Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-238
288. országos ülés május 4. 1877. 399 kozva a parlamentalis kormány felelősségére, egyszerűen kijelentette volna, hogy nem látja még elérkezettnek az időt a hozzáintézett kérdésekre válaszolni; mintsem hogy oly eljárást kövessen, hogy egyrészt nem válaszolt ugyan a kérdésekre, de mégis bizonyos szempontokat emel ki, bizonyos eljárási irányzatokat jelöl ki, melyek — legalább bennem — nyugtalanságot és aggodalmakat keltenek fel. A t. ministerelnök ur kijelentette, hogy két czólt tűzött a kormány, illetőleg a kormánynyal teljes egyetértésben eljáró külügyminister: a háborúnak lehető loealisálását, és a háború minden erélyeivel szemben a monarchia érdekeinek megóvását. Ezen két czél helyessége iránt, azt hiszem t. ház, köztünk véleménykülönbség nem merül fel; de megfogja nekem engedni a t. ministerelnök ur azt is, hogy ezen válaszszal a monarchia érdekköre a keleti / háborúval szemben egyatalában kijelölve nincs. Én a Dunafolyam semlegességének megsértésében és Románia megszállásába már a monarchia érdekeinek, megsértését szemlélem, (Elérik helyeslés a bal és szélső haloldalon), és aggályt kelt fel bennem az, hogy az igen t. ministerium. illetőleg a monarchia külügyi kormányzata mindezen tényekben a monarchia érdekeinek megsértését még nem szemléli. Az igen t. ministerelnök ur méltóztatott arra reflectálni. hogy a külügyi kormányzat eddigi eljárása európaszerte átalános méltánylásra talált, a mennyiben az a béke fentartását tűzte volt ki czélu]. Azt hiszem nincs senki e házban, és ez országban, a ki e szándék helyességét kétségbe vonná; de végtére ép oly kétségtelen az is, hogy a külügyministerium eddigi eljárása czélt tévesztettnek bizonyult be, miután mindazon eszközökkel, melyekről azt hitte, hogy azokkal a békét biztosítani fogja: nem volt képes elháritani azon óriási válságot, mely a monarchiát a legkomolyabb veszélylyel fenyegeti. Hogy a monarchiának Oláhország és a Dunafolyam semlegességéhez fűződő érdekei mily nagyok, azt hiszem, bővebben fejtegetni fölösleges. Alig két éve, hogy a t. kormány beterjesztett egy javaslatot melynek czélja volt Magyarország és Ausztria részéről Oláhországgal kereskedelmi szerződést kötni, a mely szerződós mindazon aggályok daczára, melyek közgazdasági szempontból ellene felmerültek, ugy itt, mint a Lajtbán tul elfogadtatott. Ezen szerződésnek nyiltán kitűzött czélja az volt, hogy Romániával fenforgó fontos közgazdasági és kereskedelmi érdekeinknek utat nyitni és a monarchia érdekeit Oláhországban biztosítani lehessen. Mi történt azonban ezen szerződés elfogadása daczára? Az t. ház, hogy Oláhország a párisi szerződés határozatait egészen mellőzve, Oroszország karjaiba vetette magát, politikailag és kereskedelmileg, és hogy ma ép oly kevéssé nevezhető önálló állam vagy tartománynak, mint nem nevezhető Szászország, habár külön királyijai és királysági czimmel is bir. Oláhország egészen karjaiba vetvén magát Oroszországnak, azon kérdés támad: vajon ezáltal, a monarchia érdekei nincsenek-e megsértve? És én bátor vagyok a t. ház figyelmébe visszaidézni azon nagy történelmi eseményeket, melyek 1854-ben épen Oláhországban az Orosz-Török háború alkalmával lefolytak. Az akkori absolut Ausztria a Duna semlegességének megsértésében, Oláhország megszállásában határozottan a monarchia érdekeinek megsértését látta és abban, a miben az absolut Ausztria, mely Oroszországnak kétségtelenül lekötelezve volt érdeksértést talált, az alkotmányos Ausztria-Magyarország nem látná a monarchia érdekeit veszélyeztetve ? En hiszem és remélem, hogy azon monarchia, melynek reconstructiójára, melynek hadserege védképességére Magyarország oly óriási áldozatokat hozott: képes lesz szintén megvédeni Magyarország érdekét a keleten, a mint megvédettek akkor, az absolut hatalom által, mely bár Magyarország jogait letiporta, mégis a monarchia érdekeit a keleten nagyon helyesen felfogni és keresztülvinni képes volt. A t. ministerelnök úr hangsúlyozta azt, hogy az eddigi politikai események még nem tették szükségessé a hadsereg mozgósítását vagy katonai intézkedéseknek megtételét. Én nem tudom, és a dolog természetéből folyólag nem is tudhatom: mik azok a biztosítékok, melyekkel a t. kormány arra nézve bir. hogy egy netalán győztes orosz hadsereg és annak élén álló fejedelem vissza fog emlékezni azon Ígéretekre, melyeket a háború kezdetén Európa semlegessége biztosítása végett tett, A történelem legalább azt mutatja, hogy a győztes hadseregek élén állók ritkán szoktak visszaemlékezni azokra, a miket a háború kezdetén állítólag czélul kitűztek volt, és méltán lehet attól tartani, hogy Oroszország netáni győzelmes hadseregei nem fognak visszarettenni az elért eredmény kíméletlen kiaknázásától. Kérdezem a t. ministerelnök úrtól, hogy hol vannak akkor a reális garantiák arra nézve, hogy monarchiánk, mely semmit sem tett arra nézve, hogy Törökország létét, területi épségét, mely a párizsi szerződésekben biztosíttatott, az orosz és délszláv mozgalom támadása ellen fentartsa és megóvja, hogy ugyanazon monarchia érdekei akkor a győzedelmes orosz hadsereg által megsértetni nem fognak? Hol vannak akkor a garantiák, ós mily helyzetbe jut akkor a monarchia, ha netán érdekei megóvása czéljából kénytelen lesz magában állva,
