Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-238
400 23S országos tilé: szövetségesek nélkül sikra szólni (tetszés) és érdekeinek megvédésére kedvezőtlen körülmények között megtenni a szükséges intézkedéseket, melyekre nézve a kedvező pillanatot elmulasztotta. (Elélik helyeslés). T. ház! A t. kormány azt hiszi, hogy hivatását és kötelességét teljesiti akkor, mikor a hozzáintézett kérdésekre részletes és tájékoztató felvilágosítást nem nyújt. Azt hiszem, hogy a t. ház, előbbuíóbb nem vonhatja ki magát azon kötelesség alól, hogy ugy mint, ez más parlamentekben is szokás, reánk a legfontosabb érdekű kérdéssel szemben, meggyőződósének és álláspontjának kifejezést adjon. És én ép azért a nélkül, hogy a kormány eljárása az intentiójának tisztasága ós hazafisága iránt kételyeket táplálnék, mégis azt hiszem, hogy a t, ház csak kötelességét teljesiti, midőn kijelöli azon irányt, melyet a keleti háborúval szemben követni az ország érdekében szükségesnek talál. Én azért szükségesnek találom, hogy a kérdés jelen stádiumában, mint Angliában is történt ós valószínűleg az austriai parlamentben is történni fog, diseusió, tárgyává tétessék s ezáltal ugy a kormány mint a külügyminister nemkülönben a külföld tájékoztassák az iránt, hogy mily szempontból fogja fel Magyarország parlamentje Magyarország érdekeit a szőnyegen forgó orosz-tőrök háborúval és e keleti kérdésekkel szemben? Kérem a t. házat, hogy a tárgyalását napirendre tűzni méltóztassék. Somssich Pál: T. ház! (Halljuk!) Mivel gyengélkedő vagyok és azt hittem, hogy 12 1 /, órakor lesz az interpellatiókra adandó a válasz, azért jöttem később. A minister úr szívességéből azonban átfutottam válaszának azon részét is, melyet nem hallottam, s igy képes vagyok arra most rögtön felelni. Én t ház, a minister ur válaszát tudomásul veszem; magam sem vártam többet (mozgás balfelöl) a mostani viszonyok közt; előre jeleztem ezt fölszólalásomban. De midőn tudomásul veszem a választ, ez nem azt jelenti, hogy az kielégítő, vagy hogy az annyi fényt derít a politikai láthatárra, mennyi szükséges, hogy megnyugtasson bennünket. Meglehet épen magasabb, — megengedem általam nem ismert — politikai tekintetből nem mondhatott többet a t. ministerelnök ur. Egyébiránt én ezt egy becses nagyfontosságú nyilatkozatnak tartom, melyet nagy betűkkel kellene naplóinkba felvenni és különösen megjelelni. Én ezt egy tértivevénynek veszem, mely egy részről bizonyságot teszen arról, hogy a képviselőház minden tagja minden oldalról annak idején is figyelmeztetett a bekövetkező nagy veszedelmekre, másrészről pedig tanúságot tesz arról, hogy a is májas 4. 1S77. kormány midőn kényesebb politikai tekintetekből egész nyíltsággal nem deríthette fel a helyzetet;: magára vállalt egy roppant terhet, azt, hogy a bekövetkezendőkért a felelősség, kizárólag csak őt fogja illetni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Én szeretem t. ház, ha a kormány vezórférfiai magukat a nemzet fejének tekintik: de valamint minden tételnek, ugy ennek is a kellő határok közt van csak jogosultsága és tarthatósága; mert ha határtalanul veszszük ennek értelmét, majd hamar találkozni fogunk azon hatalmas franczia király mondatával, a ki az államot magával identifíeálta, és akkor ugyanazon gyászos következményei lehetnének helyzetünknek, mint voltak ama felállított nézetnek. A legjózanabb főnek is, a legderekabb és legbölcsebb államférfiunak is nem szabad ugyan reflektálni utczai clemonstratiókra, fiatal fölhevülésekre, még a nemzetnek pillanatnyi kifakadásaira sem ; de tartós, átgondolt, minden részről még a legtörvónyesebb orgánumok által is kifejezett közvéleményre nem hajtani: ez aztán már nem állambölcseség, ez aztáa már nem a higgadt hűlt főnek, hanem a makacsságnak vagy épen a konokságnak lenne jele. (Helyeslés.) Én tudomásul veszem a minister ur nyilatkozatát, mint olyat, mely bár ki nem elégít, a kormány részéről biztosítást nyújt, hogy a jövő ben minden tekintetben meg fogja óvni a nemzet érdekeit. Sokan félreértették interpeílatiómat. Némelyek azt ugy magyarázták, mint a nemzeteknek szabadság utáni törekvései ellen intézett demonstratiót. Jelesen, hogy megkereszteljem a gyermeket, a déli szlávok nemzeti szabadság törekvései ellen intézett nyilatkozatot. Ezt a fölfogást a magam részéről egyszer már e helyről visszautasítottam és megmondottam, hogy a politikában nem sympathiák és antipathiák, hanem saját érdekeinknek józan felfogása és jogos érvényesithetése vezérelhet csak bennünket, (Helyeslés.) és ha ez érdekek bennünket az egyik oldalra terelnek, ott fogunk küzdeni; ha pedig a másik helyre terelnek, ott fogunk sorakozni. Rágalom a történelem tanúságával szemközt azt állítani, hogy Magyarország a nemzetek elnyomására eszközül valaha oda adta volna magát. (Helyeslés.) Méltóztassék nézni épen a déli szlávok irányában követett eljárásunkat. A törökök ellen a múlt századokban együtt küzdöttünk. Midőn kiszorittattak hazáj okból, itt találtak menedéket. S ekkor ugy bántunk-e velük, mint páriákkal, mint jogtalanokkal? s nem részesitettük-e őket mindazon jogokban, melyekkel a magyar nemzet akkor birt? Hisz ők is voltak jobbágyok, nemesek és mágnások; voltak hivatalnokai az országnak, szóval testvérekül fogadtattak el mindenben. (Felkiáltások: Igaz! ügy van!)
