Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-206
206. országos Illés február 7. 1877. 33 köttetés volt a két személy közt ós az ország közvéleménye okvetetlenül el fogja itélni. Sokkal jobb tehát, ha kihallgattatása megengedtetik és bebizonyítja az illető bíróság előtt azt, hogy semmi összeköttetése nem volt azzal az emberrel; hanem hogy Rubinstein az ő megrontására tette ezen kontraktusokat. Ne akadályozzuk meg, hogy magát igazolhassa a világ előtt. Azt hiszem, mindezen dolgok világosan bizonyítanak amellett, hogy Wodianer érdekében tesz a ház, a midőn őt kiadja becsületének, jó hírnevének megmentése végett, a mit én is óhajtok, azért szavazok én arra, hogy függesszük fel Wodianer képviselő ur mentelmi jogát. Szilágyi Dezső: Nem gondolom, t ház, hogy határozatára azon okoknak engedhetne döntő befolyást, melyeket az előttem szólott t. képviselő ur felhozott. Én azon nézeten vagyok, hogy minden egyes mentelmi ügyben, midőn valamely képviselő büneselekménynyel vádoltatik : az illetőnek személyes érdeke ugy kívánja, hogy a tisztázásra megnyittassék az ut; de bár megkívánja ezt az illetőnek személyes érdeke vagy nem, a házat- az iránta való személyes tekintet semmi esetben nem vezetheti; hanem a házat egyedül vezethetik azon irányadó szempontok, a melyeket a mentelmi jog felfüggesztésére eddig már többször kimondott, illetőleg kimondani ezentúl helyesnek ítél. Ezen szempontbői engedje meg nekem a t. ház, hogy röviden kimondjam, miért járultam én és járulok jelenleg szavazatommal a mentelmi bizottság azon véleményéhez, a mely jelenleg a mentelmi jognak felfüggesztését a háznak nem ajánlja. És erre nézve a t. ház, én az evidentia bírálatába nem bocsátkozom; nem fogom semmi tekintetben vizsgálni azt, ha vajon azon kétségte lenül megtörtént adás-vevése a szavazatoknak, a mely ugy látszik, az 1872. évi választásnál nagy mértékben űzetett: ha vajon ezen cselekmény és •Wodianer Béla képviselő személye között megvan-e a kellő összeköttetés ? Én t. ház, ennek vizsgálatába nem bocsátkozom, és pedig azért: mert nézetem szerint egy más előzetes jogi kérdés megoldása döntőleg hat a fennforgó ügyre is; ezen jogi kérdés olyan, melyet a t. ház minden eddigi ily tárgyú határozatainál mint a mentelmi jog felfüggesztésének első előzetes kérdését tekintette. Az első kérdés t. ház, minden esetre az: ha vajon azon cselekmény, a mely cselekményért a képviselő mentelmi jogának felfüggesztése kéretik, hogy az bűncselekmény volt-e akkor, midőn elkövettetett? Méltóztassék figyelembe venni, nem arról van szó, hogy a szavazatok adás-vevése erkölcsi szempontból milyen megítélés alá esik. Én a mennyire Magyarországban az erre vonatkozó nyilatkozatokat ismerem, már a harminczas, már a negyvenes években és azóta KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78, X KÖTET fotyvást erre nézve általában csak egy vélemény volt, az: a mely azt egy igen erkölcstelen és az alkotmányos életet megrontó cselekménynek bélyegezte és alkotmányos életünknek mindig egyik szenyfoltjának tekintette azt, hogy a szavazatok adás-vevése az etetés, itatás és más választási visszaélések nagyon el voltak harapózva. Nem arról van szó tehát, hogy bírálatot mondjon a t. ház. hogy a ház erkölcsi ítéletét fejezze ki a tény iránt; hanem annak megvizsgálásáról van szó: ha vajon azon adás-vevése a szavazatoknak, a mely kétségtelenül megtörtént, akkor mikor megtörtént, bűncselekmény volt-e? Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy az 1874. előtt, törvény a mi törvénykönyvünkben, a mely az országgyűlési szavazatok adását-vevését bűncselekménynek határozottan kimondotta volna: nem volt. Az 1874-ki választási törvény az első, a mely ezen cselekményeket határozottan büntetés alá rendeli; csekély ismereteim szerint ennek meghozataláig törvényt, a mely ezt bűncselekménynek nyilvánítja, nem ismerek, a cselekmény nagy erkölcstelensége és káros volta elismertetett akkor is. Történtek a törvényhozás részérői minden időben kísérletek ezen cselekmény bűncselekménynek nyilvánítására 1843-ban, 1871. ós 72-ben; de a t. ház előtt ismeretesek azon körülmények, a melyek meggátolták azt, hogy a választási visszaélés dk fékezését czólzó javaslatok törvényerőre emelkedjenek. Én tehát igen t. ház, azon nézetben vagyok, hogy bármely sajnálatos és káros és bármi szigorú elitélést érdemel is a szavazatok adása-vevése: mégis azt büncselekménynyé bélyegezni positiv törvény hiányában nem lehet. És, mert így vélekedtem, a bizottságban is azon nézeten voltam s véleményem most is az, hogy olyan cselekményért, mely azon időpontban, midőn elkövettetett, az akkor fennálló törvény és szokásjog szerint határozottan bűncselekménynek nem tekintethetett, én nem ajánlhatom a mentelmi jog felfüggesztését, és azon két évvel később hozott törvénynek, mely azt bűncselekménynek nyilvánítja: visszaható erőt tulajdonítani képes nem vagyok. Egyébiránt kötelességemnek tartom a ház előtt nyilvánítani. hogy igyekeztem meggyőződést szerezni magamnak arra nézve, hogy valóban e kérdésben nem csalódom-e? felfogásom szerint a kérdés igy áll, 1861-ben az országbírói értekezlet által a régi magyar büntető jog ugy a mint 1848. előtt fenáílott, helyreállíttatott, s csak is eljárás tekintetében történtek némi módosítások. Ezen büntető jog érvényben volt 1872-ben is, döntő volt tehát az annak felismerése: vajon ' az 1848. előtt fenálló magyar büntető jog szerint határozott büncselekvényt képez-e a szavazatok adásvevése, vagy sem. Méltóztatik tudni, hogy a 40-es évek elején az országgyűlési és vármegyei választásoknál nagy kicsapongások történtek. Szavazaő