Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-236

386 országos ülés május 2.1877 849 bizottság által tett jelentésben tájékozottabb, bő­vebb áttekintést nyer az emiitett javaslatok iránt. Az vettethetnék ellenében ezen javaslatnak, hogy ha két bizottság küldetik ki, akkor ezen kérdések hamarább lesznek tárgyalhatók. Azonban itt t. ház, a nélkül, hogy a kértlés ezen oldalába bővebben bele kivarrnék menni, csak arra az egy körülményre vagyok bátor felhívni a t ház figyel­mét, hogy azon tárgyalás, mely a két kormány közt ezen kiegyezési javaslatokra vonatkozólag az elmúlt időben lefolyt, eléggé megmutatta azt, hogy szükséges nekünk kellő óvatossággal eljárnunk, nehogy sokkal előbb járjunk, mint a lajtántuli tartományok képviselete, s olyat fogadjunk el, a melyet ők majd később elvetnek. Nem kivánok e részben többet mondani, csak azt, hogy tanácsos itt a kellő óvatosságot megtartani. Még egy körülmény van t. ház, a miért én részemről helyesebbnek látom, ha ezen törvényja­vaslatok egy és ugyanazon bizottsághoz utasíttat­nak, s ez az, hogy én alig hiszem, hogy lehet­nének fontosabb törvényjavaslatok azoknál, melyek ezen bizottságban tárgyaltaim fognak. S igy min­den képviselő — legalább én ugy hiszem — érdeklődni fog azon tárgyalások iránt, melyek ezen bizottságban folyni fognak. Ha már most t. ház két bizottság küldetik ki: természetes, hogy a két bizottság egy és ugyanazon időben, hogy ugy mondjam, parallel üléseket fogván tartani, akkor az illető képviselő urak, kik a bizottsági tárgyalások iránt érdeklődnek, azokban résztvenni óhajtanak, ezen lehetőségtől el lesznek ütve : mert vagy az egyikben, vagy a másikban nem vehetnek részt. T. ház, ismétlem, hogy ez nem elvi dolog, a mit a t. háznak elfogadás végett bátor vagyok aján­lani, tisztán czélszerüségi dolog és azért én egész bizalommal fordulok a t. házhoz, hogy azon ha­tározati javaslatot, a mely nem foglal magában egyebet mint azt, hogy két bizottság helyett az a négy törvényjavaslat, a mely a ministerelnök ur határozati javaslatában foglaltatik egy bizottság­hoz utasíttassák, e bizottság pedig álljon 31 tagból. Bátor vagyok felolvasni a határozati javas­latot : „Válaszszon a képviselőház egy 31 tagú bi­zottságot, melynek feladata lesz a magyar korona országai és ö Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- ós kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslatot, továbbá a magyar korona országainak és ő Felsége többi királyságainak és országainak kormányai közt, a részvénytársaságok, biztosító társaságok és közkereseti ipar-szövetkezetek kölcsönös bebocsá­tása iránt létrejött egyezményről szóló törvényja­vaslatot, ugy szintén az osztrák-magyar banktársulat létesítéséről és szabadalmáról szóló törvényjavas­latot, és végre a szabadalmazott osztrák nemzeti ban­kot cselekvőleg illető 80 millió forint államadós­ságról szóló törvényjavaslatot mielőbb tárgyalás alá venni és egyszersmind utasítani a kiküldendo bizottságot, hogy az emiitett törvényjavaslatok tárgyában véleményes jelentését a ház elé ter­jeszsze." Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Az előttem szólott képviselő ur nem elvi, hanem czélszerüségi szempontból tette indítványát; én is csak czélszerüségi szempontból kivánok hozzá­szólni. Én azt tartom, hogy a czélszerüségi szem­pont határozottan azt kivánja, hogy mindezen tör­vényjavaslatok nem egy nagy számú, hanem ugy, a mint én indítványozni bátor vagyok, két cse­kélyebb számú bizottsághoz utasíttassanak, mert egyfelől azt mindenki tudja, hogy túlságos nagy számú bizottságokban a tárgyalás ott, a hol egyes részletekről is van szó, igen nehéz, ós a mint, bár nálunk, bár másutt nagy számú bizottságok választatnak is, azok rendesen a gyakorlatiasság szempontjából feloszlanak albizottságokra és ma­gát a practicns munkát az albizottságokban tel­jesitik. A mi azt illeti, hogy azon képviselő urak, a kik nem lesznek is tagjai a bizottságnak, érdeklődni fognak ez ügy iránt, ez, azt hiszem, kétséget nem szenved; de mégis azt gondolom, hogy legna­gyobb részt egyik képviselő urat egyik osztály tárgyalásai, másikat másik osztály tárgyalásai ér­deklik inkább s mindenki meg fogja választani, a ki részt akar venni a tárgyalásokban, hogy oly esetekben, midőn egy időben esik a tárgyalás, melyik bizottságba vegyen részt mint hallgató, képviselői jogánál fogva. A dolgokat rögtönöztetni bizonyára a kormánynak sem szándéka. De azt, hogy zsinórmértékül elfogadjuk, hogy a magyar­osztrák monarchia két államának törvényhozása egyik a másikat lessé mindég, hogy melyik csi­nálja később: az, engedelmet kérek, oly eljárás volna, mely oda vezetne, hogy utoljára egyik sem csinálna semmit, mert mindegyik később akarná csinálni, és igy az egész dolog elintézése elmaradna. A mi pedig az óvatosságot illeti, az óvatos­ság minden igényeinek elég tétetik az által, hogy a törvényhozás két háza megmarad a mellett, a mint én, midőn a javaslatot benyújtottam, bátor voltam jelezni, hogy mindezen törvényjavaslatok, ha elfogadtatnának, csakis akkor, ha mind elfo­gadtattak és csakis akkor, ha a másik törvény­hozás által is elfogadtatnak: együttesen fognak szentesítés alá terjesztetni. Az óvatosság igényeinek ezzel elég van téve; a ezélszerüség pedig a két bizottsághoz utasítást kivánja inkább, tehát igen kérem a t. házat, mél-

Next

/
Thumbnails
Contents