Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-250
250, országos ülés junlns 14. 187?. 05 bályozása óta, különösen az alsó Tiszavölgy majdnem évenkint megújuló, a szabályozás előtt nem ismert magasságú áradásoknak van kitéve. Tekintve, hogy ezen áradások magassága fokozatosan emelkedik, ugy hogy előre még csak sejteni sem lehet, hogy a folyam medre szabálytalanságaiból eredő bajok végződni hol és mikor fognak. Tekintve, hogy az ősök által árvízmentes magaslatokon alapított virágzó városok és községek helyre nem hozható károknak a lét és nem lót esélyeinek lettek kitéve. Tekintve, hogy a milliókba került szabályozási töltéseknek a fokozatosan emelkedő áradásokhoz szükséges fölmagositása s az évenkinti vízvédelmi költségek az érdekelt városok, községek és birtokosok anyagi erejét, ha még eddig nem, de előbb-utóbb kimeríteni fogják. Tekintve, hogy a kormánynak legfőbb és legkomolyabb kötelessége a jelzett bajoknak orvoslása. Tekintve végre, hogy ezen bajok fo Tisza és mellékfolyóinak szabályozásával legszorosabb kapcsolatban állónak látszik : a következőkre kérek feleletet: 1. Tanulmányoztatta-e az igen t. minister ur a különösen Szeged város és környéken fokozatosan emelkedő víz-szín duzzadásnak valódi okait? 2. Ha, a mint bizonyos, hogy ezen gazdag virágzó magyar vidék végveszélyeinek elhárítására eddig tett intézkedések, nem csak hogy eredményre vezetők nem voltak, sőt inkább a bajt fokozták: — hajlandó-e szükség esetén a tiszaszabályozási rendszer gyökeres megváltoztatásával a vidék üzleti, gazdasági nyilvános ós magán életére lidérczként nehezülő veszélyt elhárítani? 3. Legyen szíves ez irányban szándékolt lépéseit a t. házzal közölni. Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a közlekedési minister úrral, Helfy képviselő ur fogja interpellátióit előterjeszteni. Helfy Ignácz: T. ház! A ki a határainkon fejlődő eseményeket komolyan vizsgálja, az nem fog csodálkozni azon. hogy e tárgyban e teremben oly gyakoriak a felszólalások; sőt azt hiszem, hogy ha ellenkezőkópen járnánk el, azon csodálkoznék a világ, sőt nem csak csodálkoznék, hanem a világ legkönnyelmübb népének nevezne bennünket. Tudvalevőleg az orosz czár hazánk közvetlen határán, keleti határszélén ütötte fel táborát, onnan intézi hadműveleteit az általa megtámadott török birodalom ellen; ott fogadj a a világ minden részéből jövő szláv hódolatokat, mint a szlávok .czárja, mint a szlávok felszabadítója. Az ő hadseregének jelentése, az ő védszárnyai alatt történt az, hogy az európai hatalmasságok által a török fenhatóság alá helyezett Oláhország kimondotta a török birodalomtól való végleges elszakadását. S talán épen e perczben egy másik fejedelemség, amely országunk déli határát érinti, daczára annak, hogy alig néhány hónapja, hogy megveretvén, aláirta a békét a török szultánnal, — kinek szintén fenhatósága alatt áll — mondom, talán ép e perczben viszi alázatos hódolatát az orosz czárnak. Mindez szemeink láttára történik — ós a monarchia hallgat. Mi kérdezősködünk, a kérdezősködések ismétlődnek: hallgat a külügyi, hallgat a belügyi kormányzat. Igaz, hogy Európa is hallgat, és nem lehet tagadni, hogy ez méltán kelt csodálkozást. Ha a franczia-porosz háború alkalmával egy diplomata azt mondotta, hogy nem ismer rá Európára: annál inkább lehet ezt mondani a jelen perczben. Oroszország Törökországra, minden eifrépzelhető igazságos, nemcsak ok. de csak ürügy nélkül is épen azon perczben támadt, a midőn a török szultán önszántából, szabad elhatározásából egy a teljes egyenlőség alapján nyugvó alkotmányt adott népeinek, olyan alkotmányt, milyet Oroszországban hihetőleg száz esztendő múlva sem fogunk látni. Épen ezen perczben jön az orosz hatalom s azon czim, azon ürügy alatt, hogy a keresztényeknek védője akar lenni, hogy egyenlőséget akar kieszközölni számunkra, támadja meg a törököt és Európa ezt látja — és hallgat. Csodálkozni lehet, mondom, e vakságon; mert vaknak kell lenni annak, ki be nem látja hogy ha Oroszországnak sikerül most czélját elérni: ez nemcsak Törökországot fogja érni, hanem érni fogja egész Európát. {Helyeslés.) S hogy ez esetben az emberiség ugy mivelődési, mint közszabadsági tekintetben egy — legalább félszázaddal viszszafelé fog vettetni. De ha tűri is Európa, mely távol van a színhelytől ; még inkább lehet csodálkozni azon, hogy nyugodtan nézi ezt az osztrák és magyar monarchia ; nemcsak hogy nyugodtan nézi, hanem bizonyos jelek, melyek némelyikét már minap Irányi t. barátom is érintett, azt sejtetik velünk, hogy Oroszország felé hajló jóakaró semlegességi politikát követünk; arra mutat különösen az, hogy megengedték, hogy Galiezián át fegyvert vigyenek az oroszok számára és nyugodtan nézték, hogy a monarchia kebelében gyártanak számára torpedókat ; holott igen jól emlékszem, hogy nem rég, midőn a töröknek felkelő népeivel meg kellett birkóznia és munitióról kellett gondoskodni a serege számára: külügyi kormányunk elzárta a semlegesség czime alatt a kleki kikötőt a török hajók elől. Mondom, mindezek oly jelek, melyek nem i tanúskodnak őszinte semlegességről, ós melyek
