Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-208

u 208. orsaágös ülés február 27. 1877. vajon a külföldi állapotok és hazánknak financiá­lis helyzete, engednek-e nekünk annyi időt, hogy kivált a túlsó oldalon sajnosán tapasztalható in­gerültség mellett, mindezt sikeresen előkészíthes­sük és jó eredményre vezethessük? Illetékes he­lyen azon értesülést nyertem, hogy bár a kül­földi helyzet komoly, mindazonáltal immediát, bennünket közvetlenül érhető complieátióktól ez idő szerint tartani nem kell; sőt szerencsés és ügyes politika mellett reményleni lehet, hogy ezek teljesen elhárittatnak. De épen az erre irányzott folytonos és hatásos igyekezet sikere érdekében igen kívánatos, hogy a monarchia belsejében már hosszú ideig dúló érdekharcz, mielőbb befejeztes­sék, és hogy a majdnem befejezett tárgyalások újból való megkezdése által uj bizonytalanság, ujabb vajúdási krisisek ne támasztassanak. Ezenkívül pedig a helyzetnek felismeréséből saját magam is meggyőződésére jutottam annak, hogy hazánknak tán nemsokára Európa hitelére kell appellálni-a és én meg voltam és meg vagyok győződve arról, hogy midőn — a mi igen termé­szetes — már az eddigi tárgyalások is az európai pénzpiaczoknak nemcsak figyelmét, de aggodalmát is nagy mórtékben fölébresztették: hátrányos le­hetne a legközelebb igénybe veendő magyar hitel érdekére nézve, ha a szóban forgó ügyekben egé­szen uj tárgyalások kezdetnének; mert az elkövetett hibák közt talán a legsúlyosabb az volt, hogy e téren készületlenül mentünk ily nagy kér­dés megoldása elébe. (Helyeslés a szélső bal és szélső jobb felől.) Ezen indokoknál fogva legfelsőbb helyen azon hódolatteljes kérelmemet terjesztettem elő, hogy a reám ruházni kívánt missió alól, melyet a trón és haza érdekében el nem fogadhatok, engem legke­gyelmesebben felmenteni méltóztassék; egyszers­mind tartozó és hódoló őszinteséggel kijelentve azt. hogy ha csak arról van szó, hogy a már majdnem befejezett tárgyalások végeredményre vezettessenek — pedig az előzmények után ez forgott szőnyegen: erre — mondhatnám — egye­dül Tisza Kálmánt tartom hivatva, V(Élénk de­rültség a szélső jobboldalon és bal/elől.) a ki, midőn a fusió létesítése és annak miként történt létesí­tése, a választások vezetése és eredménye által erre a nemzettől — úgyszólván — mandátumot vállalt és nyert, a mai helyzetért és a szerin­tem nem szerenesés alapokért — de legyenek azok bár jók vagy roszak — a felelősséget magától még a kormányról való lemondás ese­tében sem háríthatná el; (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon és bal felől.) valamint kijelent­vén azt is, hogy a mi a bankszervezet tárgyalása körül a kormánytanács alakítására nézve felmerült akut nehézséget illeti, ha talán nem tartom is egészen ildomosnak, hogy e kérdés az elvi és köz­jogi térre vitetett át, de miután ez megtörtént és a túlsó fél negatiója által azzá lett: nem képzelhetek magyar államférfiut, ki ez elvi téren engedményeket tehessen és ily engedményt a magyar törvényho­zás előtt igazolhasson. (Élénk tetszés.) Azt hiszem t. ház. nem volna illő és helyén, ha a részletekbe tovább bocsátkoznám és igy nem marad egyéb hátra, mint hogy a háznak kegyes­séget és türelmét hálásan megköszönjem. (Élénk hosszan tartó helyeslés a szélső jobboldalon és bal­felől) Báró Simonyi Lajos: T. ház/ (Halljuki) Nem lehet szándékomban az. hogy az Austriáva! kötendő vám- és kereskedelmi szerződés pontjait és a bankügyi egyezmény egyes föltételeit elő­soroljam s ezekre nézve nézeteimet elmondjam. Egyedül a legutóbbi bécsi alkudozások mikép vezetéséről és a lefohd ministerválságról — ha ez csakugyan annak nevezhető — akarok szólni néhány rövid szót. Az igen t. ministerelnök ur, midőn lemondá­sát indokolta, kinyilatkoztatta azt, hogy miután Magyarország hitelviszonyai érdekében a másik állam kormányával folytatott alkudozások ered­ményre nem vezettek, kísérletet akart tenni: ha vajon nem lehetne-e az önálló bank létesítését kezébe venni; ehhez azonban az állam és Magyar­ország jólétén aggódó fejedelem belegyezését nem adván, kötelességének tartotta lemondását beadni. Ezen nyilatkozathoz, a melyre — mint nem kétlem — a ministerelnök ur ő Felségének előleges beleegye­zését birta, (Mozgás a szélső baloldalon.) még azon esetben is, hogy ha lemondása valódi volt és ahhoz határozottan ragaszkodni akart: nem lehet semmi szólásom; azon esetben azonban, mint az utóbbi tárgyalások azt tanúsítják, hogy e lemon­dás csak azért történt, hogy a kormány egyik actiójának nagyobb súly adassék — kimondom őszintén — a koronának ez ideiglenes r intézke­désbe való bevonását nem helyeslem. (Élénk he­lyeslés hal felöl.) A koronát mint egyik törvény­hozási factort elismerem. Elismerem azon jogát is, hogy egyedül ő nevezi ki a ministereket és egye­dül ő bocsátja el azokat. De éppen azért, éppen tekintélye érdekében nem tartom helyesnek azt, hogy ideiglenes intézkedésekbe bevonassák. (He­lyeslés bal felöl.) Azon őszinte loyalitásomnál fogva, melyet mint magyar ember királyom iránt érzek, ki kell mon­danom a fölötti mély sajnálatomat, hogy azon kegyes jó indulatnál fogva, melylyel Magyaror­szág iránt viseltetik, egyedül ő Felsége volt az, ki ezen dolgot komolyan vette. (Éljenzés a szélső bal felöl. Ellenmondás a középen.) A t. minister­elnök ur (H'Mjuk!) lemondása után sem tett több kísérletet az önálló bank létesítésére, melyhez ő Felségétől az engedélyt sem nyerte ki. A kérdé­ses négy pontra nézve hasonlókép nem nyert

Next

/
Thumbnails
Contents