Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-237
378 23í- or^ágos ülés májas 8. 1877. hogy mindenekelőtt az eltartásra a törvénytelen apa köteles. Ez itt meg van változtatva, mert itt a törvénytelen anya is tartozik mindenesetre az eltartással, de csak részben; minő részben ? az itt nincs meghatározva. Tehát meg van változtatva a polgári törvénykönyv. De a megváltoztatás mérve nincs megszabva. De azután még tovább megy a törvényjavaslat. A törvénytelen kiskorú itt alá van vetve a szülői hatalomnak, az anyai, nagyapai és nagyanyái szülői hatalomnak, A szülői hatalomban a 3-ik §. szerint benne foglaltatik a tartási kötelezettség, ennélfogva önként következik, hogy az anyai nagyatya és nagyanya köteles a törvénytelen gyermeket a szülői hatalomnál fogva tartani. Ez ellenkezik az osztrák-polgári törvénykönyvvel és pedig nagy kérdés, hogy ezen változtatás helyes-e, igazságos-e. A polgári törvénykönyv szerint a törvénytelen gyermek tartására kötelezve volt első sorban teljesen az apa, másod sorban, ha az nem él, vagy nem teheti, az anya ; de az atya ugy, mint az anya tartási kötelezettsége az örökösökre átszáll. Itt a tartási kötelezettség máskép áll, itt a szülői hatalommal ajándékba kapja a nagyszülő a tartási kötelezettséget: és most közel fekszik a veszély, hogy daczára annak, hogy a törvénytelen apa képes volna tartani, — daczára, hogy a törvénytelen apa után mások talán igen tetemes vagyonban öröködtek: ezen gyermektartása átszáll a nagyszülőkre. Lehet talán másként is okoskodni, mindenesetre nincs tisztán kifejezve az : mennyiben szándékozott a javaslat megváltoztatni a p. t. k. határozatait ? Méltóztassanak még egy pontot meghallgatni, ez az örökbefogadás jogintézménye. Az örökbe fogadás jogintézménye itt meg van érintve; de megint a helyett, hogy szükséghez megfelelőleg bővebben szabályozná a törvényjavaslat, csak egy szabályt állit fel annyiban, a mennyiben azt mondja, hogy az örökbefogadó atya vagy anya megnyeri a szülői hatalmat az örökbefogadott gyermek fölött. Ez a magyar magánjogon teljes változtatás; de azért még nem szükség elitélni; csak azt kérdem: nem volna-e czélszerü, sőt szükséges-e az örökbefogadásnak egyéb jogi következményeit is szabályozni, és azon kérdésre is felelni, ki van-e zárva eddigi magánjogunk ellenére az a lehetőség, hogy az örökbefogadott gyermek e természetes szülője hatalma alatt maradjon ; vajon szükséges-e megállapítani, hogy a szülői hatalmat az örökbefogadó mindig köteles az örökbefogadással elvállalni. Ez különösen fontos azon esetben, ha egy nő fogad örökbe egy oly kiskorút, kinek atyja él. Szükség volt-e a változtatásban ennyire menni, s mentünk-e valóban ennyire? Ezt biztossággá a szövegből senki sem tudja megmondani. Említhetnék egy egész sereg intézkedést, melyeknek főhiánya abban áll, hogy eddigi magánjogunkban változást okoznak; s nem lehet mondani, hogy a változtatás megnyugtató. De már érzem, rövidre kell vonnom mondandóimat. Csak azon határozatlanságra utalok, mely a szülő és a gyermekek közt fenálló tartási kötelezettség szabályozásában található. A javaslat 13. §-ában az foglaltatik, hogy szülők nem létében a kiskorú gyermeket a nagyszülők eltartani, ós neveltetni tartoznak. A 3. §. szerint a tartási és neveltetési kötelezettség a szülői hatalomnak alkatrésze. Igen, de egy későbbi §. szerint a nagyszülőknek meg van adva azon jog, hogy a szülői hatalmat maguktól elutasítsák. Már most azt kérdem: meg van-e engedve az, hogy a szülői hatalmat elutasító nagyszüle a tartási kötelezettségtől is meneküljön. Ha meg van engedve, hogy valósittatik a 13. §. első tétele? ha nincs megengedve, a tartási kötelezettség a szülőket és nagyszülőket terheli függetlenül a szülői hatalomtól: hol van megmondva, minő sorrendben terheli a nagyszülőket ? Mert a szülei hatalom átszállásának sorrendje meg van adva, de ha a tartási kötelezettséget abból kiválasztjuk, ha az nem együtt és válhatatlanul jár a szülei hatalommal, arra nézve, minő sorrendben száll át az a nagyszülőkre, nincs semmi dispositió. De még nagyobb kifogás alá esik e §. második tétele: „a gyámhatóság viszont megengedheti, hogy a kiskorúak jövedelmének bizonyos része vagyontalan szülők és nagyszülők tartására és ápolására fordittassók." A törvénynek ez egyik határozata, mely hatásában hasonlít ahhoz, melyet nézetem szerint e törvényjavaslat alkalmasint nem szándékozott tenni, t. i. azon dispositióhoz, midőn a szülői hatalomtól való megfosztás kimondását közigazgatási hatóságra bizza. Mindkettő magánjogok feletti döntést közigazgatási útra tereli. A szülőknek és gyermekeknek kölcsönös tartási kötelezettsége eddig a magán családi jogviszonyok közé tartozott és a nagyszülőnek vagy szülőnek a gvermek irányában bizonyos feltételek melletti igénye a tartásra oly magánjog, melyet ha az illető megtagadott: perrel is lehetett érvényesíteni. Most mi történik itt ? Itt a gyámhatóság engedélyétől feltételeztetik, hogy adassék-e a nagyszülőknek tartás vagy ne. Ez által ezen magánjog elvonatik a jogi útról és közigazgatási térre helyeztetik. Ezen gyámhatósági határozat pedig nem egy előzetes határozat, a melynek ellenében a magánjogi per útja fenn volna hagyva, hanem ez végleges elintézése a tartási kötelezettségnek. Azon kivül, csak a szerkezeti hiba íelemlitése szempontjából mondom azt, hogy itt tévesen van
