Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-236

3,50 236. országos ülés május 2. 187?. toztassék ez irányban az általam benyújtott határozati javaslat értelmében határozni. (Helyeslés) Helfy Ignácz: T. ház! Én magam részéről is sokkal helyesebbnek és correctebbnek találnám azon eljárást, melyet Grulner Gyula képviselő ur hoz javaslatba; helyesebbnek találnám azon okból is, mert a ministerelnök ur nem egyszer, de valahányszor ezen ügyek valamelyikére nézve kérdés intéztetett hozzá, mindig azt méltóztatott válaszolni, hogy nem lehet ezen kérdéseket egyenkint megítélni, mert minden egyes kérdés természetében fekszik az, hogy egyikben egyik, másikban másik alkudozó íél enged. Ha tehát a t. kormány olyannak tekinti ezen kiegyezési kérdéseket, hogy az egyik compensatióul szolgál annak, mit a másikban engedünk: szükséges, hogy azon bizottság, mely hivatva van ítélni azok felett, hol az egyik fél engedett, egyszersmind megítélhesse, hogy vajon megfelel-e azoknak a nyert compensatió. Mondom, már ezen oknál fogva is óhajtanám, hogy egy bizottságban összpontosuljon a tárgyalás. Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy ha nagy bizottság van, az ugy is albizottságokra oszlik. Ez igaz. És azt mondja, hogy akkor a czél egyaránt eléretik; de a különbség az a képviselőkre nézve, hogy akkor mégis in pleno tárgyaltatik az egész kiegyezési kérdés, s a tárgyak mindenikére nézve, mindig kellőleg tájékozva vannak. Ezen okoknál fogva a magam részéről is csatlakozom Grulner t. barátom határozati javaslatához. Felszólalásomnak fő tárgya azonban az, hogy a magam részéről legalább kinyilatkoztassam, hogy ha hallgatólag beleegyezem abba, hogy ezen bizottsághoz, — vagy legyen — bizottságokhoz, a 80 milliós államadósságra vonatkozó ministeri törvényjavaslat utasittatik, ebből ne következtesse a t. ház, vagy bárki is azt, hogy ez által a magyar képviselőház elismeri, hogy ez vitás kérdés. Ha ez nálunk bizottsághoz utasittatik, azért történik, mert a kormánynak házszabályaink szerint joga van bármit előterjeszteni, s a háznak kötelessége az előterjesztést bizottsághoz utasítani, ha a kormány ugy kívánja; de ebből senkinek sem lehet és szabad következtetni, — mert nézetem szerint, ekkor a magyar törvényhozás nagy hibát követne el, sőt törvényellenesen járna el, — hogy ezen kérdést vitás kérdésnek ismerjük el, miután az 18G7: XV. t.-ez. világosan kimondja, hogy mindaz, a mit Magyarország államadósság czimón elvállalt: egy meghatározott, soha nem változható összegben állapíttatott meg, következőleg ilyesmivel a kormánynak tulajdonképen nem is lett volna szabad a törvényhozás elé lépni sem. Csakis ezen nyilatkozat megtétele végett óhajtottam felszólalni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Zichy Nándor: T. ház! Azokhoz, miket az előttem szólott képviselő-társam mondott, bővebben csatlakozni szükségtelennek tartom, mert az oly természetes, és magától érthető, hogy annak értékét bővítés által növelni nem is lehet. A mi magát a szőnyegen lévő kérdést illeti, erre vonatkozólag kijelentem, hogy pártolom az imént Grulner képviselő-társam által beadott határozati javaslatot, még pedig pártolom azon szempontból, melyet ő előadott. Hogy a különböző tárgyakat nagyobb vagy kissebb bizottságok által lehet-e czélszeruen tárgyalni : az mindig és mindenkor vitás kérdés, az eredmény legalább mindig attól függ, hogy minő módon tárgyaltatnak ezen kérdések, és minő egyéniségekből állíttatnak össze a bizottságok? Annak eldöntése, hogy miként, lehetne egy kérdést ezélszerübben tárgyalni: attól függ, miként véli ki ezen kérdés vizsgálatára, kiválóan hivatott, azon kórdóst legczélszerübben tárgyalhatni. Azon törvényjavaslatokat, melyeknek tárgyalásáról most szó van, leginkább ellenzéki szempontból kell a bizottságokban.bonczkós alá venni, mert a kormány és annak pártja azon javaslatokhoz kétségen kivül közelebb áll, habár nem is vonom kétségbe, hogy azoknak körében fog anynyi és oly nyomatékos és szakszerű bírálat találtatni, mint bármely más körben. Azonban épen azon vitatkozás, mely egyfelől és másfelől és a fölött folytattatik, hogy egy vagy több bizottságban tárgyaltassanak-e ezen kérdések, arra mutat, hogy az egy bizottságban való tárgyalás sokkal kielógitőbb leend, mert az mindazokat magában foglalhatja, a kik egyfelől és másfelől is fel fognak szólalni. Különben még egy indokot vagyok bátor saját egyéni álláspontomból az egy bizottság czélszerűsége mellett felhozni, és ez az, hogy a kérdések természete nem annyira elváló, hogy az egy és ugyanazon irányban kiképzett egyének ne volnának kiválólag képesítve ezen kérdések mindegyikének megoldására, minthogy pedig szakszerűen képesített, ezen kérdéshez tüzetesen hozzá szólni hivatott egyének túlságos mértékben sem hazánkban, sem egyéb ország parlamentjeiben nincsenek: kívánatos, hogy azok, kik ezen kérdés tüzetes megvitatására hivatvák, ne zárassanak el az egyik kérdéshez való hozzászólhatástól azért, hogy e javaslatok két különböző bizottságban tárgyaltatnak. Én tehát részint azért, inert kívánom, hogy a legfontosabb kérdésekben mindazok, kik azok vizsgálására tüzetes képzettséggel és hivatottsággal birnak, a kérdések mindegyikéhez hozzászólani, részint pedig azért, mert azt hiszem, hogy,a túloldalról tett indítvány kiváló figyelemre méltó, a mely oldal ezen kérdések vizsgálatára és eriticájára kiváló hivatottsággal bir, a benyújtott határozati javaslatot pártolom.