Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-239

12 239. országos ülés május 5. 1877. mert most sem tudja, hogy igaz-e az, a mit én felhoztam. Nékem tudomásom nincs ós biztosit­hatom a t. házat, hogy Jankovichnak sincs tudo­mása arról, hogy ellene a vizsgálati fogság el­rendeltetett. Ő egyszerűen a szolgabíró által fog­ságba tétetett, lehet — nem tudom, — hogy itt Budapesten, valami határozat hozatott; de ezen határozat 6 hónap lefolyta alatt sem Jankovichcsal nem közöltetett, sem ki nem hallgattatott. A mint én informálva vagyok, — a dolog ugy áll, — le­het, hogy tévedek, és ha felvilágosítást nyerek, tán más véleményben leszek. Én azt gondoltam, hogy az illető szolgabíró hibás, de meggyőződtem, hogy nem hibás. A szolgabíró egyszerűen a bel­ügyministeriumhoz jelentést tett, hogy ezen em­bert fogságba tette. Elmúlt egy hét, elmúlt másik hét, a szolgabíró jelentette, hogy neki nincs alapja, melyből az élelmezési költségeket fedezze; ekkor az én informatióm szerint azon választ kapta, legyen csak fogságban, majd a ministerium fogja a költségeket fedezni. Az egész história ezen ta­nítóval egy falusi intriga,-és hogy valóban ártat­lan : ennek tanúsága az, hogy miután Budapesten kíhailgattatott, szabad lábra helyeztetett. Ha tehát a t. minister ur magát informáltatni akarja, talán valami ki fog derülni abból, a mit én itt mon­dottam. A mi a harmadik pontra adott feleletet illeti, a minister ur azt rnondá, hogy én tévedésben vagyok, hogy déli Magyarországban az elfogatá­sok a praeventiv jellegét viselik magukon. Hiszen, hogy kell ezt értelmezni, praeventiv intézkedés"? Külön vélemény lehet. Nem egyszerűen fogatik be egy ember, hanem valamit kell mondani, kell indokolni; de azért mégis az egész eljárás és a körülmények a praeventiv intézkedés jellegét vi­selik. Én nagyon szeretném, ha Miletics Szvetozár ügye végtárgyaláshoz jutna: akkor én ott a bíró­ság előtt bebizonyítanám, hogy az egész eljárás ott Dél-Magyarországon a praeventiv intézkedés jellegét viselte magán. A t. minister ur azt monda, hogy nem látja czélszerünek, hogy a vizsgálat folyamában egyszerűen beszüntettessék az eljárás. Ebben ő tökéletesen egyetért Miletics Szvetozárral, ki nekem szemrehányást tett, hogy a harmadik kérdést intéztem: mert ő azt monda, hogy neki nem kell amnestia, neki bírói elégtétel kell. De én nem is intéztem ezen harmadik kérdést Mi­letics Szvetozárra vonatkozólag; hanem átaláno­san a politikai perekre nézve, mert alkalmat akartam nyújtani a t. kormánynak, hogy ezen zsákutczából szépen kijöjjön; mert ha a dolog végtárgyaláshoz jutna, ón félek Magyarország re­putatiója tekintetében. A t. minister ur azt méltóztatott felelni, hogy ha a kormány azon helyzetbe jő, hogy e tekin­tetben ő Felségének indítványt terjeszszen elő, akkor bizonyosan csakis a kőztekintetek fognak számba jönni. Ebből én azon következtetést vo­nom ki, hogy ezen politikai perek bizonyára a helyzettel kapcsolatban vannak és ón nagyon fé­lek, hogy képviselőtársam és barátom Miletics Szvetozár még hosszú ideig fogságban fog lenni. Engem az egész per, a Miíetics-féle per em­lékeztet Brankovich Györgyre. Brankovich Györ­gyöt Egerben 21 éven át ítélet nélkül fogságban tartották, és ott meg is halt. Mikor a szerbek a kormányhoz fordultak az iránt, hogy miért tart­ják fogságban, a felelet az volt: Nihil mali facit, sed ratio status sic exposcit. Vagyis magyarul: Bosszat nem tett, de az állam érdeke ugy ki­vallja. T. ház! Nekem reményem volt, mikor a szerb háború megszűnt, hogy Miletics Szvetozár mégis szabadon fog bocsáttatni; miután az orosz-török háború kiütött, ezen reményem megszűnt; ámbár nem foghatom fel, mily összeköttetésben lehet ez oly nagy kérdéssel, mint a keleti kérdés. En sokszor mondottam e házban, hogy mi szerbek akarjuk teljesíteni hazánk iránti kötelességeinket, s hogy mindenkor fogjuk is teljesíteni; de önök nem akarnak hinni. Én nem fogok többé bizo­nyítani, de egyet mondok. A keleti kérdés oly nagy kérdés, hogy a szerbek tekintetbe nem jön­nek. Most miután e kérdés oly fordulatot vett, a szerbek nem jöhetnek tekintetbe. Én mindenkor csodálkoztam, hogy tavaly a magyarok örültek a törökök sikerei felett. Hiszen épen az ellenke­zőt kellett volna tenniök: mert minden török siker orosz sikert provocált. Most már az egész dolog más stádiumban vau. Sem a szerbek, sem a ma­gyarok többé nem factorok a keleti kérdésben. Épen azért hiába volt tegnap az ínterpellatiókra a válasz adva, hiába a demonstratió: ez pressiót Bécsben nem gyakorol. (Zajos ellenmondások.) Épen ez az, a mit tegnap mondottam, hogy Bécs­ben az illető körökben jól tudják, hogy Magyar­ország parlamentjének többsége és a Oislajthán parlament többsége még nem képezik a monar­chia népeinek többségét. (Zajos ellenmondások.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóz­tassék a tárgynál maradni. Polit Mihály: Csak ezt akartam mondani; mert ha politikai tekintetek vannak a Miletics­féle perben, ezt fel nem foghatom. Oroszország millió katonáival nem szorul Miletics-fóle se­gítségre. Végre csak egyre akarom figyelmeztetni a házat. A magyar népnek különösen kellene em­I lékezni, hogy sok Mileticse volt neki, és ha arra a emlékszik, szem előtt kellene tartani a latin köz­l mondást: „hodie mihi, cras tibi." (Mozgás, elten­f mondások.)

Next

/
Thumbnails
Contents