Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-259

254 259 országos ülés jnnius 25 1877. sortium jutaléka fejében a kibocsájtott utalványok névértékének 2 perczentje 1.530,000 forint. Erre nézve nem kivánok kérdést intézni jelenleg, miután ezt a törvény ugy rendelte, ezen kiadás ellen te­hát kifogást tenni nem lehet. A második tétel kissé kevésbé bir értelemmel: „Ez után felpénz 17-9,267 frt 21 kr." Ugy hiszem, hogy ezen felpénz az arany-ágiot jelenti. Ily értel­mezéssel tovább megyek ezen tételen is. Hanem a c) pont alatt van: ,,az utalványok nyomtatására, továbbá az arany pénznek o. é. bankpónzre tör­tént értékesítésénél fizetett jutalék, valamint szállí­tási és egyéb kiadásokra 170,491 frt 2% kr." Azt nem értem, hogy midőn arany pénz, melynek nagy ágiója van osztrák bankjegyekre, melyek sokat vesztenek, átváltoztatik: még mi fízessüuü jutalmat, s hogy oly nagy költségbe kerüljön ennek a pénz­nek akár Londonból, akár Amsterdamból icleszál­litása, mint itt fel van sorolva. Azt sem értem, hogy az utalványok nyoma­tására lehessen ily nagy összeget felvenni, mint itt van, t. i. 170,491 frtot. Ezen tételre nézve kérek felvilágosítást a pénzügyminister úrtól, vagy akár­kitől, a ki a felvilágosítást megadhatja. Széll Kálmán pénzügyminister: Értem, hogy a t. képviselő urnák, ha azon felfogásból indul ki, melynek most tolmácsa méltóztatott lenni, csakugyan kifogása lehet ezen tétel ellen, s csak­ugyan megütközhetett e tételen. De leszek szencsós megmagyarázni, hogy a képviselő ur felfogása téves, mert nem ugy áll a dolog, a mint a t. képviselő ur véli. Ha itt arany­nak bankjegyre való átváltoztatásáról volna szó, és kevesebbet kaptunk volna a bankértékben, mint a mennyit kaptunk aranyban: ez természe­tesen nem volna lehetséges. De itt nem ez mon­datik, hanem az : „továbbá aranypénznek o. értékű bankpénzre történt értékesítésénél fizetett jutalék." Mi ez? Ez azon provisió, melyet minden váltó­háznak kell fizetni, a melynél sterlingre vagy frankra szóló érczváltót bankértékre akarunk fel­váltani. Hogy provisió nélkül semmiféle felváltás nem történik: azt a t. képviselő ur is fogja tudni, Méltóztassék csak bemenni akármelyik váltó­házba és például 5 darab aranyot felváltani, meg fogja ugyan kapni az agiot, a mely az arany után jár ; de a bankház az 5 darab arany felváltásáért egy kis provisiót bizonyára fog számítani és a t. képviselő urnák c provisióval kevesebb összeget fog bankértékben kiszolgáltatni. így van ez itt is. 76 1 | 2 millió forintnak egy része aranyban, egy ré­sze bankértékben fizettetett be. A bankértékre tör­tént felváltásért bizonyos jutalékot kellett fizetni; de az e czimen fizetett összeget a 170,000 frtnak legkisebb része teszi. Ha kezemnél volna a 170 ezer frtnak speeifieatiója, ki tudnám mutatni, hogy 170,000 frtnak legcsekélyebb részét ez teszi. Talán kezénél van a zárszámadási bizottság t elő­adójának ez a specificatió és így ő fog részletek­kel szolgálhatni. Annyit én is mondhatok, bár a számokra nem emlékszem, hogy a 170,000 forint túlnyomó nagy része két tételből ál, először az utalványok nyomtatási költségeiből. Méltóztassék felvenni, hogy 76 l | 2 millió után kellett tittre-ket nyomatni, a melyeknek egy része 100,200 ós 500 forintosok. Ennyi tittre-khez nevezetes mennyiségű papir szükséges; már pedig közönséges papíron értékpapírokat nyomatni nem lehet, erre e czólra külön készített drága papirt kell venni, ennek ily mennyiségben való bevásárlása és nyomtatása pe­dig nagy költséget idéz elő. A másik tétel az ér­tékpapírok elszállításának költségeire vonatkozik. Ez értékpapírokat ugyanis Londonba, Berlinbe, Am­sterdamba, Frankfurtba, szóval mindazon helyekre, a hol aláírások történtek, el kellett szállítani. Az emissio befejezése és a papírok kiállítása után a feleknek való átszolgáltatás ezéljából is a vasuta­kon egész vaggonokat töltöttek meg ezen nagy ládákban elhelyezett papírok; egyszerűen postára ily papírokat nem lehet adni; tiszteket is kellett velük elküldeni és szolgákat is, a kik a bank részéről történő átvétel ideje alatt kénytelenek az illető külföldi helyeken vagy városokban maradni. Méltóztassék a t. képviselő ur az előadottak­ból meggyőződni, hogy a 170,000 frt túlnyomó nagy része ily természetű költségekre fordíttatott és hogy e jutalék, a melyre nézve különben meg­magyaráztam, hogy szintén elkerülhetetlen kiadás, a fönebbi összegnek itgcsekélyebb részét teszi ; vagyis másfelül megengedem, hogyha az ember analisálja a dolgot, megütközik az összegen; de ha megnézi, akkor meggyőződik róla, hogy a rész­letek ilyenek és hogy akiadásigazolt. Ezekre voltam bátor at. képviselő urnák a felvilágosítást megadni. Elnök: T. ház! Szólásra senki följegyezve nincs, a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. A zárszámadási bizottság határozati javaslata már felolvastatott. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e el­fogadni a zárszámadási bizottság jelentésében fog­lalt javaslatot? (Elfogadjuk!) A ház elfogadja. Tárgyalás és szives hozzájárulás véget a főrendi­házhoz fog átküldetni. Következik a napirendnek hatodik tárgya, a zárszámadási bizottságnak jelentése az 1874. évi XIV. törvényczikk alapján felvett 153 millió ezüst forint kölcsön második felének kibocsátásáról. Azt hiszem t. ház, a jelentést felolvasottnak tekinti. (Helyeslés.) A t. előadó ur kíván szólni. Frölich Gusztáv előadó: T. ház ! Az 1874. r . évi XIV. törvényczikk által felhatalmaztatott az | akkori pénzügyminister a 153 milliós kölcsön má­| sodik felének kibocsátására, illetőleg egy' ilyen 1 összeg erejéig terjedhető más kölesönt is meg­í kötni. Ezen meghatalmazás alapján alkudozásba

Next

/
Thumbnails
Contents