Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-239
239. országos ülés május 5. 1877. II tak a bíróság által lettek bünperbe fogva, a bíróság által rendeltetett el a vizsgálat, az illető vádlottak egy részére nézve a bíróság által rendeltetett el a vizsgálati fogság; következőleg itt birói végzéssel és nem praeventiv intézkedéssel állunk szemközt, melyre nézve mellékesen legyen szabad megjegyeznem, hogy ily intézkedést, sem hazai törvényeink, sem pedig criminális praxisunk nem ismernek. A mi azonban azon conjeoturát illeti, melynek a t. képviselő ur kifejezést adott, hogy ezen perek úgyis be fognak a bíróság által szüntetteíni; engedje meg, hogy erre ne válaszoljak. Én helytelen dolognak tartom, hogy oly ügyben, mely a eompeíens bíróság előtt áll, melyre nézve egyedül azon bíróság van törvényesen hivatva Ítéletet mondani, akár a képviselőház, akár pedig a kormány bármily állást is foglaljon. (Atalános helyeslés.) A mi végre azt illeti: hajlandó-e a minister ur ő Felségénél a szóban levő bünpereknek legmagasabb elhatározással való végképi beszüntetését javaslatba hozni: erre nézve szorítkozom annak kijelentésére, hogy a kormány, valamint minden kegyelmi előterjesztésben egyedül a köztekintetek által hagyja magát vezéreltetni: legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy ezen bünperek irányában is azt fogja tenni a kormány, mit az ország érdeke szempontjából tennie lehet és tennie szabad (Helyeslés.) Ezek azok, miket a t. képviselő ur interpellátióira előadni kötelességemnek tartottam. Kérem a t. házat, méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Élénk föíkidltások: Tudomásul veszszük.) Polit Mihály: Megvallom, hogy igen kényes az állás, ha a parlamentben interpellatió intéztetik az igazságügyministerhez, kényes ugy az interpellálóra, mint az igazságügyministerre nézve. Az igazságügyinmister kivételes állást foglal el. Minden más minister rendelkezhetik, parancsolhat közegének; azonban az igazságügyministernek befolyást az igazságszolgáltatásra gyakorolni nem szabad. A birák függetlensége oly magasztos és sarkalatos elv a modern és eivilisált államokban, hogy ahhoz nyúlni nem szabad. És ha valakinek, u g) 7 e g7 képviselőnek kell óvakodnia az ügyet a parlamentben igy feltüntetni, mintha bizalma az igazságszolgáltatás irányában ingadozó volna; mert ha ezen irányban a bizalom ingadozik, oly állam szilárd alapon már nem áll. Azért én t. ház, midőn az igazságügyminister úrhoz interpellatiómat intéztem, egészen világosan kijelentettem, hogy én a birák függetlenségét kétségbe nem vonom. Azonban vannak esetek, melyekben — és a történelem ezt már sokszor igazolta — daczára a birák függetlenségéne a birák bizonyos körülmények közt kénytelenek bizonyos irányzatnak engedni. Ezen esetek azok, a melyekben a bíráknak bizonyos anyag nyujtatik és gyűjtetik az eljárásra. Ezek ellen a birói függetlenség nem vét. Én a continensen ennek correctimuvát nem ismerem; azonban tudok eseteket — és ez Angliában már sokszor megtörtént. — a melyekben a parlament közbenjárt. Ilyen volt 1858-ban a Barber-féle és 1863-ban a Berwicke-féle per. Ezen 'esetekben a parlament érvényesítette befolyását, sőt az illetőknek nemcsak elégtételt, hanem kárpótlást is adott. Még roszabbul áll a birói függetlenség ott, hol a birok el vannak fogulva a párt- és fajszenvedélytől. Tudjuk, hogy a nagy franczia forradalomban a birák nem voltak birák, hanem pártemberek. Hogy mi a pártszenvedély a fajszenvedélylyel szemben: azt nem is lehet összehasonlítani. Mindezeket t. ház? azért hozom fel, mert azt hallottam, hogy bizonyos körökben az mondatik, hogy Miletieset nem mint birok, hanem mint hazafiak ós magyarok fogják elitélni. Én ezt nern hihetem, mert véleményem szerint Miletics elitéltetése csekély dolog volna; de Magyarország reputatiója nagyon szenvedne. Áttérek a t. minister ur által adott feleletekre és pedig annak első pontjára. Azt méltóztatott mondani, hogy az egész Miletics-féle vizsgálat folyamatban van. Bocsánatot kérek, hogy egy vizsgálatot ne lehessen tiz hónap alatt befejezni, az — megvallom — lehet kivételes eset, de rendesen a legbonyolultabb vizsgálat is be szokott tiz hónap alatt fejeztetni. Hogy hivatkozás történt tanukra, számos tanura, hogy recmisitiók történtek: ez magyarázatát abban találja, hogy az _ egész ügynek úgyszólván substratuma nincs. Én, ha Miletics helyében lettem volna, (Mozgás,) nem is kértein volna tanuk kihallgatását, hanem egyszerűen a végtárgyalást kívántam volna. Mert, ha áll mindaz, a mit Miletics ellen bizonyos tanuk kimondottak : az sem bűntény, sem bünkisórlet, sem előkészület, és ón nagyon kíváncsi volnék azon bíróságra, mely ezen tanuk alapján Miletieset elitélné. De ez nem tartozik ide; mert nem védbeszédet akarok tartani, csak azt akartam mondani, hogy nagyon sajátságos dolog az, hogy ezen vizsgálat 10 hónap alatt sincs bevégezve, és én remélem, hogy nem fog sokáig tartani és ajánlom a minister ur figyelmébe, ügyeljen fel, hogy minél gyorsabban járjon le a vizsgálat. A mi a második pontra adott feleletet illeti, ez nagyon csiklandós dolog, s azt hiszem, hogy a áz nem is volt egészen kielégítve a felelettel; 2*
