Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-259
259 országos ülés június 25 1877 25B Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Én a pénzügyi bizottság álláspontját vagyok bátor jelezni. Mi egyszerűen azon szempontból indultunk ki, hogy a törvényjavaslat ezime minél rövidebb legyen. Igaz ugyan, hogy világosság tekintetéből az eredeti ezim sokkal helyesebb ; de van valami, a mit a pénzügyi bizottság nem tartott helyesnek és ez a „pótlás" szó. Ha ez kihagyatik : akkor részletesebben * kellett volna a javaslat czimét fogalmazni; s igy a pénzügyi bizottság czélszerübbnek tartotta a czimet egyszerűen igy állapítani meg: „a közadók kezeléséről szóló 1876. évi XV. törvényczikk pótlásáról." Kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottság által ajánlott czimet elfogadni. Széll Kálmán pénzügyminister: Abban, hogy az általam ajánlott eredeti czim világosabb, tökéletesen igaza van Simonyi képviselő urnák. Azért választottam azon czimet, mert azt tartom, hogy a törvényeknél jó, ha valaki tudja, hogy mi van benne. Ennélfogva nincs kifogásom, ha a t. ház az eredeti szöveget fogadja el. Elnök: Fel fog olvastatni a pénzügyminister ur által beadott eredeti czim. Molnár Aladár jegyző (olvassa:) „Törvényjavaslat a közadók kezeléséről szóló 1876. évi XV. törvényezikkben a bíróság előtti ügyek képviseltetósére vonatkozó intézkedések pótlásáról." Elnök: Elfogadja a t. ház a törvényjavaslat czimét a pénzügyi bizottság szövegezése szerint? (Nem fogadjuk eV.) Nem "fogadtátik el. Elfogadja a t. ház a törvényjavaslat czimét a szerint, a mint az most felolvastatott a ministeri előterjesztés szerint ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Molnár Aladár jegyző (szakaszonként olvassa, a törvényjavaslatot, mely észrevétel nélkül elfogadtatik.) Elnök: A törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, harmadszori felolvasása a holnapi jdésre tűzetik ki. Következik a napirend ötödik tárgya, vagyis a zárszámadási bizottság jelentése az 1873. évi XXXIII. törvény czikk alapján felvett 153 millió o. é. ezüstforintnyi kölcsön első felének kibocsájtásáról. Fröhlich Gusztáv előadó: T. ház! Az 1873. évi XXXIII. törvényezikk alapján felhatalmáztatott az akkori pénzügyminister, hogy a törvényben elősorolt állami kiadások fedezésére 153 millió forintnyi kölcsön első feléül 76 és fél millió ezüstforintot vegyen íel és pedig ugy, hogy annak egy harmad része 85% százalék árfolyammal, a második kétharmad 86 2 / 4 százalék árfolyammal bocsáttassák ki, mindkét esetben a névérték után számítandó 2 százalók jutalék levonása mellett a törvény alapján kibocsájtandó kincstári utalványok bélyegilleték ós adómentessége a névérték után 5 év alatt történendő visszafizetés mellett, az állam közjövedelmein kívül, míg az államkincstár birtokai jelzálogilag leköttettek, ezek mind oly súlyos s ismeretes feltételek, hogy azokat részletesen elősorolni feleslegesnek tartom. Az 1873. évi XXXIII. törvény által szentesítést nyert azon szerződés, melyet az akkori pénzügyminister az úgynevezett Rothschild-gruppal kötött. A kincstári utalványok kibocsájtására törtónt befizetés a törvény értelmében az ott jelzett mennyiségben s időben megtörtént, miről az 1875-iki zárszámadások tanúságot tesznek, melyek szerint ugyanis 85 és l / 2 árfolyam mellett 21.802,500 forint osztrák ezüstforint, 86 ós 1 j 3 százalék mellett pedig 44.115,000 forintot fízetett le, felpénz fejében bejött 7.723,429 frt é» 18 kr., összesen pedig 73.640,929 forint 18 kr., ugy hogy az államkincstár minden száz arany értékű forint után 111 71 felpénzt kapott o. é. bankpénzben. Oonstatálj bizottság továbbá azt, hogy ezen kölcsön kibocsájtása került még 1.985,039 frt 73 1 / 2 krnyi költségbe, melyekre nézve sem az államszámvevőszéknek, sem a zárszámadási bizottságnak semmi észrevétele nincs, mert ezek a törvényben gyökerező kiadások. Megemlitendőnek tartom még azt, hogy az 1873. évi XXXIII. törvényezikk 8. §-ban az államkincstár birtokainak eladásából befolyó összegek a kölcsön törlesztésére, respective a kincstári utalványok visszaváltására fordítandók. E tekintetben is elég tétetik a törvénynek, miután az akkori pénzügyministernek, házuuk mostani t. elnökének egy rendelete folytán ezen az államjószágok eladásából befolyó összegek alapszerüleg kezeltetnek és máris több százezerre menő kincstári utalványok beváltattak. Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a zárszámadási bizottság határozati javaslatát elfogadni és az akkori pénzügyministert ezen kölcsön felvétele tekintetében minden további felelősség alól felmenteni. (Helyeslés.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Gulner Gyula jegyző (olvassa a zárszámadási bizottság határozati javaslatát:) „A m. kir. pénzügyminister az 1873 : XXXIII. törvényezikkben elhatározott 153 millió o. ért. ezüst forintnyi kölcsön Il-ik felének kibosájtásánál az 1874. évi XIV. t.-czikkben nyert felhatalmazás alapján kötött ós az 1875 : XVII. törvényczikkel törvénybe iktatott egyezmény értelmében járván el, ezen kölcsön felvétele tekintetében minden további felelősségtől felmentetik." Simonyi Ernő: Én csak egy pontra, melyet nem értek, kérnék felvilágosítást. Itt, hol a kiadásokról van szó, azt mondja a jelentés: „a con-
