Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

344 235, országos ülés május 1. 1877. mét. a közigazgatási hatóságok részére még sokkal (ágasabb hatáskör engedélyeztetett,, mint a milyenről ma egyátalában szó van. (Elénk helyeslés.) T. barátom igen szépen és érzékenyen hivatkozik arra, hogy ne rontsuk el azt, a mit csináltunk, ne menjünk vissza, ne csináljunk reactiót, ne kövessünk el politikai öngyilkosságot, Tökéletesen osztozom mindezekben; de hogy akár reaetio, akár az 1848. évi törvényhozás szellemétől való eltérés, akár pedig politikai öngyilkosság, hogy lehet abban, ha mi azt akarjuk, hogy a hagyaték letárgyal tatváii, maradjon meg az árváknak, a helyett, hogy az eljáró közeg napidijaira menjen fel: ezt én felfogni nem birom. (hlénk helyeslés.) A t. képviselőtársam {Halljuk} Halljuk!) különben igen sokat mondott el alkotmányosságunk szerkezetének hiányairól, a mikben vele tökéletesen egyetértek; csakhogy azt magam sem hiszem, hogy ő azt várná, hogy mi e gyámügyi törvényjavaslat alkalmából segítsünk mindezeken Én legalább azt gondolom és azt tartom, hogy itt segíteni kell azokon a bajokon, melyek ezen a téren mutatkoznak, azontúl pedig fokonkint igyekezni kell segíteni azon más bajokon is, melyekre nézve vele — mint mondám — uagyrészben egyetértek. Legyen meggyőződve, hogy senki jobban mint én, nem fog annak örvendeni, ha ugyan minister leszek — mert ha minister nem leszek, még kevésbé bánom, — mint én, ha a ministerium attól, hogy bíró is legyen, kivált midőn gyakran nincsen meg a teljes tiszta törvény, melynek alapján ítéljen, megszabadul. De ez mondom nem oly kórdós, mely a gyámügy kérdésének keretében megoldható , és ha gyámtörvónyjavaslat e tekintetben meghagyja a ministernek eddigi jogát: nem újítást követ el helytelen irányban, hanem csak nem tudva rnost minden bajt orvosolni, meghagyja a létezőt, hogy majd mindezen bajok egy átalános közigazgatási törvény utján a lehetőségig orvosoltassanak. [Helyeslés!) De különben, hogy én a magam részéről ugy vélekedem, ebben talán igazat fog adni a t. ház; mert hisz épen én, ha nem is teljesen kiegészítőlég, de a lehetőségig igyekeztem azon,hogy közigaz gatási forumokat teremtsek és a ministernek befolyását ily dologban, a mennyire azt egy eszme — a melyre a t. képviselő ur is és én is nagy súlyt fektetünk, t i. a magyar államiság eszméje engedi, — korlátoztassék. (jüénk helyeslés?) És itt higyje el t. képviselőtársain, a magyar államiság eszméjéért, senki nem lángolhat jobban mint én; de higyje el, hogy a magyar államiság eszméje, ha azt csakugyan valósítani akarjuk: nem egyszer korlátozókig lép eleinkbe ma oly intézkedések behozásával, melyet különben nemcsak a theoria, de a szabadság praxisa is kíván. (Helyeslés?) Higyje el a t. képviselő ur, hogy a magyar államiság eszméjét, ha az ember szivén viseli, nem elég hangoztatni, hanem áldozatot is kell neki sokszor hozni. (Helyeslés.) Nem beszélek én most másféle áldozatról ; de áldozatot kell hoznunk gyakran a legszentebb theoreticus meggyőződésünkből is, mert azok keresztül vitele még most sokszor a magyar államiság biztosítékba ütközik. (Elénk helyeslés) Én t. ház, nem akarom a t. ház türelmét tovább fárasztani. {Halljuk! Halljuk!) Én a törvényjavaslat mentül elébb létre jövetelét szükségesnek tartván, halasztási indiiványokhoz részemről nem fogok hozzájárulni. Én azt hiszem, hogy a közigazgatási és bírói hatóságok teendői közt ezen javaslat kellő határt szab. Ha itt vagy ott tulment volna a határon, arra valók a részletek; ha meggyőződünk róla, hogy csakugyan tulment, hogy azokon javítsunk; de azt is kénytelen vagyok megjegyezni, hogy miként már érintettem is, én azt, hogy a hagyatékok megőriztessenek az árvák számára: az árvaügyek javítása conditio sine qua non-jának tartson. Es ha nem segítünk azon, hogy a hagyatéki eljárás fel ne emészsze a kis hagyatékokat: alkothatunk igen szép törvényt, de a nép ezrei és millióinak hasznot nem okozunk. (Elévk helyeslés több oldalról.) Miután t. ház, én erről így meg vagyok győződve s miután erős meggyőződésein az, hogy ezen törvényjavaslat által, vagyis az által, hogy a hagyatéki tárgyalásoknál a közigazgatási hatóságoknak adunk befolyást a közjegyző és járásbíróság helyett, tehát a bíró helyett, de csak addig, a mig ítélni szükséges, sem reactiót nem követünk, sem a magyar állam eszméjével ellentétbe nem jövünk: annyival inkább kérem a t. házat ezen javaslat elfogadására, mert a magyaiállam eonsolidátiójának egyik alapfeltétele az, hogy oly törvényeket hozzunk, melyek jótékony hatását az állam lakóinak legalsóbb rétegei is megérzik; ha pedig ily törvényt hozunk, mely számukra ügyeik intézését olcsóvá, könnyűvé teszi, megmentjük a hagyatékot a hagyatéki eljárás alatti elpusztulástól: akkor sokkal többet- teszünk ezen czélra, mintha más, bármely különben helyes szempontokból vezettetvén, épen azt hagyjuk meg, a mi a nép legnagyobb részére nézve a sérelem és elégedetlenség kutforrrása. Kérem a javaslat elfogadását. [Zajos helyeslések.) Csatár Zsigmond: Miután beszédem hoszszabb időt veend igénybe, arra vagyok bátor a t. házat kérni, miszerint méltóztassék megengedni, hogy ezen beszédemet holnap tarthassam meg. (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urnák nincs joga ezt kérni, mert az e kérésre megkívántató szabályszerű idő még be nem következett. Tóth Vilmos: Én ugy vagyok értesülve, hogy a ministerelnök urnák, a ki egyszersmind