Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-237
2S7. országos ülés május o. 1877. 379 kijelölve az, hogy a gyermektartási kötelezettségnek előfeltétele a nagyszülők vagy szülők vagyoníalansága. Ez nem szabatos, nem is elegendő, nem is helyes; mert igenis lehet egy teljesen vagyontalan szülő vagy nagyszülő, kinek pensiója vagy fizetése van, ki igen jól meg tud élni. és ennélfogva a tartást gyermeke irányában igénybe nem veheti. Más törvények, melyek hasonló irányú intézkedést tartalmaznak, egészen másként fejezik ezt ki. Például igy a polgári törvénykönyv azt mondja, hogy ha az illető szülő szükségben van, „Dürftigkeit." Ez egészen más dolog, ez annyit jelent, hogy önmagát táplálni nem képes, sem munkája, sem jövedelme, sem vagyona nincs. Ez sokkal szabatosabb kifejezés. Még két vagy három dispositió felemlitésére kérek a t. háztól engedélyt. (Halljuk \ Halljuk!) Az egyik, t. ház, fel lett említve Mandel Pál képviselő ur által, hogy t. i. ez megváltoztatja ipartörvényünket, meg kell, hogy változtassa alkalmasint váltótörvényünket, a mennyiben az ipartörvény szerint a kiskorú szülője megegyezésével ipart vagy kereskedést önállóan űzhet. Eddigi törvényeink szerint, ha a törvényes szülő megengedte ezt: gyámhatósági engedély nem kívántatott hozzá. A jelen esetben a gyámhatósági engedély nem csak akkor kívántatik meg, ha a gyermeknek gyámja van; de akkor is, ha törvényes szülő hatalma alatt áll és ez a kiskorú irányában megadja beleegyezését. A 32. §., mely a nagykorúsítás feltételeit szabja meg, nézetem szerint különösen 2-ik pontjában a legnagyobb aggályokra ad okot, mert — nem tudom, fel lett-e ez hozva, — hogy ha a kiskorú a fenálló törvények értelmében házasságra lép, eo ipso nagykorúvá lesz; gyámja, gyámhatósága, szülői az ezen tény által magától bekövetkező nagykorúsítás ellen semmit sem tehetnek, ha csak talán per útjára nem lépnek és különös okokból a gyámság alá helyezést ki nem eszközük. De ez is kétes, hogy lehető-e. Mert a javaslat 35. §. 5. pontja ez esetre nem alkalmazható. Már most t. ház, fenálló törvényeink közzé tartozik az is, hogy a római katholikusok házasságának érvényessége a canonjog szabványaitól tétetik függővé. Ezen szintén országos törvény erejénél fogva van igy. Már most a canonjog szerint egy 14 éves kiskorú érvényes házasságot köthet és gyámi vagy szülői beleegyezés a házasság érvényességéhez nem szükséges, annak hiánya nem impedimentum dirimens, hanem impedimentum impediens. En ugyan nem hiszem, hogy a javaslat uj praemiumot akart adni a könnyelmű, fiatal korban létrejövő házasságoknak; (Igaz! Igaz!) de a határozat ide vezet. Ha a türelmetlen, a könnyelmű kiskorú, könnyű szerrel szülei vagy gyámi kezelés alatt álló vagyonához akar jutni, a legbiztosabb mód a házasság megkötése, (Helyeslés.) Nincs-e ebben inger? A javaslat talán ezt csak a nőkre érti ? De akkor fölösleges: mert van törvényünk ; és hibás : mert átalában csak „kiskorúról'- emlékszik. Ismétlem egyébiránt, hogy ugy vagyok meggyőződve, hogy a törvényjavaslatnak nem volt czélja, hogy a könnyelmű házasságnak pBaemiuniot adjon. (lilénk tetszés több oldalról. Mozgás.) Egyébiránt ezzel a kételyek a nagykorúsítás tekintetében még nincsenek kimerítve. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a 32. §. egyedül szól a nagykorusitásról: a 150., 151., 152. §§. meg más feltételeket is szab e tekintetben. Jelesen a 151. §. azt mondja: 18 éven alul nem nagykorusitliató az illető. Már most az a kérdés, hogy a 18 éven alulinak nagykorusitása bekövetkezhetik-e a kiskorú házassága által vagy nem ? Ezt tudni határozottan a javaslat szerint nem lehet kétely. Lehet, hogy a házasság általi nagykorúsitásra e megszorítás nem áll. Mert ez nem nagykorúsítás szorosan véve. Nem venía aetatis. Lehet azonban, hogy erre is értetik. Méltóztassék még egynehány részleteire figyelemmel lenni; (Halljuk! Halljuk!) mert czélom, bevallott czélom t. ház az: kimutatni a részleteknek sokasága által, hogy itt csakugyan nem oly hiányok, hibák megjavításáról van szó, melyek egy teljes ülés tárgyalása közben eszközölhetők volnának; (Halljukl) és mert itt legalább indokolva lesz azoknak aggodalma, kik a technikai kijavítására a törvényjavaslatnak egy bizottság által történő előleges revisióját szükségesnek állítottak, (Helyeslés.) kérem figyelmökét arra fordítani, hogy a 35. szakasznak 7. pontja azt mondja, hogy a kik oly testi bajban szenvednek, kik ezen testi baj miatt vagyonok kezelésére nem képesek, — testi és nem lelki bajról van szó, mert e kettő itt contradistinguálva van, — az ily egyének gondnokság alá helyezendők ; s egy korábbi szakasza (22. §.) a javaslatnak azt mondja: hogy a ki e miatt vagyonára nézve gondnokság alá kerül: a szülői hatalmat nem gyakorolhatja. Már most az érthető, ha az ily okból gondnokság alatt álló egyénre a kiskorú vagyonának kezelését nem bízzák; de hogy a szülői hatalomban fekvő többi jogosítvány is tőle elvétessék, hogy például gyámrendelési jogától megfosztassék: ezt szükségesnek, de igazolhatónak sem tartom. De még másik kétely is merülhet fel: vajon ezen szülői hatalom nem gyakorlásával, teljes kötelezettsége az illetőnek elenyészik-e, átszálí-e, vagy mi történik vele? Egyáltalán ezen kérdést tovább érinteni nem fogom, mert valahányszor a szülői hatalom nem gyakorlása, nyugvása vagy átszállása forog fenn, ugyanazon kételyek minden §-nál mindig felmerülnek. Hanem méltóztassék meghallgatni a 23. §. dispositióit. Ez azt mondja: „Tékozlás miatt 48*
