Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-208

48 208. országos Hlés február 27. 1877. annak is, ki nincs Pesten. Tehát ha a képviselő, távol a fővárostól, érzi annak szükségét, hogy gyű­lést kellene tartani és ez iránt az elnökhöz for­dul levélben: én azt hiszem, hogy az a 20 kép­viselő húsz oldalról ily levelet ir hozzá, neki azt a házszabályok értelmében figyelembe venni kö­telessége. De másodszor nem áll a hasonlatosság azért sem, mert habár az elnök 20 jelenlévő tag kívánságára tartozik a névszerinti szavazást el­rendelni, nem a 20 tag megy az elnökhöz, hogy azt neki átadja; hanem megy hozzá egy, és en­nek az egynek jótállására az elnök elhiszi, hogy az a 20 tag csakugyan aláirta. Ez oly eljárás. mely eddigelé legalább minden tisztességes társa­ságban követtetett; hogy azon társaság egyik tagja jótáll azért, amit benyújtott, hogy az hiteles, hogy az ugy van, amint ott Írásban foglaltatik. A ház­szabályok egyszerűen azt mondják, hogy 20 tag kívánságára az elnök ülést hirdetni köteles. Csak az lehet a kérdés, hogy civilisált emberek közt micsoda módon szokták az emberek kívánságukat kifejezni Ez szóval történhetik vagy Írásban; de akármi utón módon mindenik hiteles és minden esetre hitelesebb az, ami nem csak szóval, ami utóvégre félremagyaráztathatik, hanem maradan­dóan írásban fejeztetik ki. A kérdés az elnök előtt csak az lehetett, hogy azon két képviselő, a kik egy előbbi napról kelt dátummal elátott irást hoz­tak ós adták át neki: nem hamisitották-e meg az aláírást ? Ha ennyire megyünk egymás irányában, akkor bizony tanácskozásainknak színvonala na­gyon alá fog sülyedni. Ha egymásnak még csak annyit sem hiszünk, hogy nem vagyunk irásha­misitók: akkor meg fog szűnni mindaz, a mi tisz­tességes társaságban az emberek eljárását sza­bályozza. En egyátalában nem találom helyesnek az el­nök ur eljárását. Az elnök urnák nem csak most, hanem már gyakran az volt mentsége, hogy a házszabályok ezt mondják s ezt nem. A házsza­bályok igen sokat nem mondanak, s midőn a ház­szabályok azt mondják, hogy az elnök 20 tag kí­vánatára ülést köteles összehívni: nem avatkoznak más dolgokba, s az elnök urnák sem feladata más dolgokat keresni; hanem azt, mit mond a házszabály s nem azt, hogy mit nem mond? Ezt sem mondja, hogy mi lesz holnap, vagy holnap után a napirend s miként kell a napirendet ki­tűzni, s ez azért mégis megtörténik, Azt mondja az elnök ur, hogy nincs kimondva, mikor köteles az elnök ülést összehívni. Enge­delmet kérek, ha nem köteles azt akkorra össze­hívni, a mikorra a 20 tag kívánja: akkor egy esztendő mnlva is összehívhatja, mert egy nap vagy száz nap e tekintetben mindegy s így az egész jog illusoriussá válik. En t. ház, részemről azon nézetben vagyok, hogy az elnök ur igen hibásan járt el s csak­ugyan megsértette azon törvényt, melyet Helfy Ignácz idézett; mert habár ezen törvény ott egy specifikus esetről szól is, mindenesetre feltételez­hető az, hogy a házszabályok felett felügyelni az elnök köteles, és ha ezt nem tételezi is fel a tör­vény, mi ezért választottuk az elnök urat, és ha ő e hivatását nem teljesíti: nem érdemelte meg a ház bizalmát s nem képes helyét betölteni. Azt mondja az elnök ur, hogy praeeedenst akar alkotni. Isten mentsen bennünket azon prae­cedensektől, melyeket az elnök ur a házszabá­lyokra vonatkozólag alkotott. De különben is ez nem az első eset, ez nem alkot praeeedenst; mert volt eset hála istennek előbb, mint az elnök ur az elnöki székben ült. Össze hívták az országgyűlést 1870-ben a porosz-franczia háború idejében, s akkor Mada­rász József képviselő nyújtotta át Somsich Pál el­nöknek 20 tag kivánatát az ülés összehívására. (Ugy van! bal/elöl.) Somsich Pál átvette az ira­tot s elismerte, hogy ő mint elnök köteles ösz­szehivni az országgyűlést, hanem magán utón arra szólította fel az illetőket, vajon nem egyeznének-e bele, hogy 8—10 nappal később hivassék össze az ülés. A képviselők, kik az összehívást kérték, látván, hogy a körülmények olyanok, hogy 8 — 10 napi halasztás miatt a közügy nem fog szenvedni, ebbe beleegyeztek s az elnök ur akkorra össze­hívta az ülést. Egyébiránt visszaélés, szabályellenes, törvény­ellenes eljárás akár hányszor követtessék is el: az törvényes praeeedenst képezni nem fog; mert az mindig csak visszaélés, de soha törvényes praecedens nem lesz. En magam sem kívánok e tárgyban semmi határozatot kimondani. En nem kívánom a ház határozatát provocálni, mert én mindenkinek belátására és ítéletére bízom azt, va­jon az elnök ur helyesen járt-e el vagy nem? En azt hiszem, hogy nem járt el helyesen. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Csernátony Lajos: T. képviselőház! (Hall­juk !) En a kérdést, mely a t. képviselőház elé hozatott, sokkal fontosaimnak tartom, mint töb­ben azok közül, a kik azt egyenesen csak arra használják fel, hogy az elnököt illoyalitással, tör­vényellenes dolgokkal és más mindenfélével vá­dolják, a magok részére követelvén azon privilé­giumot, hogy nekik judiciumok van, hogy azon tárgyát megítéljék és mert megítélték, annak ugy kell állani. En t. ház, ezen kérdést mert, épen fontos az, hogy a ház meghatározza azt, hogy micsoda kö­rülmények vagy micsoda körülmények megtartá­sával hívhatja össze 20 képviselő az egész kép­viselőházat: nagyon fontosnak tartom sok tekin­tetben. De ón ezen tárgyat olyannak is tartom, hogy e fölött egy érdemleges tárgyalást kellene

Next

/
Thumbnails
Contents