Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-260

274 2C>0 országos iüés juaius 26 1877. Meggátolni a háborút, ha lehet. Nem lehetett. De hosszasan húzódott, és mindenesetre ezen hosszas húzódás is nyereség a békét szerető népek részére; hosszasan húzódott, mig valódi háborúra került a dolog. Nem lehetett, miért ? Azért: mert nemcsak tőlünk fiigött, hogy nem lehetett; hanem függött a többi államoktól is. Mi, a szomszédságnál fogva igaz, hogy jobban vagyunk érdekelve. mint a legtöbb állam ; de azt nem lehet mondani, hogy Anglia nem volna még inkább érdekelve, mint Magyarország, c kérdésben nem arról az oldalról, a melyről mi vagyunk, de más oldalról bizonyosan sokkal jobban van érdekelve. És már most mi történik? Angliában, amint a t. képviselő urak mindnyájan tudják, nagy harcz volt a pártok között, és a legérdemteljesebb államférfiak meg voltak hasonolva e kérdésben. Alidon azt látjuk, hogy azon vélemények, melyeket ezen kérdésben ott hangoztattak, nagyon ellenkeznek azon nézetekkel, a melyek itt hangoztatnak; főleg pedig ellenkeznek egymással és pedig hangoztattak olyan férfiak részéről, a kik a modern ozivilisatió férfiainak szoktak neveztetni. így Olaszországban Garibaldi, Angolországban Gladstone, Francziaországban Hugó Victor részéről, mondom akkor mintegy anathemát akarni mondani ós elhallgattatni akarni az ellennézeteket, és azt akarni, hogy egy ország sorsa csak az echó echólására döntessék el: az nem megy. (Helyeslés.) Megy egy darabig, de annál nagyobb a reactió azután, a mely óhajtandó, hogy ne menjen ismét tul a határon. A háború nem volt megakadályozható. Mi tehát a feladat ? Miután a háborút csak az egyesült Európa akadályozhatta meg s tudjuk, hogy ezen háború lehetőségét mi idézte elő. Ismerjük azt a nyugati kérdést, a mely ezen keleti kérdés felháborodásnak megteremtője. De hát nem lehetett megakadályozni, mert nincs egyesült Európa, nincsen egyesült két hatalom sem, nem hogy egyesült Európa lenne, Sőt egyik a másikra gyanús, egyik a másiktól fél. Mindenki, ha egy lépést tesz előre: nem tudja vajon nem tesznek e kettőt utána és két oldalról. Tessék egy perczig megfontolni azon viszonyokat, melyek Olasz- és Francziaország között léteznek, melyek Olaszországot Német- és Muszkaország — mint anticlericus hatalmak karjai közé hajtják. Tessék másrészről megfontolni, hogy Németország fenyegetve érzi magát Francziaország által s talán nem egészen biztosnak más oldalról sem. Tessék elgondolni, hogy a mi monarchiánk iránt Olaszországban csak nem régiben volt olyan, — hogy én is éljek e kifejezéssel — közvélemény agitatiója, Triestet illetőleg és Bécsben ujabban mindegyre mozognak azon urak, a kik azt mondják . „Nekünk mindegy, mi elmegyünk Németországhoz." Mindezek oly dolgok, melyek egyes hatalom fellépését háború megakadályozására, melyre mind a két fél el van határozva, nemcsak nehézzé teszik, de egyenesen meggondolatlanságnak tartatnék ily lépés egy hatalom részéről, mely azt becsülettel és érdekeinek veszélyeztetése nélkül kikerülheti. Pedig a háború bekövetkezett. Már most mi a feladat? Muszkaország nem egy alkalommal kijelentette, hogy ő nem akar semmi hódítást, ezen hazug jelszavak alatt, hogy a kereszténység, humanitás és civilisatió nevében — mintha a civilisatió oly prófétát fogadna magának, mint Muszkaország — megy felszabaditani ama népeket. Ezt mondja, ezt mondta diplomatiai jegyzékeiben és nyilvánította nem egyszer. Én nem hiszem, hogy igaza van; de ezt mondta. A törökök sem hitték, én sem hiszem és a legtöbb ember nem hiszi. De ugy van. Ergo, ebből önkényt következik, hogy akár a mi monarchiánk, akár Anglia köteles, hacsak okvetlenül háborúba nem akar menni, bevárni azt az időt a mikor Muszkaország megmutatja: vajon igazat mondott-e és beváltja-e szavát; vagy pedig nem. Mikor a dolgok ide érnek — már pedig csak tegnapelőtt ment át a Dunán az orosz, tehát még nem árulhatta el szavát — mikor mondom a dolgok oda érnek: akkor igenis ideje lesz őt szavának beváltására szorítani ós meg nem engedni, hogy, ha szavát nem akarná beváltani, megtelepedjék a török birodalomban, a birodalom bármely területén és meg nem engedni azt sem, hogy bármily mérvűek legyenek az ottani területi alakulások azok, akár a muszka protecturatus, akár a mi protectorátusunk alá jussanak. Ne jussanak egyik alá sem. — Én nem tudom, micsoda alakulások lesznek; hanem hogy ujak lesznek azt ón bizonyosnak tartom, de mondom, ezt csak azon időre lehet fentartani, mikor Muszkaország bebizonyítja, hogy valóban hódítási szándékkal ment-e oda. Ennélfogva a t. ház, ón a mi külügyi politikánk vezetését elejétől fogva mostanig a monarchia érdekében állónak gondoltam és tartom és nem látom át, hogy higgadtan ítélve a dolgokról, szenvedély nélkül bármely oldalról más politikát lehetett volna követni, mint a melyet a külügyminister a két kormány meghallgatásával saját initiativájából és felelősségére követett. Ennélfogva azt, hogy más politikát sürgessünk a kormánytól: helyeselni nem tudom ; de nem is látok rá még semmi okot s ép azért, mert a kérvónyi bizottság javaslata ellenében nem látok semmi indítványt, azt kell tartanom, hogy az egész ház meg van győződve arról, hogy a kormány nem adhat semmi ígéreteket, sem felvilágosításokat oly dolgokra nézve, melyek még nem történtek, de a melyek történhetnek; fel kell tennem továbbá azt, hogy miután nincs elleninditvány, egészben és nagyban — mint e házban régebben kifejezni hallottam — a képviselő urak egyetértenek abban, hogy