Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-254

176 264. országos ülés JUHÍUS 19. 1877. Oláhországgal, a mi nekünk semmi tekintetben hasznunkra nem válik ; mert azon engedmények, melyeket az nekünk ád: semmi tekintetben nem indokolják azon károkat, melyek reánk háromolnak. Láttuk, hogy az angolok vódvámokkal mily magasra emelték iparukat és mi még sem követjük ; hanem egy velünk egyesülésben álló nemzetnek iparát igenis saját magunk kárával akarjuk védeni, a helyett hogy mégis oda iparkodnánk, hogy a mi iparúnk is arra a fokra emelkedjék, a melyen áll már jelenleg is azon nemzet ipara, melyet a mi segítségünkkel védenek. Ily körülmények közt t. ház, én a jelenlegi világkiállításból az ország lakosaira nézve csak igen szomorú tapasztalatokat vélek menthetőnek, a melyek csak csüggeteggé teszik az iparos embereket : vajon a legnagyobb szorgalom és buzgóság mellett is fognak-e tudni valahára valamire menni akkor, a midőn semmi támogatásban, sem segélyben elegendőkép nem részesülnek ugy, mint azon állam polgárai, kik haladást tettek az ipar terén. S ez indokból, hogy az ily tapasztalatok szerzése a honpolgárok keserűségét még nagyobbra ne fokozza, de különben is a pénzügyi viszonyokat véve tekintetbe : én Zsedényi ur elleninditványát pártolom. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza László: T. ház! Midőn e kérdéshez szólók, nem tagadhatom el, hogy némileg én is osztozom azon nézetben, hogy az ily sürün tartott világkiállítások azon czólnak, melyet a legelső londoni kiállítás kitűzött: meg nem felelnek. Meggyőződésem az, hogy el kell jőni az időnek, mikor e téren is specializálunk és kiállításokat fogunk ugyan tartani, de mindig bizonyos szakában az iparnak és termelésnek ; de nézetem szerint ezt is csak internationális jury utján lehetvén elérni, már csak e czélból is pártolom a Parisban való megjelenést. Helfy Ignácz képviselő úrral komoly vitába nem elegyedhetem, mert a ki még csak annyira van, hogy a világkiállítást fényűzésnek tekinti, azzal, felfogásom szerint komoly ember, komolyan szóba nem állhat. Bocsánatot kérek azonban, hogy még is két megjegyzést teszek. Az egyik az, hogy azt mondja, absurduin 150 ezer írttal előállani. Magam is óhajtanám, hogy kétszer vagy háromszor ennyit adhatott volna az ország; de ugyan mit mondana bárki is arról az emberről, minthogy neki pénze nem jut ebéd után giardinettora, az ebédet is elhagyná, csupán azért, mert azt fényüzőleg giardinettóval nem fejezheti be. Másik kérdésein az, hogy mit mondana t. barátom ahhoz, ha egy ember kedveért megakarnánk róni egy egész nemzetet. Mindenesetre furcsának fogna Európa előtt tetszeni, ha a magyar országgyűlés 'határozatot hoz, hogy a párisi kiállításon nem jelen meg. mert Helfy Ignácz képviselő urnák Mac-Mabon eljárása nem tetszik. Azt hiszem, hogy sokaknak nem tetszik, de azért egész Franczi?országot Európa színe előtt demonstratióval illetni, nagyon nevetséges volna. Paczolay János képviselő urnák csak annyit jegyzek meg beszédére, hogy miután az ő saját szavai szerint azon államok a szabadkereskedési irányzatot erősítettek a kiállításokon: nehezen járnánk el mi helyesen, hogyha mi ugy akarnók a példákat követni, hogy védvámokat hozzunk be. A mi az oláh szerződésre való hivatkozást illeti, megengedem, hogy a szabadirány a mezőgazdaságnak ártott; de ép az ipar javára. (Ellenmondás balfelöl,) tehát éji azon irányban igyekezett segíteni, melyet Paczolay í. képviselő társam óhajt. A mi azt illeti, hogy Paczolay János t. képviselőtársam azt mondja, hogy már csak azért sem kell a kiállításra menni, minthogy keserű érzést hozunk a mi elmaradottságunkban vissza, ha ott szétnézünk : én megvallom a vakság boldogságát tőle nem tudom irigyelni, hanem* kívánom, hogy még gyengéinkről is öntudattal bírjunk, mert csak akkor orvosolhatjuk hibáinkat. Én ebben a tekintetben pártolom a kormány előterjesztését, csak azt az egyet sajnálom, hogy nagyobb összeget nem lehet megszavazni. (Helyeslés a középen.) Bujanovics Sándor: T. ház! Én csak egy rövid észrevételre kívánok szorítkozni. Én nagyon sajnálom azt, hogy akkor, midőn a párisi közkiállitásban való részvétel költségeinek fedezéséről tanácskozunk : akkor ugy a kereskedelmi minister ur, valamint a felszóllalt képviselőtársak közül különösen Helfy Ignácz képviselő ur ezen kérdést nem pusztán financiális és közgazdasági politikai tekintetből is tárgyalták. Én t ház, midőn Zsedényi Ede képviselő ur különvéleményéhez hozzájárulok, ki kell egyúttal jelentenem azt, hogy ezen kérdés fölötti Ítéletem megállapításánál, engem egyáltalában nem, az általam igen t. franczia nemzet állani, vagy politikai aspiratiói iránti ellen- vagy rokonszenv, de tisztán és kizárólag csakis azon pénzügyi és közgazdasági szempontok és motívumok vezérelnek, melyeket Zsedényi Ede t. képviselőtársam oly ékesszólóan kifejezett. (Helyeslés a szélső jobbon.) Elnök : Szólásra nincs senki följegyezve. A tanácskozást befejezettnek jelentein ki. (Szavazzunk.) A kérdés tisztelt képviselőház, nézetem szerint a következő volna: Elfogadja a képviselőház a törvényjavaslatot, mely szól Magyarországnak az 1878-iki párisi közkiállitásban leendő rószvé-