Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-251
114 361. országos ülés június 15. 1817. oonferentia lassanként alább hagyott és Kevesebbre szorította a maga kívánságát; azonban azi, hogy a kormányzók a hatalmasságok által erősíttessenek meg, valamint, hogy a reformok végrehajtására idegen vagy vegyes bizottság ügyeljen fel: mindvégig fentartotta. A porta a maga részéről hajlandónak nyilatkozott Szerbiának és Montenegrónak határigazitást engedni, késznek az Andrássyféle jegyzékben foglalt reformokat végrehajtani, de többre nem állott rá. hivatkozván egy részről az időközben elkészült és kihirdetett alkotmányra, mely nemcsak teljes vallásszabadságot, de törvény előtti egyenlőséget is biztosított, vallás és nemzetiségi külömbség nélkül alattvalóinak parlamentalis rendszert és ministeri felelősséget hozott be, és mely átalában oly biztosítékokat látszik nyújtani, melyekkel véleményem szerint az európai diplomatiának be kellett volna érnie: másrészről tiltakozott a porta saját méltóságára és függetlenségére, hivatkozva az 1856. párisi békekötés ily megsértése ellen, a mely nemcsak őt, hanem a hatalmasságokat is kötelezi. T. ház! Sokszor volt szó a párisi békekötésről. Engedje meg a t. ház, hogy ennek azon két czikkét, a mely Törökországnak területi épségét es függetlenségét biztosítja, felolvassam. (Halljuk.) A 7-ik ezikkely így szól: 0 felségeik a francziák császárja, Austria császárja sat. sat. kijelentik, hogy a magas porta ezentúl részt veend az európai közjog előnyében és az európai államconcertben. u felségeik kötelezik magokat, mindenik a maga iészéről, hogy az ottomán birodalom függetlenségét és területi épségét tiszteletben fogják tartani; közösen biztosítják ezen kötelezettség szoros megtartását ós annálfogva minden oly cselekvényt, mely az ellen lenne intézve, átalános érdekű kérdésnek fognak tekinteni." A 9-ik ezikkely pedig igy szól: „Minthogy ö császári felsége a szultán folytonosan szivén hordozván alattvalóinak jólétét, egy fermánt bocsájtott ki, a mely javítván sorsukat vallás ós faj különbsége nélkül, tanúságot tesz nagylelkű jó indulatáról birodalmának keresztény népei iránt, s ujabb bizonyságát akarván adni e részbeni érzelmeinek, elhatározta, hogy ezen önszántából eredt fermánt a szerződő hatalmasságokkal közölni fogja. A szerződő hatalmasságok ezen közlésnek nagy becsét elismerik. Jól megjegyeztetvén, (il est bien entendu), hogy az nem adhat a szerződő hatalmasságoknak semmi esetben jogot, hogy akár együttesen, akár egyenkint Szultán 0 Felségének alattvalóihoz való viszonyaiba vagy birodalmának belső igazgatásába avatkozzanak." Ezen párisi békekötésre hivatkozott tehát a porta, és hivatkozott a Szultán akkor, midőn függetlensége souverenitása ama cselekvény által megtámadtatott. De különösen az osztrák-magyar kormányt kötelezte ezenkívül még egy másik irat is. a melyben Austria. — akkor Magyarország még nem említtetett meg, — Francziaország és Angolország pótlólag arra kötelezik magokat, hogyha a török birodalom bárki által megtámadtatnék, ők ezen támadást casus belli-nek fogják tekinteni, és maguk közt megállapodni azon eszközök iránt, a melyek által a török birodalom függetlenségét és területi épségét fenn kívánják tartani. A török porta tehát, mint mondám, a hatalmasságoknak ezen jogosulatlan beavatkozását, mely méltóságát ós függetlenségét sértette, visszautasilá s folytatta részint a hadi készülődéseket, részint a, reformok életbeléptetését. De azon hatalom, melynek nem áll érdekében, hogy a török birodalom consoüdáltassék, legyen az bár az általános szabadság és jogegyenlőség alapján: nem nyugodott. Ignatieff tábornok kormánya megbízásából bejárta az európai udvarokat, mely fáradozásainak sikere az lett, hogy a hatalmasságok ismét egy uj eselckvéuynyel bizonyították be egyrészt, hogy mennyire óhajtják a béke íöntartását, másrészt, hogy azt minden áron — habár a szerződések, habár a török birodalom méltóságának és függetlenségének árán — is fenn akarják tartani. A londoni jegyzőkönyvben, mely ezen egyezkedéseknek kifolyása, a hatalmasságok tudomást vesznek a béke megkötéséről, Montenegróra sézve óhajtandónak tartják a határok kiigazítását és a Bojana hajózásának szabadságát ; felhívják a portát, szállítsa le békelábra hadseregeit, és vegye munkába lehető rövid idő alatt a reformokat, melyek ama tartományok nyugalmára és jólétére szükségesek, melyekkel a conferentia foglalkozott. — A hatalmak gondosan őrködni szándékoznak konstantinápolyi képviselőik és helyi ügynökeik által azon mód felett, mely szerint az ottomán kormány Ígéreteit végrehajtandja. — Ha reményűkben még egyszer csalódnának, kénytelenek kijelenteni, hogy a dolgok ilyen állapota összeférhetlen lenne az ő érdekeikkel és átalában Európa érdekeivel. Ez esetre fentartják maguknak a jogot, hogy közösen gondoskodjanak azon eszközökről, melyeket legalkalmasabbaknak fognak ítélni a keresztyén népességek jólétének és a közbéke érdekeinek biztosítására. Ezen jegyzőkönyvhöz Suvaloff gróf a pétervári udvar követe Londonban egy nyilatkozatot csatolt, mely az egész. eddig netalán még jelentkezett jóakaratot a hatalmasságok részéről semmivé tette. A nyilatkozat igy szól: „Ha Montenegróval a béke megköttetik, és ha a porta elfogadja Európa tanácsait és késznek mutatkozik visszaállni a békelábra és komolyan megkezdeni a jegyzőkönyvben említett reformokat, küldjön Pétervárra külön követet a lefegyverzés iránti tárgyalásra, melybe a czár szintén beleegyez; ha azonban oly mészárlások, minők Bulgáriát vérbe fürösztöttók, fordulnának elő : ez szükségkép félbeszakítaná a lefegyverzés iránti intézkedéseket".
