Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-208

52 208. országos ülés febraár 27. 1877. is, hogy ennek folytán ő Felsége több jeies férfiúval értekezett, részint uj kormány alakítása ezéljából, részint pedig azért, hogy a helyzet iránt nézetüket meghallgassa. Ezen értekezéseknek azon kivánt sikere, hogy egy más kormány alakuljon, nem lévén, ő Felsége ismét engem szólított fel, hogy a kormány alakítását vállaljam magamra. De nekem ez alkalommal épen ugy, mint társaimnak is, azt kellett nyilvánítanunk, hogy mi igenis készek vagyunk ő Felségét szolgálni, de arra, hogy szolgálhassunk haszonnal és helyesen: okvetlenül szükséges, hogy biztosak legyünk az iránt, hogy nem fogunk ismét ugyanazon kívánsággal találkozni, a mely miatt lemondásunkat beadtuk volt. Ennek folytán történtek egészen magán természetű értekezések közöttünk, és az osztrák császári királyi kormány között, és miután ezen értekezések oda vezettek, hogy oly propositio jött létre, a mely midőn a magyar állampolgárok és a magyar állam helyzetének a monarchia másik állampolgárainak és államának helyzetével való teljes egyenlőségét biztosítja, (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a középen) igenis biztosítja, (Mozgás és derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a középet?) teljes egyenlőségét biztosítja, másfelől lehetővé teszi azt, a mi a többi propositiók mellett lehető nem volt, de a mire mi részünkről épen ezen szempontokból súlyt fektettünk, hogy a banknak két kormányzója mindenik az illető kormány felterjesztésére ő Felsége által neveztessék ki, midőn — mondóin — ez létrejött, s ezen utóbbi feltételnek is. mint okvetetlen feltételnek kikötését az osztrák császári királyi kormány elfogadta, s ezen feltételnek ugy, mint a többinek a minden alkotmányos kormánynak rendelkezésére álló törvényes eszközökkel való keresztülvitelére vállalkozott: akkor igen is bejelentettük ő Felségének készségünket, hogy a kormányt ismét átvesszük. Mi t. ház, ily körülmények között kötelességünknek tartottuk, hogy elfogadjuk, magunkra vállaljuk azon kiegyezés keresztül vitelét, a mely meggyőződésünk szerint, — mint azt annak idejében, azt hiszem, be is fogjuk bizonyítani, — az ország jogait fel nem adja, állami helyzetét nem csonkítja, és e mellett anyagi érdekei szempontjából is — ha kellett is egyes tételekben nagy engedményeket tenni a másik szerződő fél érdekeinek , — de mégis — ismétlem — az anyagi érdekek szempontjából is, a most lehető 10 évi helyzetnél tetemesen jobb lesz. Tudjuk, hogy midőn ezen kiegyezést elfogadtuk, nehéz, súlyos felelősséget vállaltunk magunkra; de meggondolva — ismétlem — az általam elmondottakat egy felől, meggondolva másfelől, ugy a hazai mint az átalános, ugy politikai mint pénzügyi helyzetet, azt találtuk, — és semmi egyebet nem gondoltunk meg. mint hazánk érdekét, — azt találtuk, hogy ezért elvállalhatjuk a felelősséget; de nem vállalhatnék el azon bajokért, a melyek bekövetkeznének, ha egy ilyen egyezséget el nem fogadnánk. A javaslatok nem sok idő múlva, reménylein legfeljebb három vagy négy hét múlva teljes részletességekben a t. ház asztalán fognak feküdni, s akkor lesz alkalma a t. háznak felettök határozni. Mi midőn magunkat a t. ház szívességébe ajánljuk, teljes nyugalommal fogjuk bevárni azt, hogy a ház és a törvényhozás bölcsessége mit határoz. Ha elvetendőnek találja javaslatainkat, a melyek védelmében magunk részéről kötelességünket okvetlenül teljesíteni fogjuk: akkor azokért, amik következnek, felelni fognak azok, akik azt, amit mi a haza érdekében levőnek találtunk, elvetették. Mi — bármi történjék, — azon nyugalommal várjuk az ítéletet, melyet ad nekünk az, hogy legjobb tudomásunk szerint vállalkoztunk és vállalkozunk arra, ami — mondom — meggyőződésünk szerint az adott viszonyok szerint igen nehéz, igen súlyos, de hazánk iránti kötelesség. (Helyeslés a középen.') Elnök : T. ház! Egyátalában nincs szándékom gátolni az ezen nyilatkozat folytán teendő többi előterjesztéseket, hanem bátor volnék a t. háztól arra engedelmet kérni, hogy a felolvasott kegyelmes királyi leirat kihirdetéséről szóló jegyzőkönyv meghitelesitetthessék, hogy a főrendiházhoz azonnal átküldethessék. Horváth Gyula jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet.) Elnök: E jegyzőkönyv ellen észrevétel nem lévén, az meghitelesittetik és a főrendiházhoz fog átküldetni. B. Sennyey Pál: T. ház! Teljességgel nem szándékozom azokra tüzetesen reneetálni, a miket kormáiryeinök ur mostan előterjeszteni méltóztatott. 0 bejelentette, hogy az egyezségi' pontozatokat, mihelyt lehetséges, elő fogja a t. háznak terjeszteni. Akkor, a mint e helyről már egy izben jeleztetett, kötelességünknek fogjuk tartani, kérni és sürgetni azt, hogy — a mint ez a kormány és kormány közt folytatott tárgyalásoknál és egyezségeknél szokásos, — az egyes tárgyalásokról vezetetj; jegyzőkönyvek a parlament elé hozassanak, (Elénk helyeslés a szélső jobb, szélső bal és a baloldalon.) és akkor nemcsak az előterjesztések érdemére, hanem a t. kormány által követett helyes vagy helytelen eljárásra nézve ítéletét a parlament el fogja mondhatni. Ma más czélból kérem a ház kegyességét, hogy nyilatkozhassam. (Halljuk!)