Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-236

352 2S6. országos ülés májas 2.1817. Pedig az 1848-ki, de az ezeket követő törvényekben is azon elv fektettetett le, hogy a törvény előtt minden honpolgárnak egyenlőnek kell lenni. Ha tehát az árvák ily jótékonyságban részesülnek, mint a minőt a t. ministerelnök ur méltóztatott ajánlani : akkor nekünk épen oly jogunk van követelni, hogy a hon minden polgára, kinek 1, i. vagyona hagyatéki eljárás alá kerül, ugyanazon jótékonyságban részesittessék. Principiis obsta, sero medicina paratur. Ezen népszerű ürügy alatti osztályozása a polgároknak, mely szerint bizonyos osztálya a polgároknak a törvények előtt nem egyenlő a vagyonosabb polgárokkal : az első lépés a privilégiumok és más egyéb kedvezményeknek behozatalára. Az igaz, ez most igen népszerű alakban adatik elő, de holnap hasonlóan más alakban találtatik mód és alkalom, mely szerint ez osztályozás keresztül vitessék, üe nekem ugy látszik, hogy a t. minister ur csak is ez alkalommal, t. i. midőn hagyatékról van szó, akarja a szegény árvák ügyeit íigyelembe vétetni és akarja őket a tulterheltetésíől megvédeni. Igen szeretném, ha akkor is, mikor adófelemelésről, kölcsönök felvételéről van szó, mondom, ha akkor is ily aggodalmakat táplálna a minister ur és igy a népszerűséget akkor is keresné; nem pedig csak akkor, mikor t. i. hagyatéki eljárás, vagy pedig gyámhatósági törvényjavaslat elfogadásáról van szó. De t. ház. tovább megyek, én megvallom őszintén, hogy azon nagy szót, a melyet tegnap Horváth Boldizsár képviselő ur e házban méltóztatott felemlíteni, nem mertem volna számból kibocsátani, hogy t. i. ezen törvényjavaslat bizonyos tekintetben a ..reactio" színét viseli magán ; hanem miután az már előttem egy sokkal tekintélyesebb és bölcsebb ember által mondatott ki, méltóztassanak megengedni, hogy ezen szót én magam is használhassam (Halljuk!) Én is azt mondom, hogy ezen törvényjavaslat, tekintve akár az 1848-ik évi történelmi fejleményeket, akár pedig az 1848-iki törvényekbe fektetett elveket, akár általában az 1848. törvényeket, ez csakugyan reaetionaritis törvényjavaslat. Megmondom az okát: miért? Már először, reactionarius azon mód is, a mely szerint ezen törvényjavaslat a ház elé terjesztetett; mert nincs a képviselőházban a fölszólalók közül egy sem, de maga a minister ur sem. a ki be nem ismerte volna azt, hogy a törvényjavaslat sok oly kérdés elintézésébe bocsátkozik, a mely az anyagi polgári törvénykönyvbe tartozik. Már pedig az 1848. törvényhozás nem azért osztályozta az ügyeket ministeri tárczák szerint, hogy az egyik ügyet ne az egyik minister és a másik ügyet ne a másik minister kezelje; hanem azért, hogy mindegyik minister azt az ügyet, a mely rábízatott, ő maga szorgalmazza,, tanulmányozza ós terjeszsze a ház elé. Ennélfogva, ha a törvény értelmében a 1848. törvények szellemében terjesztetett volna a t. ház elé ezen törvényjavaslat: kérdést nem szenved, hogy annak nem egyedül a belügyminister által kellett volna aláírva és contrasignálava a ház elé terjesztetni, hanem az igazságügvminister ur hozzájárulásával is, (Helyeslés balfelöl.) Már t. ház! Ha mi megengedjük azt, hogy egyik minister a másik minister ressortjába vágó dolgokat előadhasson: ez annyit tesz, miut az illető ministert a felelősség alól felmenteni ; mert azért felelős a minister, a mit beterjeszt Miután az anyagi jognak elintézése az igazságügyi ministerhez tartozik, és ő a jelen törvényjavaslatot alá nem irta, ebből világosan következik, hogy e törvényjavaslatot olyannak tartotta, á miért a felelősséget nem merte elvállalni. Es értem is, hogy miért nem merte elvállalni, mert ezen törvényjavaslatban foglaltattak akkor, midőn ez a t. ház elé terjesztetett, oly tótelek, oly határozmányok, a melyekért senki felelősséget t. i. olyanokért, a mik ressortjához tartoznak, elvállalni nem mert volna akkor, midőn például még a telekkönyvi eljárás is egészen megsemmisítéssel volt fenyegetve. Ha pedig nem azt jelenti, a mit előadtam: akkor annyit jelent, hogy a ministeriumban a ministerek közt nincs egyforma befolyás, egyforma hatály a maguk tárczájára tartozó dolgokra nézve, hanem a belügyminister felül emelkedve, a többinek mellőzésével beterjeszt oly törvényjavaslatot, a melyet két rninisternek kellett volna beterjeszteni. Már akár az egyik akár a másik esetet vegyük fel, — mert harmadik esetet, nem tételezhetek fel: — én nem akarom ugyanis a t. igazságügyminister úrtól feltételezni azt, hogy nincs benne elég kötelem-érzet; sőt miután ezt tökéletesen föltételezem és erről saját tapasztalás szerint meg is győződtem: e szerint harmadik esetet nem vagyok képes kigondolni; már pedig a két eset közül akár az egyik, akár a másik álljon, egyik sem oly állapot, a melynek a képviselőház örvendhetne, mert az csakugyan egy olyan állapot, a mely egy átalános confusiót idézne elő. Azt hiszem, hogy ezzel igazoltam, a mit tegnap Horváth Boldizsár t. képviselő társam felemlített, hogy e törvény bizonyos tekintetben reactionárius ós a mennyiben reactiót foglal magában, azt valóban csakis a szabadelvüség zászlója alatt lehetett ide behozni; (Derültség,) mert bár micsoda más zászló alatt hozatott volna be, egy szóval elvettetett volna. De tovább menve, kénytelen vagyok bevallani, hogy nemcsak a t, belügyminister ur követett el reactiót a 48-iki törvény irányában akkor, mikor e törvényt behozta ; hanem hogy egyáltalában a képviselőház minden tagja bizonyos mér-