Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-208
208 országos HI< semmi kedvezményt; vagy ha nyert is, igen keveset a másik féltől, sőt a magyar fél részéről igen nagy engedményeket tett ós mégis állásában megmaradt. Én ezt alkotmányos eljárásnak nem tartom. A nagy közönség ós. a bécsi lapok is ugy tekintették ezen eljárást, mint egy maneuvert. Ezen hitben megerősitettek még az által is. hogy ministerelnök ur ámbár leköszönt, mégis mint ideiglenes minister, ki nem lehetvén másra felhatalm mint arra, hogy a folyó ügyeket vezesse, mindazáltal az országnak ily fontos kérdésében az alkudozásokat tovább is folytatta. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De nem lehet a közvéleményben csodálni a hangulatot, mert azon férfiak közül, kik kijelöltettek mint a ministerelnök ur utódai, egynek kivételével a többiek kijelölését nem lehetett komoly szándéknak tulajdonítani.. Majláth György országbíró ur tudomásunk szerint nem volt a végett felhiva, hogy kormányt alkosson; hanem csak azért hivatott fel, hogy ő Felségének főleg tanácsosai szolgáljon; ennek következtében csakis egy férfiúról lehetett szó, és midőn ezt felemlítem: nem tagadhatom azon megbotránkozásomat, hogy a kormányhoz közel álló lapok (Felkiáltások a szélső balról: A „Hon", a „Pesti Napló"!) ezen képviselő urat ugy állították oda, mint ultramontant, mint olyan férfiút, a ki külügyek tekintetében Magyarország rokonszenvével és érdekével ellentétben áll s mint egy olyant, ki kész nem alkotmányos módon is kormányozni. Ezen férfiúhoz, b. Sennyei Pál képviselő úrhoz, ezen gyanúsítás nem fér, (Zajos helyeslés a baloldalon és a szélső jobb oldalon,) mert ki kell mondanom az igazságot és erre annyival inkább hivatva vagyok, mert nem tartozunk egy párthoz. Ezen férfin, számtalanszor tett e házban nyilatkozatot, melyek által alkotmányos érzületét tanúsította, ós senki sincs feljogosítva arra, hogy ezen férfiú szavában kétkedjék : mert ezen férfin sohasem mondott e házban mást, mint igazságot. {Zajos helyeslések.) A mi a többi felhívottak névsorát illeti, ezek kijelölését a közönség nem vette komolynak, még pedig nem azért, mintha bárki kételkednék ezen férfiak képességében arra, hogy Magyarország kormányát vezessék, mert fényes tehetségeiket mindenki ismeri ; hanem azért, mert ők a kormánypárthoz tartozván, ezzel ugyanegy alapon állanak s ennek következtében, ha mást akarnának , mint a jelenlegi kormány , azaz azon kormány, a mely leköszönt: okvetetlenül kellett volna, hogy kilépjenek a pártból. Hanem a lefolyt tárgyalásokból az az egy mégis kitűnt, hogy Magyarország képviselőházában nem akadt egy férfiú sem, a ki a folyamatban volt alkudozások fonalán elindulni, vagy azoknál még tovább menni akarna. T. ház! Arra, hogy egy legyőzött nemzetnek íeoruár .27.1*77. jfá küldöttjei leboruljanak a győző előtt s kérjenek tőle békeföltóteleket s elfogadjanak mindent, a mit a győző eléjük szab: történelmünkben látunk példát ; de olyan esetet, sem hazánk sem bármely más állam történelme nem mutat fel, mely szerint egy ország alkotmányos ministere egy másik ország parlamenti pártjai előszobáiban antichambrirozzon. (Zajos helyeslés a baloldalon és szélső jobb oldalon,) a mint ez legutóbb is történt, midőn Magyarország ministerelnöke az osztrák parlamenti pártok clubbjainak ajtaji előtt várakozott arra, hogy azok mit határoznak ő felette és Magyarország sorsa fölött. (Zajos felkiáltások: Ugy vanl Igaz! Közbeszólás a szélső bal felől: Gyalázat !) En ismerem a ministerelnök urat és ennek következtében tudom, hogy van önérzete és tudom azt is, hogy vérig sértette azon elbánás, melyben ezen alkalommal részesült, s hogy mindezt csak azért tűrte el: mert azon hiedelemben volt, hogy ez által Magyarországnak használ. De, t. házi a ministerelnök ur ezen feltevésében igen csalódott s nagyon roszszul cselekedett: mert azon megaláztatás, melyben részesült, nem egyedül őt érte: ez érte Magyarországot is, (Zajos felkiáltások: Ugy van!) a a megaláztatás egy országnak sincsen javára s mélyen sérti annak érzetét. {Igazi Ugy van!) Magyarország történelmében sok gyász lap van, de egy sincs olyan, melyet szégyenlenünk kellene. Azon lapot azonban, a melyre a legutóbbi alkudozások feljegyezve lesznek: az utókor pirulva fogja olvasni. (Ugy van! balfelöl) T. ház! A mint már említem, a kötendő alku egyes részére nézve szólani nem akarok, hanem csak azt említem meg, hogy miképen járt el a kormány a legutóbbi alkudozásoknál. A mint méltóztatnak tudni, azon végtelen engedékenység után, melyet a magyar kormány ezen alkudozásokban tanúsított: maradt négy pont, melyre nézve egyezség nem jött létre és a melynek egy pontjáért a kormány leköszönt. Az első pont a dotatióra vonatkozik. A magyar kormány GO milliót követelt, az osztrák pedig 50-et ajánlott. Tisza Kálmán ministerelnök (közbeszól) csak 40-et. B. Simonyi Lajos: Én ezt nagyon hiteles helyről r tudom, mert a „Pester Lloyd"-ban olvastam. (Atalános derültség.) Ezen pontnál a magyar kormány visszavonult és elfogadta az 50 milliót. A második pont az igazgatóság hatáskörét érinti. E tekintetben is elállott a magyar kormány nézetétől ós megengedte különösen a vető tekintetében a központi kormányzó tanácsnak befolyását.
