közeledtem azon ponthoz, a lefolyt eseményeknek azon mozzanatához, melynek egy bizonyos irányában rejlik aggodalmainknak eredete. Az európai Törökországban két év óla magukat előadott események egy nagy európai actió tárgyát képezik. A ki ezen európai actiót figyelemmel kisérte, lehetetlen, hogy megdöbbenéssel ne tapasztalta volna azon lappangó ellentétet, mely ezen actiónak bevallott czéljai és az azoknak elérésére felhasznált eszközök közt létezik. (Helyeslés.) A bevallott czél mindig az volt: -a portára gyakorolt erkölcsi befolyás által a keresztéay lakók sorsának javítására czélzó reformokat létrehozni ; e mellett azonban az actió programmjában mindig tündökölt a conservativ tétel is: Törökország épségének fentartása. De viszont az eszközök, melyek felhasználtattak arra, hogy a törökországi keresztények sorsának javítására czélzó reformok életbe lépjenek, a programúinak másik, szintoly lényeges pontjával, t. i. a török birodalom épségének és souverenitásának föntartásával oly szembetűnő ellentétben állanak, hogy az egész actiónak eredménye, a mint ezt körülbelül mindenki előre mondhatta, nem lehetett más, mint megteremtése a casus bellinek azon háború számára, melynek megindulását egész Európa a legnagyobb aggodalommal látja, és a melynek előkészítéséhez mégis segédkezet nyújtott. Akarta-e Európa ezt a háborút? Azt hiszem, hogy a pánszláv agitatió körein kívül nincs az európai közvéleménynek egyetlen tényezője sem, mely azt a legnagyobb aggodalommal ne látta volna keletkezni. De épen abban, hogy Európa olyasmit, a mit helyesnek, czélszerünek nem lát, a miből csak veszélyeket lát keletkezni, megakadályozni nem tudott, hogy az események ilyetén fejlődésót nem akarta, de annak ellenkezőjét sem tudta erélylyel akarni: épen ebben rejlik a helyzet óriási veszélye. Megvalósul e tekintetben az, a mit a jelen századnak egy jeles államférfi a, a ki európai lát^ körrel bírt, már 1829-beu jelzett. Ertem Gentz Erigyest, a ki a drinápolyi béke után ezt irta egyik barátjának: „A török birodalom alapjában meg van ugyan ingatva; de állani vagy esni fog a szerint, a mint az átalános felbomlás csiráji a többi Európában gyorsabban vagy lasabban fejlődnek. Bármi is érje Konstantinápolyt, az egyedül azon átalános európai banquerott visszahatása fog lenni, melynek küszöbén Európa áll". Igen, t. ház, akarni valamit, de keresztülvitelére, érvényesítésére a kellő eszközöket nem alkalmazni; nem akarni valamit, de azt nem bírni megakadályozni: ez akkor, mi az európai egész concertről van szó, egyébnek, mint politikai banqueroutenak, f politikai lemondásnak nem mondható. (Helyeslés.) És Európának, mint kölcsönös befolyásoláson és egyensúlyozáson alapuló egésznek, — ezen politikai banquerouteja képezi a török birodalom épségének veszélyeztetését, ez, és nem 33*
