Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-238

394 23$. országos ülés május 1. 1S77. Móricz Pál: Nem volt szándékom a fenforgó kérdéshez hozzá szólni, azonban Mandel Pál képviselő umak egy kifejezését nem hagyhatom észrevétel nélkül. A t. képviselő ur azt monda a többi közt, hogy nem annyira benső értéke vitte keresztül a törvényjavaslatot, mint a személyes tekintet. Elnézve attól, hogy a t. képviselő urnák több elvtársa velünk szavazott; elnézve attól, hogy az ellenzék másik árnyalatának több tekintélyes tagja védte a törvényjavaslatot és velünk szavazott: ez már maga azt mutatja, hogy nem annyira a személyes tekintély mint a törvényjavaslat benső értéke birt a törvényjavaslat elfogadására. Ha mi megengedjük a képviselő urnák, hogy nem saját üzlete, —vagy hogy ugy mondjam, — hivatalos teendői érdekében szólalt fel: engedje meg nekünk is. hogy mi is benső meggyőződésből és nem személyes tekintetekből fogadtuk el a törvényjavaslatot. (Tetszés a középen.) Igenis benső meggyőződésből, mert azon benső meggyőződésben vagyunk, hogy a hagyatékok kezelése körül leginkább a családtagok vannak érdekelve. Mi nem akarjuk a juridious dolgokat a közigazgatásiakkal összezárni; de nem akarjuk azt sem, hogy a törvénykezési közegek nem juridicus teendőkkel annyira el legyenek halmozva, hogy sem az egyiket, sem a másikat jól ne végezhessék. (Élénk helyeslés a középen és a szélső baloldalon.) Igen is ezen indok, melyből a törvényjavaslatot elfogadtuk, benső meggyőződésünk, mely az országban is viszhangra talál. Hasonló benső meggyőződésben vagyunk a bagatell ügyek rendezésére nézve is, itt sem akarjuk a birót tisztán békéltető közeggé tenni. Ezen elvünknek reméljük nem sok idő múlva érvényt is fogunk szerezni. (Zajos helyeslés a szélső balon és a középen.) A mi pedig azon juridicus conceptiókat illeti, melyek ezen ház elébe korábbi időkben kerültek, azok ellen is mindenki talált kifogást. Azon perrendtartást, melyet Horváth Boldizsár benyújtott, annyira át kellett dolgozni, hogy készítője is alig ismert réá, ós ha figyelembe vesszük azon hiányokat, melyekben codificatiónk szenved, igen szívesen fogadnám, ha volna egy nagy tekintélyünk, egy Lykurgus vagy egy Solonunk, kit a törvényalkotással megbízhatnánk. Meggyődésem az, hogy ezen törvényjavaslat sem roszabb azoknál, melyeket bizonyos juridicus capaeitások fogalmaztak. (Helyeslés a középen. Zaj.) Szontagh Pál (somogyi)-. T. képviselőház! (Halljuk!) Már ezen parlamenti gyűlések tartama alatt volt egyszer alkalmam régibb időben hivatkozni egy franczia írónak mondására, a ki a parlamenti rendszert azért tartotta igen előnyösnek, mert a transactiókra alkalmat nyújt, sőt határozottabban kifejezte magát, azt mondván, hogy a parlamenti rendszer transactiókból áll. Ennélfogva én is hallván, csak az imént lefolyt eszmecserét, ezen elv szerint, melynél fogva a parlamenti rendszer megerősödésének egy momentumát látom abban jelentkezni, midőn a kormány, a kormányelnök, vagy a belügyrninister, ki egy törvényjavaslatot indítványoz, annak lényeges részeire nézve megváltoztatásokra hajlandó és viszautasitását amint a fenforgó indítványban foglaltatik, az illető bizottsághoz, nem ellenzi, — azt véltem látni, hogy igenis a parlamenti rendszer előnyeit kívánja felhasználni annak megerősítésére és abban vetett hitéhez kívánja alkalmazni eljárását. A közbeneső mozzanatok azonban épen arról győztek meg engem, hogyha én nem is sejtek, nem is vélek találni hazafiatlanságot az ily nyilatkozatokban, mint amint jellemeztetik az ezen indítványhoz való hozzájárulás némely részéről; de minden esetre erősen kezdem hinni, sokkal inkább mintsem sejteni, hogy az efféle nyilatkozatok, a melyek személyes viszonyokra személyes apprehensiók szitására lehetnek egydül vonatkozók, nem a parlamenti rendszerbe vetett bizalomból, nem ezen rendszer erősítési hajlamából indulnak ki, hanem — én nem gyanúsítok senkit — okvetlenül más, mindenesetre pedig személyes czélzatokból. Én most már így eontemplálva ezen dolgot, én tartva magamat a belügyrninister ur ezen felfogásához: határozottan kijelentem, miután fenforognak az indítvány - visszautasításnak ilyen indokai, mint az ellenzék két oldaláról nyilványittattak, én ezen módositványt ellenzem. (Mozgás) Szilágyi Dezső: Ha a t. ház egy felingérlés hatása alatt akarna a közügy érdeme fölött határozni: akkor meglehet, hogy követhetné azt az utat, melyet t. barátom választott; de határozottan ellentétbe jönne egyéni felfogásom szerint a tárgy iránti kötelességével, és ellentétbe jönne azon higgadt, méltányos ós kötelességérző iránnyal, melyet a miníster ur tanúsított, melynek ma is kifejezést adott. És én azért azt tartom, hogy azon elkerülhetetlen villongások, kivált a külömböző pártok közt és egy lefolyt háború után, a melyek mintegy utócsengését képezik a heves vitának, nem zavarják meg a ház hangulatát arra nézve, hogy azt, a mi tárgyilag indokoltnak látszik, a mi az indítványozó részéről csak tárgyilag indokoltatott, apró szurkáló, talán ingerlő némileg megjegyzések miatt elejtse, annál kevésbé, mert hiszen maga a ministerelnök ur annak értelmét ma is helyesen megmagyaráz, ta, — horderejét ma is teljesen kifejtette, és ón nagyon csodálkozom, hogy olyanok, kik különben' a ministerelnök ur szavaira és indokaira illő és méltó figyelemmel szoktak lenni, azt épen a jelen esetben vonták meg tőle, midőn igazán meg kell