Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-237
e76 23?. országos ülés májas 3. 1677. szerkezeti, részint tartalmi módositványok terjesztetnének elő *? Ha valaki szerencsésen indokolja módositványát, azt a ház meghallgatja ; ha nem indokolja szerenesésen, vagy a t. ház figyelme kifáradt: a módosítvány elvettetik. Lehet-e ily véletlen esélyektől függő átvizsgálásban megbízni? Merem tehát t. ház, állítani, hogy a revisiónak ezen neme nem elegendő és nem biztosíték arra nézve, hogy a törvényjavaslat technicai hibái és hiányai kijavíttassanak. {Helyeslések több oldalról.) De — elismerem — nem elegendő, csak egy feltétel alatt, azon feltétel alatt, t. i. ha igaz, ha nem túlzott azon állitásom, hogy az ezen törvényjavaslatban foglalt anyagi dispositiók oly hiányosak, hogy azok nagyobb része vagy szerkezeti vagy tartalmi tekintben okvetlenül megkívánja a kijavítást. Ha ezen állitásom igaz: akkor előbbi állitásom önkényt foly belőle; ha pedig ebben túlzás foglaltatik: akkor megengedem, hogy az előzetes revisió egy bizottság által nem elkerülhetetlenül szükséges. Én véghetetlenül óhajtanám a minister ur előtt és a t. ház előtt is kimutatni azt, hogy állításomban semmi túlzás nem foglaltatik. (Halljuk!) Szívesen elmondom; hanem ez a dolog természeténél fogva a részletek felemlitését kívánja, és ezen részletek felemlítése mindig unalmas ; ennélfogva kérem a t. házat, hogy ha nekem kegyesen utat nyitni méltóztatik ezen kötelességem teljesítésére, ajándékozzon meg legalább egy bizonyos fokig ezen részletek előadásainál figyelmével. (Halljuk! Halljuk !) Először is t. ház, csak azon szakaszokat említem fel, mintegy tizet vagy tizenkettőt, a melyekben azt hiszem, hogy a határozatok hibás volta nem a törvényjavaslat készítőjének szándékából ered, hanem azon tévedésből, hogy hibásan fejezte ki azt, a mit kifejezni szándékozott. Ilyen a harmadik szakasz. A harmadik szakaszról már sokat beszéltünk, én most szerkezetének csak egy részéről szólok. E szakasz czélja a szülői hatalomban foglalt jogosítványokat meghatározni. Itt azon kérdés támad először is, kimerítőleg akarja-e ezt tenni vagy nem ? vajon törvényeinknek azon részei, mely az atyai hatalom kifogásait jogokban és kötelességekben megszabják és itt ben nem foglaltatnak, eltöröltetni szándékoltatik-e vagy nem? Ha nem szándékoltatik eltöröltetni: mi marad meg belőle, mert ezt határozottan meg kell mondani, Meg kell mondani azt: ha vajon az atyának azon joga, hogy ő a kiskorú örökös számára utóörököst rendelhet, ezentúl is a szülői hatalom alkatrészét fogja-e képezni; tehát ezen jog átszáll-e a nagyszülőkre, a nagyanyára, az örökbefogadó szülőkre, az örökbefogadó anyára. Ez magánjogi kérdés. E törvény által az atyai hatalom eltöröltetik és helyébe uj, a szülői hatalom fogalma jő; a szülői hatalom ugy iratik körül, hogy az atyai hatalomban eddigi törvényeink szerint foglalt jogosítványokat nem találjuk benne. Mi történik tehát azon jogosítványokkal, melyek itt kihagyvák? Menjünk tovább. Vegyük a 25. §-t. A 25-ik §-ban — most csak a szerkezeti hibákról szólok — az mondatik: .,A kiskornak a szülők iránt tartozó engedelmességre mindaddig, mig velük házi vagy vagyoni közösségben élnek: a házi fegyelem által szoríthatók." Már most én nem hiszem, hogy a javaslatnak az lett volna a czélja. hogy a házi fegyelem alkalmazását a kiskornak irányában a vagyonközösség feltételéhez kösse. A vagyonközösség, az ősiség eltörlése után a mi jogunkban egészen mást jelent, mint jelentett 1848. előtt. Ma közös tulajdonostársi viszonyt jelent. Tehát attól volna függővé téve a fegyelmi hatalom gyakorlásának lehetősége a kiskorú felett: ha a kiskorú és a fegyelmi hatalmat gyakorló szülők közt közös tulajdonostársi viszony áll fenn valamely vagyonra nézve ? Ez bizonyára nem volt szándéka a javaslatnak. De ha vizsgáljuk e szakasz terminológiai szerkezetét, azt kell belőle következtetni. Menjünk a 35. §-ra. Ennek 10. pontja azt mondja, hogy a „tékozlók saját vagy hozzátartozóik ós rokonaik kórelme folytán vagyonukra nézve gondnokság alá helyeztetnek." Már most, ha ón ezen dispositiót szószerinti értelmében veszem, az én meggyőződésem szerint egy nem igazolható és veszedelmes ujitást tartalmaz eddigi magánjogunkban. Hajlandó vagyok elhinni, hogy itt kimaradt valami a szövegből, a mi pedig a magánjogba bizonyára nagyon is szükséges volt. Eddigi jogunk szerint a tékozló az Országbírói értekezlet anyagi részének 4-ik §-a értelmében vagyonára zárt kap, ha azok, kik köteles-részre jogositvák: e részök veszélyeztetését kimutatják. De ez csak fölmenő és lemenő rokonokra van szorítva. Megengedem, hogy ezt lehetne kiterjeszteni azokra is, a kik irányában a tékozló tartási kötelezettséggel bir; de azt kérdem, minden oldalrokonnak korlát nélkül miért engedtessék meg azon jog, hogy a tékozló gondnokság alá helyezését kieszközölje : mert más feltételt, mint a rokon kérelme és a pazarlás ténye, e §. nem kivan meg a nélkül, hogy kimutatnék, hogy a tékozlók által a kérelmező jogaiban van veszélyeztetve, például örökrészében vagy azért, mert a tékozló jogilag tartási kötelezettséggel birna. Ért nem hiszem, hogy annyire szándékozott volna a javaslat kiterjeszkedni; inkább azt hiszem, hogy a szerkezet hibás. Kétségtelenül nem helyes a szerkezet azért sem, mert a hozzátartozók és rokonok egymástól contra distinguálva vannak. Két külön körét a személyeknek jelentik a nélkül,
