Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-208

56 208. országos ülés február 37.1ST7. A harmadik pont a hivatalnokok kinevezését illeti. A magyar kormány azt követelte, hogy a Magyarországban működő hivatalnokokat az igazgatóság nevezze ki. E tekintetben is visszavonult a magyar kormány, mert elfogadta azt, hogy a Magyarországban működő hivatalnokokat a központi kormányzótanács nevezze ki. Végre a negyedik pont: az úgynevezett paritás kérdése. Magyarország kormánya részéről eleinte az ajánltatott, hogy a központi kormányzótanácsban egyenlő számmal vegyenek részt a magyar tagok és az osztrákok. Erre következett egy közvetítő indítvány, mely szerint az 4 magyar és 4 osztrák tagból áíland, a többi pedig szabadon választatnék. Az osztrák kormány ezzel nem elégedett meg, hanem azt követelte, hogy ezen központi kormányzó Tanács álljon 4 magyar választott és 8 osztrák tagból. Ez által nemcsak numerikus többséget akart elérni, hanem határozottan ki akarta mondani azt, hogy a bankkormányzat alakításában nincs paritás és hogy Magyarországnak mindig kisebbségben kell lennie. Én, t. ház, ezt nem követelésnek tekintem, hanem insultusnak ; mert a legnagyobb insultus, a mi egy államot érhet, az: ha mint szerződő félnek oly feltételek tétetnek, a melyek kimondják alárendeltségét. Sajnálom, hogy az alkudozások akként vezettettek, hogy az ellenfél ezen sértő javaslatára felbátorittatott, — mert tudjuk azt, hogy, ritka esetek kivételével, ha valaki insultáltatik : ennek mindig ő maga az oka. Sajnálom tovább, hogy a ministerelnök ur azt nyilvánította, hogy ő ezen sértő feltétel ellenére értekezletet folytatott az osztrák kormánynyal. Én ezt helytelen eljárásnak tartom, mert Magyarország érdekében csak egy lehetett volna helyen : határozottan visszautasítani azt. (Helyeslés a baloldalon.) E feltétel, mely világosan a szerkezet következtében kimondta volna Magyarország inferioritását, az igaz, mellőztetett; de reményiem és felteszem a ministerelnök úrról, hogy ezt nem fogja odaállitani mint vívmányt, mert ez csakugyan szomorú színben tüntetné fel eljárásunkat, mert ez kitüntetné azt, hogy Magyarországra nézve már vívmány, ha őt nem insultálják. A mi a központi kormánytanács összeállítását illeti, eltekintve ezen sértés mellőzésétől, ujabban engedett a magyar kormány: mert nem négy választatik be a magyar részről a kormánytanácsba, hanem csak kettő. Tisza Kálmán ministerelnök: (Közbeszól) Három ! B. Simonyi Lajos: A mi a harmadikat, az alkormányzót illeti: azt a kormány nevezi ki. Erre nézve, t. ház! még ki kell mondanom azt. mire egyébbiránt nincs is talán szükség, hogy ne méltóztassanak gondolni, hogy be van fejezve az engedékenység sora : mert van még egy ötödik kérdés, az alkormányzók kinevezése, melyre nézve még nem történt megállapodás. Nem akarok e tekintetben praejudicalni, hanem kimondom, hogy ezzel is alkalmasint az fog történni, a mi az előbbivel történt. Hogy van-e hatodik kérdésj: arról jótállani nem merek; hanem magam is azt hiszem, hogy nincs hatodik kérdés, mert, nincs amit odaadjuuk, nincs amit feláldozzunk. (Elérik helyeslés a bal oldalon.) Elismerem, hogy a ministerelnök ur azon beszédben, melyet a házban február 10-én tartott, háta megett a viszavonulása elől elégette a hidat;' de miután nem sikerült ezzel pressiót gyakorolni az osztrák kormányra, jobbnak tartotta a t. ministerelnök ur az elégetett hid mellett a vizén átgázolva visszavonulni azon térre, melyen Magyarország megkárosításán kívül a t. ministerelnök urnák a napokben e házban tett nyilatkozata szerint is Magyarország állami tekintélye megcsorbittatott. {jüénk helyeslés és taps az egész bal oldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk. Halljuk!) Azokra, amik két oldalról mondattak, röviden felelni szándékozom. Ami báró Sennyei Pál t. képviselő ur előadását illeti, habár nem tagadhatom, hogy ő is a még be nem terjesztett egyezménynyel szemben egy előleges fiíippikát tartott, mégis fentartom magamnak az álláspont védelmét akkorra, mikor az előterjesztések meg lévén téve, ő is hihetőleg részletesebben elő fogja adni kifogásait. Akkor nekem is alkalmam lesz azokra részletesen felelni. Azonban nem hagyhatom egészen szó nélkül azokat, a miket báró Simonyi Lajos képviselő ur mondott. Először is két dolog iránt tévedésben van. (Halljuk!) Az egyik az, midőn azt látszott mintegy gyanítani, és mellette erősítették is, hogy bizonyosan ugy van, mint ha én múltkori nyilatkozatomat, annak azon részét, mely a fejedelem személyére vagyis elhatározására vonatkozik, előleges tudta és engedelme nélkül tettem volna. Én nem mondtam, hogy engedelmével tettem : mert annyira természetesnek találtam, hogy azt külön még megemlíteni teljesen szükségtelennek tartottam. A másik, miben a t, képviselő ur téved, — azt hiszem legalább téved, — az: midőn azt mondja, hogy ismer engem; én legalább bevallom őszintén, hogy én a mai napig azt hittem, hogy ismerem; de ma meggyőződtem róla, hogy nem ismertem. (Mozgás, nagy derültség balfelöl.) Ugyanis nem akarom feltenni róla, hogyha ismerne, mondhatta volna azon szavakat, melyeket mondott, hogy a kormány-válságot a kormány csak manővernek, csak játéknak tekintette. Én azt