Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-237
337. országos ülés mújus 3 1877. 37'7 hogy megvolna, mondva, hogy minő személyek értetnek az egyik, minők a másik kifejezés alatt. Én más jogrendszerek, sőt talán egyes törvényeink terminológiájában megtalálom mind a kettőt, de együtt véve egy kifejezésben sehol. A hozzátartozandók alatt a jogi műnyelvben értetnek a házastárs, a rokonok és a sógorok bizonyos positiv határig, bizonyos fokig; de hogy mit értsünk a;:on hozzátartozók alatt, a kik e rokonoktól contra distinguálva vannak, arra nézve a javaslat semmi fölvilágosítást nem nyújt. A 37. §-t meghatározza a g} 7 ám és gondnokrendelés formáját. Ha valaki gyámot vagy gondnokot akarna rendelni, akkor ezen törvényjavaslat szerint tudni kellene, minő forma szerint kellene eljárnia, hogy rendelkezése érvényes legyen. Méltóztassanak elolvasni a 37. §-t; (olvassa): „Gyám vagy gondnok nevezésnek végrendeletileg, közjegyzői okirattal vagy sajátkezüleg aláirt és két tanú által előttemezett, vagy pedig a czélból meghívott három kifogástalan tanú előtt tett szóbeli nyilatkozattal kell történnie." Már most t. ház, ha egy gyám- vagy gondnokrendelés helyességének megítélésének ügye elém kerülne, nagy zavarba jönnék, ha azt kérdeznék tőlem, minő tanú szükséges arra. hogy megállhasson : mert ezen §. szószerinti szerkezete különböztetést tesz irott ós szóbeli gyámrendelet között. A szóbeli gyámrendeléshez itt három kifogástalan e czélra meghívott tanú szükséges, az írotthoz egyszerűen csak két tanú kell, a „kifogástalan" tulajdonság és meghívás nélkül. Az a kérdés, mi az a kifogástalan tanú? Méltóztatnak tudni, hány végrendelet döl meg és pusztul el olyan okokból, mert az assistáló bizonyító személyek nem alkalmas tanúk. Mit értsünk kifogástalan tanúk alatt? Azokat a tanúkat-e, a kik végrendeleti tanuk lehetnek, vagy azokat a tanukat, a kik a perrendtarás szerint kifogástalanoknak tartatnak ? Minden ez iránti felvilágosítás itten hiányzik. Itt tehát hiány van. Csak mellékesen említem meg a következő §4, mint szintén szerkezetileg hibásat. A 38. §. azt mondja: „Gyámul vagy gondnokul érvényesen csak az nevezhető, a ki a jelen törvény értelmében gyámság vagy gondnokságra alkalmas." Az 53. §. pedig a gyámsági képességgel nem bírókat sorolja elő, s egyszersmind azt rendeli, hogy a ki gyámságra képes, attól, ha törvényes gyámjoga vagy végrendeleti gyám van, az elismerést nem tagadhatja meg a gyámhatóság. Mi tehát az alkalmas gyám, mi a képes, de nem alkalmas gyám? Ennek meghatározása nem foglaltatik a törvényjavaslatban, pedig ha e két jelző között „képes" és „alkalmas" különbség van: és ha itt külön eszmét akarunk kifejezni, szükséKÉPV H. NAPLÓ 1875-78. X. KÖTET ges azt meghatározni; vagy ha nem ez a czél: egy kifejezéssel kell élni, mert az alkalmas gyám meghatározása discretiótól függ, míg a képes gyámot a törvény akarja taxatíve meghatározni. Egyébiránt ezek leginkább szerkezeti dolgok t. ház. De engedjék meg most, hogy néhány szóval a dolog érdemére térjek át. (Halljuk!) Emiitettem azt, hogy ezen törvényjavaslat több jogintézményt is belevon szabályozási körébe. Nem szabályozza kielégitőleg, hanem egyes szabályokat kivesz köréből a jogintézményeknek és ezáltal az eddigi joghoz való viszonyát ezen alkotandó törvénynek megzavarja. Engedjék meg, hogy erre nézve két példát hozzak fel. Először a törvénytelen gyermek állását, másodszor az örökbe fogadás jogi intézményét. A mi a törvénytelen gyermekeket illeti, arra nézve tegnap egy tagja a háznak kiemelte azon valóban merész újítást, a melyet szemben eddigi jogunkkal, ugy az Erdélyben levő polgári törvénykönyvvel, ezen javaslat az által tett, hogy a törvénytelen gyermeknek anyját és nagyszüleit szülői hatalommal ruházta fel, és ezáltal a törvénytelen gyermekeket a családi kapcsolatba mintegy bevitte. Hanem erről szólni nem akarok, szólok arról, hogy ezen törvényjavaslat 21. §-a a következőket tartalmazza. „Hogy az elvált házastársak kiskorú gyermekei felett melyikük gyakorolja a szülői hatalmat, és hogy a törvénytelen kiskorú gyermekek eltartásához az anyán kivül kik és mennyiben kötelesek járulni: a bíróság határozza meg." Már most vizsgáljuk meg ezen §. következményeit. Ezen §. t. ház két rendelkezést foglal magában: az egyik anyagi rendelkezés, a másik alaki. Az anyagi rendelkezés azt mondja, hogy a kiskorú eltartására, — és miután kivételt nem tesz, tehát minden esetben, — az anya is köteles hozzájárulni; de kivüle még vannak személyek, a kik bizonyos meg nem határozott részben szintén tartoznak hozzájárulni. Ez az anyagi intézkedés; az alaki intézkedés az, hogy határoz a fölött a bíróság. De azt kérdem, ha a bíróság határoz e fölött: minő szabályok szerint határoz? Azt méltóztatnak látni, hogy itt nincs megszabva, hogy kik azon többi személyek, a kik az anyán kivül a eltartáshoz hozzá tartoznak járulni. Ellenben a polgári törvénykönyvben Erdélyre meg van szabva, csak hogy teljesen ellenkezőleg, ugy hogy ha ez életbelép, akkor a bíróság a legnagyobb zavarba jő, hogy alkalmazza a polgári törvénykönyv határozatát. Mert a polgári törvénykönyv először a törvénytelen gyermeket nem helyezi atyai hatalom alá, nem veszi be a családba; másodszor az eltartási kötelezettségre vonatkozólag azt rendeli, 48
