Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-206

34 ***• »rszágoi tWs felbruár 7. 1877. tok adás-vevése, etetés-itatás, nagy mérvű korteskedés történt. Méltóztatik tudni, hogy a 43-iki országgyűlésre a vármegyei követek oly utasításokkal mentek, hogy a választási viszaélések fékezésére törvény hozassák, hogy a királyi propositiók ily értelmi pontot tartalmaztak. A törvényjavaslat el is készült 1843-ban, és a mennyire én a tanácskozásokból láttam: az akkori királyi személynök s az akkori országgyűlési követek ugy tekintették, mint törvényeink egyik nagy hiányát, hogy ezen cselekmények eddigi jogunkban határozottan büncselekménynyé nyilvánítva nincsenek. Ez yolt oka a részletes javaslat kidolgozásának, mely a t. ház előtt ismeretes okokból nem emelkedhetett törvényerőre. Én előttem tisztán állott az, hogy ha az 1848. előtti jog ezen cselekményeket nem tekintette büncselekvényeknek, ha 1861-ben ezen jog állíttatott helyre; ha 1872-ig nem hozatott törvény, mely ezeket bűncselekménynek nyilvánítaná: akkor nekem ezen cselekményt ugy kellett tekintenem, mint nagy mértékben kárhoztatandót, mint egy nagy viszaélést, de büncselekvénynek jogi értelemben nem tarthattam. Ezek az indokok, melyekből én részemről a bizottság véleményéhez járulok. Még egy szempontot vagyok bátor utólag kiemelni, mely szavazatomra szintén befolyással bír. Tegyük fel, hogy az már 1872-ben bűncselekmény volt; miután ma kerül vizsgálat alá és ma más törvény van: a büntető jog egyik alapelve szerint reá az enyhébb törvény alkalmazandó. Elévülés tekintetében enyhébb az 1874-iki. Ez hat hónap alatt rendeli a büntető eljárás megindítását, különben a büntető kereset elévül. E határidő rég lefolyt, akár számítjuk azt a cselekvény elkövetéséről, akár az 1874-iki törvény hatályba léptétől. Az időközben folyt magán jogi per nem czáfolhatta meg az elévülés folyamát, mert azt csak a vádlott személye ellen intézett vizsgálat szakíthatta félbe. Én a t. ház megitélésére bízom azt, hogy vajon a fenforgó esetben ezen álláspontra helyezkedve, a mentelmi jog felfüggesztését helyesnek tartja-e. Ezen szempontok rám nézve döntő erejűek voltak, s azt jelenleg is a ház előtt kijelenteni kötelességemnek tartom, határozottan Ennélfogva pártolom a bizottság véleményét. (Helyeslés) Simonyi Ernő: T. képviselőház! Nem szándékoztam ezen tárgyhoz hozzászólani, ha az előttem szóló t. képviselő ur oly érveket nem hoz fel, melyeket szó nélkül hagyni nézetem szerint teljes lehetetlen, (Zaj! halljuk!), a melyek ha megállanának, ha a t. ház határozata által szentesittetnének: ezen képviselőház az erkölcstelenséget fogná szentesíteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső képviselő urnák főérve az, hogy a megvesztegetésre 1874-ig törvény nem volt. Én nem vagyok elkészülve e pillanatban arra, hogy megmondjam azt, ha vajon van-e positiv törvény a Corpus Jurisban, mely képviselőválasztásoknál elkövetett megvesztegetésről szól; hanem azt hiszem, hogy ennek megítélése nem is a mi feladatunk; (Helyeslés a szélső bal- és baloldalon); ennek megítélése a kir. tábla, a semmitőszók feladata, midőn a hozzá beterjesztett polgári pert a fenyítő törvényszékhez utasítja. Azt mindenki tudja, és nem kétlem, hogy Szilágyi Dezső képviselő ur is igen jól tudja, hogy Magyarországnak nemcsak irott törvényei vannak, hanem Leges Consvetudinariae és a kir. curia decisiói is, melyek törvény gyanánt szolgálnak. Már hogy ezek közül melyikkel fogja a kir. tábla és a semmitöszék a maga eljárását indokolni: az, azt hiszem ezen bíróságok dolga, de nem a képviselőházé. (Helyeslés.) Abba belebocsátkozni, hogy vajon elmarasztalás esetében, a bíróság képes lesz-e törvényileg indokolni ítéletét, vagy nem: ez már utolsó argumentum, a mit törvényhozó testületben valamely ügy védelmére felhozni lehet. A t. ház akármely körülmény megítélésébe bocsátkozhatik; hanem annak megítélésébe, hogy váljon a kir. tábla, vagy a semmitőszék fogja-e ítéletét indokolni tudni: ugy hiszem, nekünk most előre beleszólásunk nincs. A mi azt illeti, hogy a tett elkövetése után hozott törvénynek visszaható ereje nincs, arról itt nincs is szó, hiszen a bizottság jelentése szerint a kir. tábla ezen ítéletét, mely szerint ez ügyet fenyítő útra utasítja: 1873. február 18-kán hozta, tehát több mint egy évvel a törvény meghozatala előtt; nem czélozhatta tehát azt, hogy az 1874-ben hozandó törvénynek visszaható erő tulajdonitassék. A kir. tábla nem reflectált az uj törvényre és ennek a fenforgó esetre való alkalmazhatására, vagy nem alkalmaztatására nézve a képviselő urnák minden okoskodása elesik, minthogy a kir. tábla Ítéletét akkor hozta, midőn arról, hogy ezen törvény meg fog hozatni, még fogalma sem volt. A kir tábla a dolog érdemét vette és azt látta, hogy a tornai járásbíróság által elitélt és a hozzá felebbezés utján eljutott perbon nem polgári, hanem büntető eljárás volt kérdésben és a bünfenyitő eljárást elrendelte. Hogy mikép fogja azt motiválni, mikép motiválta : ezt vizsgálni nem a képviselőház feladata. Elég az, hogy ezen megrendelés folytán a tornai járásbíróság ebben az ügyben a fenyitövizsgálatot meg is kezdte és igy a tanú kihallgatásból aztán ugy találja a királyi ügyész, hogy bizony itt Wodianer képviselő ur ellen is kiterjesztendő a vizsgálat. No már kérem, azt mondja itt a bizottság jelentése, hogy az elkövetett vesztegetési cselekmény és Wodianer Béla országos képviselő személye