Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-252

252. országos ülés janiul 16. 187?. 127 nak egyik jelentékeny és égő sebe épen az, hogy a számadásokat, a gyámoktól és gondnokoktól annak idejében nemcsak hogy bekivánni, de a megszámoltatást eszközölni majdnem lehetetlenség: ha ők mindazon regressusokkal akarnak élni, melyek a mai viszonyok közt részükre nyitva állanak. Már pedig az én alázatos véleményem szerint a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezésének egyik sarkpontja épen az, hogy a számadástételre szoríttathassanak az illetők. Ha a törvényhozás el fogja mulasztani azt, hogy gondoskodjék oly praecautelákról, melyek emberi számítás szerint legalább kétséget nem hagynak fenn az iránt, hogy bármely gyám vagy gondnok roszhiszemüleg roszakaratúlag ne húzhassa halaszthassa a számadások benyújtását és halaszthassa számadásra vonatását: akkor ezen törvényjavaslatnak, de méltóztassanak elhinni, legalább meggyőződésem szerint, semminemű tövényjavaslatnak nem lesz figyelemreméltó hatása a gyámügyek rendezése tekintetében. Ha itt nem járunk el kellő szigorral, hanem nyitva hagyjuk a mostani számos kibúvó ajtókat: akkor ezen ügyek rendezésére, teljes meggyőződésein szerint nem tettünk semmit. Készemről a beadott módositványok egyikét sem fogadhatom el. Azon meggyőződésben vagyok, mint Teleszky t. barátom is tegnap előadta, hogy a gyámhatóság a diseretionalis hatalomnál fogva, melylyel őt ellátni kell: a számadások megvizsgálására sokkal alkalmasabb, mint a biróság, mely a szigorú jogszabályokhoz alkalmazkodni kénytelen. De tovább megyek, azt állítom, hogy azon évről évre beadandó számadások megvizsgálására, mely az én meggyőződésem szerint sokszor épen az adott viszonyok közt a helyismeret kellő felhasználásától és a helyzet felderítésétől függ, csak a gyámhatóság által teljesíthető helyesen, semmi esetre sem a biróság által, mely csak vitás kérdések eldöntésére van hivatva. A mi Teleszky t. barátom indítványát illeti, erre nézve véleményem az, hogy ha ő azt mondotta, hogy nemcsak hogy nem fogadja el a 125. §-t, de nem is érti, bocsánatot kérek, de én az ő módositványával vagyok így. Azon módositványban, melyek Metzner Gyula t. képviselő ur beadott, és mely szerint a bíróság volna hivatva a számadások megvizsgálására: annak tudok még fogó véget találni. Ezt értem, ebben azon elvi diííerentia van, mely végig küzdi magát ezen törvényjavaslaton. Ezt értem. De midőn t. barátom elismeri azt, hogy helyesebb, ha a gyámhatóságok határoznak a számadások felett: nem értem, hogyan akadhat fel abban, hogy a gyám számolni is tartozik. .Bocsánatot kérek, de azt hiszem, hogy a 115. §. elfogadása után oly gyám es gondnok, a ki számadással nem tartozik: nem existál. Azt mondja a 115. §.: „a gyám vagy gondnok, a mennyiben vagyont kezel, még azon esetben is, ha az örökhagyó vagy hagyományozó a gyámot vagy gondnokot a számadás kötelezettségétől fölmentette volna: számadással tartozik." Tehát számolni nem tartozó gyám vagy gondnok nem existál. Már most csak az lehet a kérdés, hová reducáltatnék t. barátom ellenvetései ? Oda, ha valaki, a ki nem gyám és gondnok, azt tenné a gyámhatóság gyámmá és gondnokká, talán tévedésből vagy rósz akaratból vagy nem tudván, hogy az nem lehet gyám vagy gondnok. Ezt föltételezni nem lehet; vagy ha előfordul, nem fogja beadni számadását és akkor, a mikor felszámítják a követelést : akkor ezzel a kifogással él, hogy nem tartozik számítással. Tehát, én részemről arra nagy súlyt fektetek t. ház, hogy csak azért, mert ez a gyám a vagyont tovább is kezelni fogja és mégpedig, miután ez számadással tartozik, az a jogvélemény áll ellenében, hogy mert számadásra tartozik, rósz hiszemmel akarja megtartani csak azért, hogy húzhassa halaszthassa az ügyet több évekig is: azt hiszem, hogy azon gyámnak és gondnoknak azt a kedvezményt megadni nem lehet, hogy e kifogással élhessen. A 125. §. egyenes következése a 115. §-nak, melyet a t. ház elfogadott).. Én t. ház, a magam részéről is arra vagyok bátor kérni a t. házat, méltóztassék a 125. §-t ugy, a mint van, elfogadni. Teszem ezt azon megnyugvással és meggyőződésből, hogy csak ily intézkedések által lehet egyfelől a roszhiszemü, a számadással késlekedő, és vonakodó gyámot és gondnokot számadástételre szorítani, és másrészről ily módon lehet eszközölni azt, hogy a számadással ne történjék az, a mi eddig most is történik, hogy évekig, sőt évtizedekig nyúló megvizsgálatlan számadások vannak, a mit Ítéljen meg a t. ház, hogy van-e ez a gyámoltnak érdekében, Ismételve kérem a t házat, méltóztassanak e §-t elfogadni. (Helyeslés) Hosztinszky János: T. ház ! Én a törvényjavaslatnak 125. §-át ugy, a mint szövegezve van, el nem fogadom, azon oknál fogva, mert a felhívási keresetben a birói eljárás az 18ö8. L1V. törvényezikkben körül lévén írva, ezen rendelkezést és szabályt a biróság minden felhívási keresetben megtartani köteles és igy akkor is, hogy ha beállott annak szüksége, hogy a gyámhatóság a tiszti ügyész által a felhívási keresetet meginditja, a biróság csak ezen törvények szerint járhat el, mert kivételnek helye egyátalában nem lehet. Ha már most a felhívási kereset a számadás előterjesztésére megindittatik: akkor az 1868: L1Y. törvényczikk 518., 510. 520. §§-ai irányadók. A bíró bizonyos határidőt kitűz, melyben a felhívottnak meghagyja, hogy számadását előterjessze, ha a felhívott a birói felhívásnak megfelel, ós a szám-