Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-235
235. országos ülés május 1. 1877. 345 belügyminister is, a főrendiek ülésében kell megjelennie és miután anélkül is már fólkettőre van, azt vagyok bátor indítványozni: méltóztassék a t. ház a tárgyalást holnap folytatni. {Nagy zaj.) Zsedényi Ede: T. ház! Tóth Vilmos képviselő ur indítványával szemben azt vagyok bátor indítványozni, hogy használjuk fel az időt és folytassuk a tárgyalást. (Helyeslés.) Elnök: A t. ház határozata az, hogy az ülést 2 óráig folytassuk, és igy én nem ajánlhatok mást a t. háznak, mint azt, hogy méltóztassék ez*m határozatot hiven követni. Simonyi Ernő: Én a házszabályokra hivatkozva, bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy üléseink tartamát a képviselőház maga határozza meg. (Halljuk! ügy van!) Az ülések rendesen 2 óráig tartanak; most egy indokolt indítvány terjesztetett elő a túloldalról, a mely mellett felhozott okokat tagadni nem lehet. Ha arról van szó, hogy egy perezet se veszítsünk, akkor az a kérdés is támadhat fel: vajon használnak-e azzal az ügynek, vagy sem? Miután tehát indokolt indítvány tétetett, arra vagyok bátor a t. elnök urat kérni, miszerint méltóztassék azon kérdést szavazásra feltenni: kívánja-e a t. ház, hogy a tárgyalás folytattassók, vagy sem V (Helyeslés.) Elnök: Kérem a t. házat, mélóztassék nyilatkozni, kívánja-e az ülést folytatni vagy sem ? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, kik a tárgyalás folytatását kívánják, felállni. (Megtörténik, felkiáltások : Többség ! Kisebbség !) Méltóztassanak már most azok, kik az ülést holnap kívánják folytatni, felállani. (Megtörténik.) A többség folytatni kívánja a tanácskozást. Felkérem tehát Csatár képviselő urat, hogy méltóztassék nyilatkozni Csatár Zsigmond: T. ház! Bár örömmel üdvözöltem a gyámügy rendezéséről szóló javaslatnak napirendre való felvételét, mindazonáltal távolról sem volt szándékomban az átalános vitába belebocsátkozni és pedig azért nem, mert nem lehet czélom és feladatom beszédem által is húzni - halasztani az időt, hogy e tör vénjavaslat minél előbb törvényerőre emelkedjék. De tekintettel arra, hogy e törvényjavaslat sok tekintetben megtámadtatott,és megtámadtatott olykép, mit elhallgatni nem szabad, nem lehet, mert ha ezt elhallgatnám, saját jól felfogott képviselői helyzetemmel jönnék ellentétbe. Midőn tehát a gyámügyi törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, egyúttal azon meggyőződésemnek kell kifejezést adnom, hogy a t. kormányt ós a törvényjavaslatot benyújtó belügyminister urat vezesse jó szelleme tovább is ezen az utón : mert hitem erős, hogy ily utón magát a nagy közönséget óriási terhek súlyától fogják megmenteni. Felhozatott ezen törEEPV. H. NAPLÓ 1875-78. I. KÖTET vényjavaslat ellen különösen az, hogy a bírósági hatáskört gyengíti. Én ezt a magam résziről el nem fogadhatom; kijelentem, hogy ezen álíifcás a gyakorlati életnek egyáltalán nem felel meg. Mert a bírói eljárás ott kezdődik, a hol a bírónak vagy határozni vagy ítéletet hozni hivatása. A hol azonban arról van szó, hogy akkor, a mikor valaki után 400 írt marad és két gyermek van, azt hiszem, hogy minden józan eszű ember határozatot hozhat anélkül, hogy ez a 400 írt elpárologjon. A gyámügyi javaslatnak nem az a czólja, hogy a bírói hatáskört occupálja, nem az a czélja, hogy az 1868: L1V. törvényczikket sarkaiból kiforgassa ; hanem igenis czélja az, hogy az 1868: LlV. törvényczikkbe — meglehet sietség folytán odajutott, de oda nem illő 560-ik §-t onnan kivegye ós a leltározás költségeitől a közönség megkíméltessék. Ez a czólja a gyámügyi törvényjavaslatnak ós ezért üdvözlöm a kormány ez irányban kezdeményezését, és teljesen őszinte öntudattal elfogadom a törvényjavaslatot, habár Mandel Pál képviselő ur felhozta, hogy ugy fog járni ezen törvényjavaslat, mint járt a békebirói törvényjavaslat. Ha ón, mint ügyvéd a magam érdekét tartanám szemem előtt, csak azt kívánhatnám, a mit Mandel Pál képviselő ur mondott, hogy ezen törvényjavaslat jusson a megboldogult békebirói törényjavaslat sorsára. Mert az igaz, hogy azon esetben, ha ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedni fog: nekünk ügyvédeknek nem lesz alkalmunk a beavatkozásra, míg a hagyaték peressé nem válik. Míg most a szegény fél nem tudta, hol solicitálja hagyatéki ügyét, tehát nem tehetett mást, mint megkeresett minket, mi pedig díjtalanul ily foglatkozást nem teljesíthetvén, sok esetben a fél nem kevés költsége mellett jártunk el; ha mondom, saját existentiám fentartása forogna előttem: akkor én szintén óhajthatnám, hogy e törvényjavaslatot a t. ház ne fogadja el, mert sok tekintetben az mi reánk ügyvédekre káros intézkedéseket tartalmaz. És igy vagyunk t. ház a békebirói törvénynyel is. De a nép erdeke lelkesít engemet s eltekintek a magam érdekétől. Én azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha a. t. házzal megismertetem egy nagyon jellemző esettet, mely a mellett harczol, hogy a békebirói törvényt ismét napirendre kell felvenni és az életnek átadni, hogy lehetetlenné tegye azon igazán elszomorító állapotot, hogy egy egyforintos per miatt az egyes bírótól kezdve az ország minden főtörvónyszéke igénybe vétetett. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy nem a békebirói törvény van tanácskozás alatt. Csatár Zsigmond: Tudom. — T. Mandl Pál képviselő ur a gyámi törvényjavaslatnak leginkább családi részével foglalkozott. Én megvallom, 44