Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-238

400 23S országos tilé: szövetségesek nélkül sikra szólni (tetszés) és érde­keinek megvédésére kedvezőtlen körülmények között megtenni a szükséges intézkedéseket, me­lyekre nézve a kedvező pillanatot elmulasztotta. (Elélik helyeslés). T. ház! A t. kormány azt hiszi, hogy hiva­tását és kötelességét teljesiti akkor, mikor a hozzáintézett kérdésekre részletes és tájékoztató felvilágosítást nem nyújt. Azt hiszem, hogy a t. ház, előbbuíóbb nem vonhatja ki magát azon kötelesség alól, hogy ugy mint, ez más parlamen­tekben is szokás, reánk a legfontosabb érdekű kér­déssel szemben, meggyőződósének és álláspont­jának kifejezést adjon. És én ép azért a nélkül, hogy a kormány eljárása az intentiójának tiszta­sága ós hazafisága iránt kételyeket táplálnék, mégis azt hiszem, hogy a t, ház csak kötelességét teljesiti, midőn kijelöli azon irányt, melyet a keleti háborúval szemben követni az ország érdekében szükségesnek talál. Én azért szükségesnek találom, hogy a kérdés jelen stádiumában, mint Angliában is történt ós valószínűleg az austriai parlament­ben is történni fog, diseusió, tárgyává tétessék s ezáltal ugy a kormány mint a külügyminister nem­különben a külföld tájékoztassák az iránt, hogy mily szempontból fogja fel Magyarország parla­mentje Magyarország érdekeit a szőnyegen forgó orosz-tőrök háborúval és e keleti kérdésekkel szemben? Kérem a t. házat, hogy a tárgyalását napi­rendre tűzni méltóztassék. Somssich Pál: T. ház! (Halljuk!) Mivel gyengélkedő vagyok és azt hittem, hogy 12 1 /, óra­kor lesz az interpellatiókra adandó a válasz, azért jöttem később. A minister úr szívességéből azon­ban átfutottam válaszának azon részét is, melyet nem hallottam, s igy képes vagyok arra most rögtön felelni. Én t ház, a minister ur válaszát tudomásul veszem; magam sem vártam többet (mozgás bal­felöl) a mostani viszonyok közt; előre jeleztem ezt fölszólalásomban. De midőn tudomásul veszem a választ, ez nem azt jelenti, hogy az kielégítő, vagy hogy az annyi fényt derít a politikai lát­határra, mennyi szükséges, hogy megnyugtasson bennünket. Meglehet épen magasabb, — megengedem ál­talam nem ismert — politikai tekintetből nem mondhatott többet a t. ministerelnök ur. Egyébiránt én ezt egy becses nagyfontosságú nyilatkozatnak tartom, melyet nagy betűkkel kel­lene naplóinkba felvenni és különösen megjelelni. Én ezt egy tértivevénynek veszem, mely egy rész­ről bizonyságot teszen arról, hogy a képviselőház minden tagja minden oldalról annak idején is figyelmeztetett a bekövetkező nagy veszedelmekre, másrészről pedig tanúságot tesz arról, hogy a is májas 4. 1S77. kormány midőn kényesebb politikai tekintetekből egész nyíltsággal nem deríthette fel a helyzetet;: magára vállalt egy roppant terhet, azt, hogy a bekövetkezendőkért a felelősség, kizárólag csak őt fogja illetni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Én szeretem t. ház, ha a kormány vezórfér­fiai magukat a nemzet fejének tekintik: de vala­mint minden tételnek, ugy ennek is a kellő ha­tárok közt van csak jogosultsága és tarthatósága; mert ha határtalanul veszszük ennek értelmét, majd hamar találkozni fogunk azon hatalmas fran­czia király mondatával, a ki az államot magával identifíeálta, és akkor ugyanazon gyászos követ­kezményei lehetnének helyzetünknek, mint voltak ama felállított nézetnek. A legjózanabb főnek is, a legderekabb és legbölcsebb államférfiunak is nem szabad ugyan reflektálni utczai clemonstra­tiókra, fiatal fölhevülésekre, még a nemzetnek pil­lanatnyi kifakadásaira sem ; de tartós, átgondolt, minden részről még a legtörvónyesebb orgánu­mok által is kifejezett közvéleményre nem hajtani: ez aztán már nem állambölcseség, ez aztáa már nem a higgadt hűlt főnek, hanem a makacsság­nak vagy épen a konokságnak lenne jele. (He­lyeslés.) Én tudomásul veszem a minister ur nyilat­kozatát, mint olyat, mely bár ki nem elégít, a kormány részéről biztosítást nyújt, hogy a jövő ben minden tekintetben meg fogja óvni a nemzet érdekeit. Sokan félreértették interpeílatiómat. Némelyek azt ugy magyarázták, mint a nemzeteknek sza­badság utáni törekvései ellen intézett demonstra­tiót. Jelesen, hogy megkereszteljem a gyermeket, a déli szlávok nemzeti szabadság törekvései ellen intézett nyilatkozatot. Ezt a fölfogást a ma­gam részéről egyszer már e helyről visszautasí­tottam és megmondottam, hogy a politikában nem sympathiák és antipathiák, hanem saját érdekeink­nek józan felfogása és jogos érvényesithetése ve­zérelhet csak bennünket, (Helyeslés.) és ha ez ér­dekek bennünket az egyik oldalra terelnek, ott fogunk küzdeni; ha pedig a másik helyre terel­nek, ott fogunk sorakozni. Rágalom a történelem tanúságával szemközt azt állítani, hogy Magyar­ország a nemzetek elnyomására eszközül valaha oda adta volna magát. (Helyeslés.) Méltóztassék nézni épen a déli szlávok irányában követett el­járásunkat. A törökök ellen a múlt századokban együtt küzdöttünk. Midőn kiszorittattak hazáj ok­ból, itt találtak menedéket. S ekkor ugy bántunk-e velük, mint páriákkal, mint jogtalanokkal? s nem részesitettük-e őket mindazon jogokban, melyekkel a magyar nemzet akkor birt? Hisz ők is voltak jobbágyok, nemesek és mágnások; voltak hiva­talnokai az országnak, szóval testvérekül fogadtat­tak el mindenben. (Felkiáltások: Igaz! ügy van!)

Next

/
Thumbnails
Contents