Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-238
238. országos ülés május 4. 1877. 395 mondanom, hogy e nyilatkozat által csak azt tanúsította, hogy az ingerlések ellenében semmi módon nem változtatta azon álláspontot, melynek helyességét objectiv okok igazolják. Ezért kérem méltóztassék az indityányt elfogadni. (Tetszés.) Elnök: T. ház! Apponyi képviselő ur indítványát visszavonván, már most csak a Teleszky és Pulszky képviselő urak indítványa az, mely a szavazás tárgyát képezi. Olvastassák fel az indítvány. Horváth Gyula jegyző: (Olvassa az indítványt.) Elnök: A tegnap tett nyilatkozatomhoz képest e tárgyban is az eddigi gyakorlatot vélném a szavazásnál követendőnek. Ennélfogva az elhalasztás! indítványt tűzöm ki szavazásra s kérdem a t. háztól: méltóztatik-e az I. fejezet ellen Teleszky István ós Pulszky Ágost képviselők által beadott módositványt elfogadni ? {Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik), A többség elfogadja. T. ház ! e szerint az I. fejezet és a menynyiben szükséges, a többi fejezetek is a bizottsághoz visszalővén utasítva, hasonló esetekben követett eljárás szerint a ház tovább tárgyalhatja a törvényjavaslatot, de félbe is szakithatja a tárgyalást. Kérem a t. házat, méltóztassék ez iránt határozni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Ralijuk!) Miután az épen most elfogadott módosicváiiy azt czólozza, hogy az abban kimondott elvek ós az azzal kapcsolatos anyagi magánjogi kérdések a törvényjavaslat keretében, a mint ez máskép nem is lehet, keresztül vitessenek: én sajnálattal bár, de azt látom, hogy addig, mig ez meg nem történt, a részleteket ezélszerüen tárgyalni nem lehet, (ügy van!)Hanem, nehogy ezen ügy nagyon hosszú időre elhalasztassék, kérésem az volna, t. ház, hogy méltóztassék a közigazgatási bizottságot odautasitani, hogy ezen módositvány értelmében működését minél előbb megkezdvén, a háznak minél előbb jelentést tegyen. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház ! E szerint, a mint észreveszem a t. ház a további tárgyalást a részletekre nézve ezennel beszüntetni kívánja. A közigazgatási bizottság odautasittatik, hogy a határozat következtében teendőit azonnal megkezdje ós hovahamarább jelentést tegyen. (Helyeslés.) T. ház! Azt méltóztatott határozni, hogy a ministerelnök ur a keleti kérdésben tótt interpellatiókra adandó válaszát 12Vre tegye meg. Azon véleményben hozatott ezen határozat, hogy a részletes tárgyalás nem esak addig, hanem tovább is fog tartani. Ezen törvényjavaslat tárgyalása korábban fejeztetvén be: nem tudom nem kivánja-e a t. ház, hogy most adassék meg a válasz azon interpellációkra V (Felkiáltások: Most!) Akkor bejelentem a t. háznak azt, hogy mindazon illető képviselő urak, kiknek a válasz meg fog adatni, jelen vannak, kivéve Somssich Pál képviselő urat, ki — mint hallom — betegsége által van akadályozva a megjelenésben s ki e szerint nem is jelenhet meg: ha méltóztatnak megengedni, a ministerelnök meg fogja adni a választ a hozzá intézett interpellatiókra. (Halljukl Halljuk]) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Az interpellatiók közül, melyek ujabban hozzám intéztettek, három van, mely a keleti bonyodalmakkal foglalkozik és ezek közül egy a Somssich Pál t. képviselő uré, különösebben kiterjeszkedik a dunai gőzhajózás kórdósére is. Mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, hogy ezen utóbbi kérdést mostani nyilatkozatom keretébe feltenni nem szándékozom. Továbbá kérni bátorkodom a t. házat, méltóztassék belenyugodni abba, mint ez már máskor is hasonló esetekben történt, hogy ezen interpellatiókra együttesen nyilatkozzam, a mi természetesen a t. interpelláló képviselő urakra nézve azon jogosultságot, hogy véleményöket elmondhassák, épen ugy mint máskor nem vitiálta, most sem fogja csorbítani. Annyival is inkább vélem azt tehetni ma, mert — miként ez oly időkben, mint a mostaniak, másként nem is lehet, — Simonyi Ernő t. képviselő ur határozottan csak annyiban kérte kérdéseire a feleletet, a mennyiben ez a közügyek kára nélkül e pillanatban lehetséges. Hasonlóképen Ohorin Ferencz képviselő ur is beszódében elmondta, hogy ő is tudja, hogy vannak idők, midőn a kormányok egyes kérdésekre nézve oly fesztelenül, mint ezt egyes képviselő tehetné, nem nyilatkozhatnak. És Somssich Pál igen t. barátom is megérintette ezen eszmét beszédében. Ezeknek előrebocsátása után bátor leszek megtenni a nyilatkozatot, mely — a mennyire ez ma lehetséges — az osztrák-magyar monarchia külügyi vezetésének irányzatát megismerteti, csakis még azt tevén hozzá az előadottakhoz, —• minthogy ez is kérdeztetett tőlem, — hogy ezen irányzattal a magyar kormány határozottan egyetért. Az osztrák-magyar monarchia magatartása az orosz-török háború kitörése óta, és kitörése alkalmából megfelel annak, melyet a keleti bonyodalmakkal szemben elejétől fogva elfoglalt. A keleti keresztény-népek sorsának gyakorlati javítására intézett törekvései ismeretesek is, és minden oldalon méltányoltalak is. Egyúttal oda volt az igyekezet fordítva, oda törekedett a kormány, hogy a béke megóvassék; vagy ha ez nem lehet, hogy a kitört háború localisáltassék. Most, midőn az orosz-török háború kitörését, meggátolni nem lehetett: két feladatot lát maga előtt a külügyi kormány. Az első az, megtenni 50*