Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-208
50 20S. országos ülés február 27.1877. 6 óráig az elnöki szobában, azon túl pedig a körben található az elnök ur: micsoda búvoeskát kellet volna játszani képviselőtársaimnak: hol és hová lett az elnök ur? (Derültség,) Ezt csakugyan nem vártuk, de nem is érdemeljük meg a t. elnök úrtól. Hogy a kérdésnek tulajdonképeni érdemleges oldalára áttérjek, méltóztassanak megengedni, én is inkább vagyok hajlandó Csernatony képviselőtársam kívánságához járulni, mintsem itten provocálni kimondását annak, hogy a t. elnök ur helyesen cselekedett. Én ezt a t. elnök ur helyén el sem fogadnám, mert a házban, ha ezen kérdés tárgyaltatik, mindenki fog nyilatkozni a eonciet eset felett. Ha c kérdés tisztán mint bizalmi kérdés vettetik fel: én megengedhetőnek tartom azoknak eljárását, kik az elnök ur aggodalmait helyeseknek, a házszabályokhoz alkalmazottnak tartják és arra helyeslésök pecsét jót ráütik. Ha a túlsó oldalon ülnék, valószínűleg én is ugy cselekedném, hogy ne keserítsem az elnök urat. Méltóztassanak felvenni, hogy hova vezet ez? A t. elnök ur majd egy adandó alkalommal, midőn be fog érkezni 20 aláírással egy kérvény, melyben megtám adtatik egy megválasztott képviselőnek mandátuma, azt fogja mondani: igaz. hogy 3—4 száz ember aláirta, de én ennek nem hiszek, mert ott még inkább lehetséges a hamisitás mint itt, hanem jöjjön be azon 3—4 száz választó, hogy kijelentsék, hogy az ő aláirásuk-e az. (Ellenmondás a középen.) Ha paradoxont méltóztatnak felhozni a t. elnök ur eljárásának védelmczésére, az egyik fegyvere a másiknak is fegyver a kezében az ellenféllel szemben, engedjék meg, hogy én is ily paradoxonnal éljek. Én nem akarom, hogy 3—4 száz ember beszólittassék aláírásuk verificálására és nem akarom a ministerelnök urat, mint belügyministert, oly kritikus helyzetbe hozni, minőben a czeglédi küldöttséggel szemben volt. melynek komitivát rendelt az utczán való végig kisérésére, mert — mint monda — nincs annyi rendőr, a mely spaliert képezzen; akkor nem tudom, hogy honnan veszi azon policziális segélyt, mely elegendő lesz a 3—4 száz választónak az ország egyik széléről Budapestre való bekisérésére. Én t. ház, határozatot provoeálni nem akarok ; hanem kérem a dolog gyakorlati oldalát felfogni ugy, a mint van. Húsz képviselő nevében lelszólalt Helfy képviselőtársam, előadta sérelmét, tiltakozott az elnök ur eljárása ellen, melyet a házszabályok ferde interpretatiójából követett. A t. elnök ur elmondta reá a maga szempontjából nézetét és válaszát, s a kérdés szerintem superálva van. Nincs igaza Csernatony képviselőtársamnak, midőn azt mondja: vannak emberek, kik csupa gyerekeskedésből felhasználják az ily kérdést, hogy illoyalitássaí vádolják az elnököt, nincs igazsága azon képviselő uraknak, kik ezen kérdés felvetésével felszólalnak azért, hogy hiperloyalitásukat a t. elnök ur irányában kitüntessék, mire ez alkalommal neki szüksége nincs. Kérem a t. elnök urat, saját becses személyének érdekében is, ne méltóztassék ezen ügynek sem provocált helyeslés nyilatkozat által véget vetni, sem pedig azt azon stádiumba átvezetni, mint méltóztatott mondani, hogy ha írásbeli indítvány beadatik: az elnöki széket odahagyva más elnöknek fogja átadni helyét; hanem méltóztassék ezen pro et contra nyilatkozatok után a kérdést befejezettnek tekinteni. (Helyeslés.) Elnök: Ha a t, ház megengedi, hogy ezen vitát befejezettnek nyilvánítsam . . . (Helyeslés.) Szilágyi Dezső: T. ház! (Eláll! Halljuk l) Én is azon nézetben vagyok, hogy a fenfoigó kérdésben t. i. a felett, vajon a házszabályok 181 -ik §-nak mi az értelme, mi a helyes értelmezése? a vitát igenis ma rekesszük be ; de nem lehetek azon nézetben, hogy egyátalán berekesszük a vitát ezen §. felett, miután annak értelme kétessé tétetett ugy, hogy a ház legalább nem biztosította magát, hogy ezen kétes értelmű §. egy határozott és biztos értelmet fog kapni, és pedig nem lehetek ezen nézeten azért, mert ón részemről azon jogot, melynek gyakorlása ezen 181-ik §-ban körül van irva, hiányosan körül van írva: a képviselőháznak, illetőleg a képviselők egyik legfontosabb jogának tartom, melyre nézve, ha egyszer a gyakorlás módja iránt kételyek támasztattak, a háznak önmagának, a ház elnökének és az alkotmányos jognak megbecsülése iránti kötelessége az, hogy a kételyek elháritatlanul ne maradjanak. Azért sajnálom, hogy e kérdés az elnök ur eljárásának helyeslésével, vagy nem helyeslésével kapcsolatba hozatott. Helyes formája a kérdésnek egyedül és tisztán a házszabályok érteimének magyarázata. Mert ha megengedem a túloldalon ülő képviselő uraknak, hogy a házszabályok értelme iránt különböző nézetben lehetnek: igen kérem őket, hogy engedjék meg ezt inasok irányában is ; de engedjék meg az elnök ur irányában is, hogy tőlük eltérő nézetben lehessen, a nélkül, hogy mindjárt indokainak helyességét szigorú megbirálás tárgyává tenné. (Helyeslés a középen.) Ezért én jelenleg azt indítványozom, hogy a házszabályok 181-ik §-nak értelmezése a közelebbi ülések egyikére kitüzzessék. most pedig ejtsük el a tárgyat. (Helyeslés.) Ragályi Nándor: Nem szükség az előttem szólott t. képviselő ur szavaira válaszolnom azon okból, mert meglehet, hogy alkalmunk lesz akkor, midőn ezen indítvány előkerül, hozzászólani. (Közbeszólás a szélső baloldalon: Nem lehet tárgyalni!) Hanem én a magam igazolása végett kívánok felszólalni.
