Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-252

126 252 országos Ülés junlus 16. 1877. natkozó intézkedések, tehát a haszonbórbeadásra nézve a gyámhatóság jóváhagyása vált szükségessé. Már most a gyám folyamodik a gyámhatósághoz helybenhagyás végett; a gyámhatóság azonban késik a helybenhagyás megadásával vagy megtagadásával és- megtörtént azon eset, hogy a gyámolt földje a helybenhagyás elkésése miatt egy évig haszonbérbe ki nem adathatott és parlagon maradt. Már most kérdés támad: ki lesz itt felelős a gyámoltnak ? A gyám-e vagy a gyámhatóság ? Ily kérdésben az után a javaslat szerint a gyámhatóság Ítélvén, meglehet, — nem akarom állítani, hogy úgy lesz, de meglehet talán azért is, hogy a felelősséget magáról elhárítsa, — el fogja marasztalni a gyámot az elmaradt haszon megtérítésében Kérdem tehát: helyes lesz-e az, hogy a gyámhahatóság, mely felelős saját eljárásáért, ezen felelősség kérdésében ítéljen más felett, a gyám felett? De indokolja állításomat más körülmény is; nevezetesen, ha azon §§-okat vizsgálom, melyekben épen a számadásról hozandó ítéletet előző eljárás szabályozva van. Azt kérdezem t. ház: vajon ezen szakaszokban hol vannak letéve azon az igazság kiderítésére szolgáló biztosítékok, melyeknek mindég kell meglenniök, midőn az államhatalom az enyim és tied felett ítél? Elmarasztalja a 130. §. szerint a gyámhatóság a gyámot, minő előzetes §. eljárása szerint? A szakasz erről mélyen hallgat. Talán egész bizonyítási eljárás lesz szükséges: okmányok megvizsgálása, tanú-kihallgatás; mind erről azonban a javaslat hallgat, hanem megadja a gyámhatóságnak a jogot, igenis rá decretálni a gyámra a tartozást és azt elmarasztalni. Hogy ez jogbiztonságot szülne ? ezt ón kénytelen vagyok kétségbe vonni. Az előadó úr erre azt mondja, hogy röviden és egyszerűen fog a gyámhatóság határozni és nem költségesen. Azt elhiszem, hogy röviden és egyszerűen, de hogy hozzáteszem, — valószínűleg helytelenül is fog határozni és ebben rejlik épen a főbaj. Hogy pedig, a mint az előadó ur kiemelte, alkalom van adva a gyámnak új per által megtámadni a gyámhatóság határozatát; ez, azt hiszem nagyon csekély elégtétel azon erkölcsi bántalom ellenében, mely a gyámhatósági Ítélet által rajta elkövettetett ós azon vagyoni vesztesség ellenében, mely őt a gyámhatósági határozat következtében, a birtokon kívüli perlekedés mellett érte. Én t. ház, az általános vita alkalmával elfogadtam a törvényjavaslatban foglalt azon alapelvet, hogy a gyámhatósági teendők közigazgatósági hatóságokra ruháztassanak. Eddig ezen intézkedés Európában nem volt páratlan ugyan, de csakis mint unicum állott fenn — Svájcban ; azon intézkedés azonban, hogy a gyám a bíróságok mellőzésével a gyámhatóság által inarasztaltassék el, magánjogi adóssági viszoszonyokból, — ez t. ház, ha ma igy hozzuk mégis a határozatot: unicum lesz és unicum fog maradni, mert a maga nemében valósággal páratlan. A. mi azonban ezen intézkedés gyakorlati hasznát, t. i. a gyámoltra háramlandó hasznát illeti, kénytelen vagyok ezt is kétségbe vonni. Mert, kérdem : mily esetben fog a gyámhatósági Ítélet ellenében a kijelölt három havi határidő alatt új pert kezdeni ? Józan ésszel itt csak két esetet lehet felvenni. Vagy azért, mert a gyám nem tud fizetni, és a netán ellene intézendő szigorúbb lépéseket késleltetni akarja a bíróság előtt indítandó per által, — vagy pedig azért, mert meggyőződése szerint igaztalanul marasztaltatott el a gyámhatóság által. Az első esetben a gyámoltnak a gyámhatósági ítéletből nem lesz haszna: mert fedezetet ugy sem kapott; a második esetben pedig, ha a gyám úgy nevelte gyámoltját, a mint neki a törvényben kötelességévé tétetik, t. i. ha csakugyan ébresztette és nevelte benne a jó és nemes iránti fogékonyságot: kérdem mit fog érni kezében azon vagyon, a mely mellett kérdőjelként tűnik fel a még hozandó bírói Ítélet, a mely kérdésessé teszi tulaj donjogát azon összegre nézve, melyet a gyámhatósági itólet nyomán a gyám kénytelen volt egyelőre a végrehajtás kerülése czéljából a gyámolt kezéhez letéteményezni ? Én azt hiszem, hogy ebből a gyámoltnak haszna nem lesz, Én tehát a 125. §-t úgy, a mint szövegezve van, és ennélfogva a reá következő szakaszokat nem fogadhatom el. De nem fogadhatom el Teleszky képviselő társam módositványát sem, mert a mi benne írj t. i. az első kikezdés, az nem jó; a mi pedig nem új benne, az meg még ugy sem jó. Az első kikezdés arról intézkedik, hogy a bíróságnak fenn legyen tartva a számadás kötelezettsége felett ítélni. Ezen kérdést csakugyan minden veszély nélkül a gyámhatóságra lehet bizni, mert az nevezi ki a gyámot, az ügyel fel a vagyonkezelésre, a gyakorlatban tehát alig merülhet fel kétség az iránt, hogy valaki gyám-e és köteles-e számolni vagy nem ; mert kétségtelen, hogy ha gyám : csakugyan számolni minden esetre köteles. Ennélfogva a 125. §-t Teleszky módositványával sem fogadom el s pártolom Metzner t. képviselőtársam indítványát, hogy a szakasz egészen hagyassák ki. Gulner Gyula : T. képviselőház! Igen röviden akarok nyilatkozni azon módositványokra vonatkozólag, melyek a 125. §. ellen beadattak. Előre azonban azt kívánom megjegyezni, hogy a ki a gyámsági és gondnoksági ügyek mai állapotát ismeri, s a ki egyáltalán ismerős azon viszonyokkal, melyek befolyással vannak ezen ügyek mostani állapotára, az okvetlenül kénytelen lesz bevallani első sorban azt, hogy a mostani állapot-