Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-208

u 208. orsaágös ülés február 27. 1877. vajon a külföldi állapotok és hazánknak financiális helyzete, engednek-e nekünk annyi időt, hogy kivált a túlsó oldalon sajnosán tapasztalható ingerültség mellett, mindezt sikeresen előkészíthessük és jó eredményre vezethessük? Illetékes helyen azon értesülést nyertem, hogy bár a külföldi helyzet komoly, mindazonáltal immediát, bennünket közvetlenül érhető complieátióktól ez idő szerint tartani nem kell; sőt szerencsés és ügyes politika mellett reményleni lehet, hogy ezek teljesen elhárittatnak. De épen az erre irányzott folytonos és hatásos igyekezet sikere érdekében igen kívánatos, hogy a monarchia belsejében már hosszú ideig dúló érdekharcz, mielőbb befejeztessék, és hogy a majdnem befejezett tárgyalások újból való megkezdése által uj bizonytalanság, ujabb vajúdási krisisek ne támasztassanak. Ezenkívül pedig a helyzetnek felismeréséből saját magam is meggyőződésére jutottam annak, hogy hazánknak tán nemsokára Európa hitelére kell appellálni-a és én meg voltam és meg vagyok győződve arról, hogy midőn — a mi igen természetes — már az eddigi tárgyalások is az európai pénzpiaczoknak nemcsak figyelmét, de aggodalmát is nagy mórtékben fölébresztették: hátrányos lehetne a legközelebb igénybe veendő magyar hitel érdekére nézve, ha a szóban forgó ügyekben egészen uj tárgyalások kezdetnének; mert az elkövetett hibák közt talán a legsúlyosabb az volt, hogy e téren készületlenül mentünk ily nagy kérdés megoldása elébe. (Helyeslés a szélső bal és szélső jobb felől.) Ezen indokoknál fogva legfelsőbb helyen azon hódolatteljes kérelmemet terjesztettem elő, hogy a reám ruházni kívánt missió alól, melyet a trón és haza érdekében el nem fogadhatok, engem legkegyelmesebben felmenteni méltóztassék; egyszersmind tartozó és hódoló őszinteséggel kijelentve azt. hogy ha csak arról van szó, hogy a már majdnem befejezett tárgyalások végeredményre vezettessenek — pedig az előzmények után ez forgott szőnyegen: erre — mondhatnám — egyedül Tisza Kálmánt tartom hivatva, V(Élénk derültség a szélső jobboldalon és bal/elől.) a ki, midőn a fusió létesítése és annak miként történt létesítése, a választások vezetése és eredménye által erre a nemzettől — úgyszólván — mandátumot vállalt és nyert, a mai helyzetért és a szerintem nem szerenesés alapokért — de legyenek azok bár jók vagy roszak — a felelősséget magától még a kormányról való lemondás esetében sem háríthatná el; (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon és bal felől.) valamint kijelentvén azt is, hogy a mi a bankszervezet tárgyalása körül a kormánytanács alakítására nézve felmerült akut nehézséget illeti, ha talán nem tartom is egészen ildomosnak, hogy e kérdés az elvi és közjogi térre vitetett át, de miután ez megtörtént és a túlsó fél negatiója által azzá lett: nem képzelhetek magyar államférfiut, ki ez elvi téren engedményeket tehessen és ily engedményt a magyar törvényhozás előtt igazolhasson. (Élénk tetszés.) Azt hiszem t. ház. nem volna illő és helyén, ha a részletekbe tovább bocsátkoznám és igy nem marad egyéb hátra, mint hogy a háznak kegyességet és türelmét hálásan megköszönjem. (Élénk hosszan tartó helyeslés a szélső jobboldalon és balfelől) Báró Simonyi Lajos: T. ház/ (Halljuki) Nem lehet szándékomban az. hogy az Austriáva! kötendő vám- és kereskedelmi szerződés pontjait és a bankügyi egyezmény egyes föltételeit elősoroljam s ezekre nézve nézeteimet elmondjam. Egyedül a legutóbbi bécsi alkudozások mikép vezetéséről és a lefohd ministerválságról — ha ez csakugyan annak nevezhető — akarok szólni néhány rövid szót. Az igen t. ministerelnök ur, midőn lemondását indokolta, kinyilatkoztatta azt, hogy miután Magyarország hitelviszonyai érdekében a másik állam kormányával folytatott alkudozások eredményre nem vezettek, kísérletet akart tenni: ha vajon nem lehetne-e az önálló bank létesítését kezébe venni; ehhez azonban az állam és Magyarország jólétén aggódó fejedelem belegyezését nem adván, kötelességének tartotta lemondását beadni. Ezen nyilatkozathoz, a melyre — mint nem kétlem — a ministerelnök ur ő Felségének előleges beleegyezését birta, (Mozgás a szélső baloldalon.) még azon esetben is, hogy ha lemondása valódi volt és ahhoz határozottan ragaszkodni akart: nem lehet semmi szólásom; azon esetben azonban, mint az utóbbi tárgyalások azt tanúsítják, hogy e lemondás csak azért történt, hogy a kormány egyik actiójának nagyobb súly adassék — kimondom őszintén — a koronának ez ideiglenes r intézkedésbe való bevonását nem helyeslem. (Élénk helyeslés hal felöl.) A koronát mint egyik törvényhozási factort elismerem. Elismerem azon jogát is, hogy egyedül ő nevezi ki a ministereket és egyedül ő bocsátja el azokat. De éppen azért, éppen tekintélye érdekében nem tartom helyesnek azt, hogy ideiglenes intézkedésekbe bevonassák. (Helyeslés bal felöl.) Azon őszinte loyalitásomnál fogva, melyet mint magyar ember királyom iránt érzek, ki kell mondanom a fölötti mély sajnálatomat, hogy azon kegyes jó indulatnál fogva, melylyel Magyarország iránt viseltetik, egyedül ő Felsége volt az, ki ezen dolgot komolyan vette. (Éljenzés a szélső bal felöl. Ellenmondás a középen.) A t. ministerelnök ur (H'Mjuk!) lemondása után sem tett több kísérletet az önálló bank létesítésére, melyhez ő Felségétől az engedélyt sem nyerte ki. A kérdéses négy pontra nézve hasonlókép nem nyert