Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-251

2&1. országos Illés június 16.187?. 107 szükségét, miért kellene itt mind a két hatóságot igénybe venni. Ez indokból van szerencsém inditványozni, hogy ezen 125. §. a szövegből kihagy assék. Beőthy Algernon jegyző (újra felolvassa Meczner Gyula módosítását.) Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: T. ház ! Én ellenkezőleg a t. előttem szólóval kérném a §-t megtartatni s megvallom, nem látom át, minő sérelem háromoltatnék ez irányban a bíróságra. Mert hisz a számadásra való határidő tekintetében igenis csak a bíróság lévén azon helyzetben, hogy végrehajható Ítéletet ez irányban hozhasson, határidőt ő tüz ki, a számadást ő követeli, s csak azon esetben mondhatja a pert megszűntnek, ha időközben a számadás beadatott; mert akkor igen természetesen a per czélja már Ítélet előtt eléretett; de azt, hogy ha a számadás ily módon hajtatik is -be, annak revisiója a gyámhatóságot illesse; azt, ugy hiszem, csakugyan megtagadni nem lehetne, mert hisz csakis a gyámhatóság van azon helyzetben, miután az ő ellenőrködése alatt történik az egész gyámügyi kezelés, hogy helyes bírája lehessen a számadásoknak. Az egész intézkedés, hogy felhívási kereset utján a bíróságokhoz kell folyamodni az esetben, ha a gyám számadási kötelezettségeinek eleget nem akar tenni, ép abból ered : mert a közigazgatási bizottság azon nézetből indult ki, hogy kényszerítő eszközhöz ez irányban a gyámhatóság többé nem, hanem csakis a bíróság nyúlhat. Ez fenn van tartva magának a bíróságnak; a számadásnak revisiója pedig, meggyőződésem szerint helyesen csak is a gyámhatóság utján történhetik : én tehát kérném e §. megtartását. (Helyeslés.) Paczolay János: T. ház! Ezen §. és a többi §§ intézkedései azok, a melyekre én azt állítottam az általános tárgyalás alkalmával, hogy ez a ministeri omnipotentia tekintetéből van a törvényjavaslatba felvéve. Tökéletesen helyes az a nézet, hogy ott, a hol peres kérdések fordulnak elő, a biróság fog határozni; de ez nem egészen van keresztül vive e törvényjavaslatban, csak a mellékes kérdés tekintetében, az érdemleges dolgokra vonatkozólag pedig a gyámhatóság bíráskodása van fenntartva annyiban t. i. a mennyiben a számadást tevő nem akarta beadni, vagy a törvény által megszabott időben nem adta be a számadást, e mellékes kérdésre vonatkozólag, melyet a törvény világosan meghatározott, rendes bíróságok ítélnek, pedig nézetem szerint, éhez a rendes bíróságnak ítélete nem volna szükséges, mert a biró is csak azon alapon constatálhatja, hogy nem adatott be a számadás, ha t. i. a gyámhatóság azt állítja, és így a számadás beadására a gyámot vagy gondnokot maga a gyámhatóság birság mellett, ugy mint a többi esetben, itt is kötelezhetné ; hanem ép azért a mint a t. ministerelnök ur felemlítette, hogy t. i. a gyámhatóság felelősség alatt kezeli az egész gyámügyet, itt az egyes gyámsági számadásokra, melyek a vagyon és jövedelem kezeléséből és hová fordításából keletkeznek, ezen kérdésekre nézve a felelősséggel tartozó gyámhatóság egyszersmind a biró. Itt van a polgárok jogainak megszorítása, mert a gyámság vagy gondnokság elvállalása nem az egyes felektől függ, mivel akkor ez elnézhető lenné; hanem a törvény megparancsolja, hogy az ország minden polgára tartozik a gyámságot vagy gondnokságot elvállalni. Ha tehát a törvény ezt parancsolja: akkor nincs ok, mely indokul szolgálhatna arra, hogy a kötelezettség teljesítésére a törvény által kötelezett polgárok, a rendes bíróságok bíráskodása alól elvonassanak. Ha az én akaratomtól függne elfogadni, vagy visszautasítani a gyámságot vagy gondnokságot, akkor, ha elfogadtam a gyámságot: egyszersmind beleegyeztem abba, hogy felettem a gyámhatóság, és ne a rendes biróság ítéljen ; de akkor, mikor a törvény rendeleténél fogva köteles vagyok azt elvállalni, akkor mintegy erőszak gyakoroltatik a polgárok felett e tekintetben, hogy ők a rendes biróság alól elvonatva, közigazgatási hatóság bíráskodása alá helyeztessenek. Hisz a számadási perekben nem az a kérdés teszi a lényeget, tartozik-e az illető a számadást beadni vagy sem; hanem az: vajon a számadások megfelelnek-e a ténykörülményeknek, s ugy vannak-e szerkesztve, és vajon a vagyon ugy kezeltetett-e, mint a törvény rendeli. Ezek a kérdések a legfontosabbak ós ezekből származnak a számadási perek, melyek a legnehezebbek és melyek eldöntése a legnagyobb birói tapasztalatot és tudományt igénylik. Itt pedig rendes birói eljárás nélkül ugyanazon hatóság, mely jogosítva van a nehézség megtételére, ugyanaz jogosítva van a gyám vagy gondnok elmarasztalására. Ez alkotmányos országban meg nem történhetik. Ez sem a szabadelvüséggel, sem a polgárok személy és vagyon biztonságával meg nem egyeztethető, hogy valaki vagyonilag marasztaltathassélc egy nem birói cselekvényekre felállított hatóság által, hanem inkább az árvaügyek vezetésére felállított hatóság által. Ezen intézkedés annyival inkább sérelmes, mert ezen hatóságnak ítéletei és marasztaló kimondásai oly erővel ruháztatnak fel, melyek következtében a rendes biróság egy nem rendes biróság által hozott ítélet végrehajtására köteleztetik. Az nagyon furcsa és ellentmondó állapot, hogy a végrehajtás kérdései felett az apelláta a rendes bírósághoz engedtetik meg; do az ügy érdemére 14*