Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-208

208. ornágos ütés február 27. 1877. 51 Én is aláirtam ezen kívánalmat, hallottam azon szerintem helytelen követelést, de az elnök urnái azért nem jelentem meg, nem pedig azért, mert én azon méltóság elleninek tartottam ezt. mely engem ki a ház souverainitásának 44-4-ik részét képviselem, megilleti — mondom ezt méltóság alattinak tartottam. — És uraim szerencsétlen volna azon országgyűlés, melynek képviselője nem követeli azt, hogy a mit aláir, az bárki által respectáltassék. Ugyan mi történnék, ha a képviselőház, mint a souverainitásnak egyik fele, azt követelné a souveraiuitás másik felétől, hogy igazolja az aláírását. Bizony ez nevetséges lenne. De azt méltóztatnak mondani, hogy épen azért rendelte a törvény azt, hogy a minister aláírja ; de ez nem képviseli a bizonyítást, hanem képviseli a felelősséget. Ezért voltam bátor felszólalni, és felszólaltam azért is. mert nem elégszem meg azon enuntiatióval, melyet Németh Albert képviselő ur Csernatony előadására tett. mert én Csernatony kifejezésében visszautasítom még csak föltevését is annak, hogy akadhat Magyarországban 20 képviselő, ki ily fontos jogot gyermekileg használjon fel. Paczolay János: T. ház! Elfogadom Szilágyi képviselőtársam előadását, mert itt a házban mondattak és előhozattak olyanok, melyeket sem egyik sem másik részről elfogadni nem lehet, ha a házszabályokat eorrect akarjuk magyarázni. Mert valamint a ház elnökének nem lehet megengedni, hogy ő határozza meg az országgyűlés tartásának idejét, azt sem lehet elfogadni, hogy az elnöknek joga van meghatározni, hogy a t. háznak országos ülést kérő képviselői személyesen megjelenjenek. Erre különben megfelelt Simonyi Ernő képviselő ur, ki előadta, hogy lehetnek oly sürgős esetek, melyek követelhetik az országgyűlés összehívását, de az elnök távolléte miatt nem lehet a képviselőházat összehívni. Elfogadom Szilágyi Dezső előadását annál inkább, mert hiszem és fölteszem a t. elnök úrról, hogy akkor, mikor ő róla és oly tényről van szó, mely nem a képviselőházban, hanem a képviselőházon kívül követtetett el és melynél egyenesen az ő személye van szóba hozva : nem fogja az elnöki széket elfoglalva tartani. Elnök: A t, képviselő ur ez utóbbi észrevételére nem adtam okot (Atalános helyeslés), mert én kijelentettem, hogy én csak addig érzem magamat jogosítva az elnöki széket elfoglalni, míg e tárgyban írásban indítvány nem tétetik; ezért ismételve kijelentem, hogy a képviselő urnák ezen észrevételét nem érdemeltem meg. (Ataldnös helyeslés.) T. ház! Több észrevételem volna azoia-a, a mik e tárgyban elmondattak, de véletlenül oly hosszura húzódott a tanácskozás, hogy jobbnak tartom ez észrevételek elmondásával ez alkalommal fölhagyni; de nem hallgathatom el, hogy egy indítvány adatott be, melyre véleményemet el fogom mondani, és mely fel fog olvastatni. Gulner Gyula jegyző: (Olvassa a Szilágyi Dezső és még kilencz képviselő által aláirt indítványt.) Elnök: Ezen indítvány önálló indítvány, mert nem épen vonatkozik azon tárgyalásra, mely e házban most folyt ós nézetem szerint ugy kell vele elbánni, mint külön indítvány nyal, és így először is az indítványt indokolása végett fölvételre napirendre kell kitűzni. Miután a holnapi napon is kívánnék ülést tartatni, mert ugy is szerdai nap lesz, holnap hozhatnám javaslatba, mikor vétessék fel ez indítvány. Fülhegy gyei halottam, hogy nem lehet e. tárgyban indítványt tenni, mert a házszabályok ellen nem lehet határozatot hozni. Ez tökéletesen igaz, hanem épen azért voltam bátor proponálni, hogy a háznak előbb azt kell elhatároznia, akarja-e tárgyalni az indítványt ? (Helyeslés.) Ha a ház azt találja,—hogy azt törvény szerint nem tárgyalhatja, — azt fogja mondani, hogy nem tárgyalja. Mint mondom, a holnapi napon fogok az iránt javaslatot tenni, hogy mikor kívánja a ház ezen indítványt indokolás végett a napirendre kitűzni. Most felkérem a t. ministerelnök urat bejelentett nyilatkozata megtételére. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Megvallom, ha tudtam volna, hogy Helfy képiselő urnák a házszabályokra történt hivatkozással tett felszólalása miatt ennyire el fog nyilatkozatom választatni attól, a mely után minden parlamenti szokás szerint okvetetlenül következnie kellene. t. i. a fölolvasott legkegyelmesebb királyi leirattól, a házszabályokkal szemben hivatkoztam volna a törvényre, a mely azt mondja, hogy a ministerek mindig szót kérhetnek. De mondom, nem hittem. hogy a t. képviselő ur ilyen vitát akar provokálni, s azért nem éltein e jogommal, s ezt nem vádképen mondom a t. képviselő ur ellen, hanem mentségemül hozom fel, hogy miért nem követtem az általam említett utat. A mi magát azt illeti, a mire nézve nyilatkoznom szükséges, én azt hiszem t. ház, hogy midőn ő Felsége legkegyelmesebb kinevezése folytán e ház kebelében mint újonnan megalakult kormány megjelenünk: a dolog természetéből folyik, hogy a ház iránti kötelességem ez alkalommal nem az, hogy programmot mondjak; de igenis az, hogy a kormányválság lefolyása iránt nyújtsak a t. háznak hivatalos felvilágosítást. (Halljuk \) Hogy mi volt a kormány lemondásának oka, azt a t. ház itten tett hivatalos nyilatkozatomból bölcsen tudni méltóztatik. Méltóztatnak tudni azt 7*