Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

842 336. országos ülés május 1. 1877. lyeslés a középen és szélső balfelöl.) Én t. ház, tudom azt, és határozottan ki is merem mondani, hogy igen sok túlzás van abban, a mi árvaügyeink rósz állapotáról mondatik. Határozottan merem állítani azt is, — és ez egyik indokául szolgált törvényjavaslatomnak, — hogy az árvaügyek állása az 1870-iki törvény óta, mióta azoknak kezelése a közigazgatás körébe tétetett át, határozottan nem romlott, hanem hasonlíthatatlanul jobbá lett. {ügy van! Élénk tetszésnyilvánítás a középen és szélső baloldalon,) De midőn ezt constatálom, kénytelen vagyok mégis mint az, ki mint belügyminister, nem most igénylem magamnak, hogy a belügyministerium legyen az árvaügyekben legfőbb fórum, de ki az árvaügyek kezelését igy találtam és 2 év óta igy folytatom, — mégis kénytelen vagyok azt is constatálni, hogy az árvaügyek rendezése okvetlen szükséges; mert ily természetű ügyeknél csakugyan igen nehéz és igen kellemetlen állapot az, midőn az eljárást szabályzó törvényeket hol a Tripartitumból, hol az osztrák civil codexból, hol ismét eurialis decisiókból, majd végre egy homályosan átszállott gyakorlatból kell kikeresni, mert a legtöbb kérdésre positiv határozott törvénynyel nem rendelkezünk. Ily viszonyok között valóban nem lehet azért a közegeket vádolni, hogy az ügyek nem jól mennek; mert igazán nem csoda, ha felek ép ugy, mint közegek, vagy maga a ministerium is egyes esetekben nem tudják meglelni az utat, melyen járjanak. {Elénk helyeslés a középen és a szélső baloldalon.) Még előzetesen azon vádra kell pár szót szólanom, hogy e törvény tárgyában enquette nem tartatott. Ha a t. képviselő ur, ki e vádat emelte, szives lesz felfáradni a belügyministeriumba, én szívesen odaadom neki azon nagy halmaz iratot, mely a ministeri elődöm idejében tartott enquette munkálkodásának eredménye lett. De ezenkívül szolgálni íogok az ország minden részeiből igen számos, elismert szakértők véleményével, kikkel a törvényjavaslat eredeti alakjában közöltetett, kik aztán szívesek voltak kimerítő részletes véleményöket a fölött írásban nyilvánítani. Tehát a törvény létrejövetele szempontjából az ez irányban szükséges intézkedések, részint hivatali elődöm által, részint általam megtétettek és igy nem lehet semmiképen, bármit ítéljenek a törvény fölött, egy pillanatnyi szeszély alkotta törvényjavaslatról szólani. Én t képviselőház, midőn az árvaügyek rendezését óhajtottam, felhasználva az előttem fekvő anyagot is, czólomul azt tűztem ki, hogy ugy, miként ez nálunk — engedelmet kérek, de a történelmi fejlődós alapján, a melyet, hogy mennyiben lehet és mennyiben czélszerü ugy megszakítani, mint az előttem szólott t. képviselő ur mondja, erre talán még viszszatérek — mondom, a történelmi fejlődés alapján én a rendezést a közigazgatási hatóságok utján tartom eszközlendőnek, (Helyeslések.) ugy a mint ma is a közigatási hatóságok kezelik az árvaügyek legnevezetesebb részeit. De midőn ezt tettem, másfelől igenis igyekeztem gondoskodni arról, hogy mindenütt, a hol jogi kérdés eldöntéséről, valóságos jurisquestióról, ítélet hozásáról van szó: ott a rendes bíróságok hatásköre sértetlenül hagyatik; de épen azért a közigazgatási bizottság eljárása mindenütt, még a hagyatéki eljárásban is csak addig megy, hol valamely kérdés vitássá válik; — minden vitás kérdés egyenesen és határozottan a bíróhoz utaltatik, s a mint a közigazgatási bizottság a második rész 6-ik fejezetét hozzájárulásommal is módosította: ott, a hol a telekkönyvi intézmények folytáni eljárás szükséges: ott ismét az egész hatáskör, az összes teendők a bíróságoknál meghagyatnak. De midőn ezt akartam, akkor másfelől — megvallom — egy szerintem legalább főfontosságu szempont is lebegett előttem, ós ezen szempont volt az, hogy árvákról, hagyatékokról és sokszor s legtöbb esetben szegény emberek hagyatékáról, kis hagyatékokról van szó. Már most nem hiszem, hogy valaki, a ki az országban az életet ismeri, tagadhatná, hogy a mai eljárás mellett, midőn az részint a járásbíróságok, részint ujabb időben a közjegyzők által történik: a kis hagyatékok legnagyobb része megszűnik. (Zajos helyeslés a középen és szélső balon. Mozgás.) Mondom, a kis hagyatékok legnagyobb része megszűnik : mire az eljárás befejeztetett, mert a költségek felemésztik azt. (Ugy van! Ugy van a középen és szélső baloldalon.) Én t. ház, hogy miként vélekedem a theoriáról, már elmondtam ; alapnezetem, melyet akkor röviden kifejeztem, majd mindenben találkozik azzal, a mit az előttem szólott t. képviselő ur elmondott. Most a theoriára nézve elmondottakból kifolyólag csak azt kérdezhetem, hogy ki hát az ezen házban, a ki a theóriának oly józan felfogás mellett, a mint az megmagyaráztatok : ellensége? Én senkit sem tudok, a ki ezélul azt tűzte volna ki magának, hogy üldözze e theoriát, hogy haszontalannak, hiábavalónak declarálja azt; hanem igenis vannak olyanok ós magamat is oda számítom, ki kötelességemnek tartom ismerni a theoriát ; de miután nekünk nem in corpore vili kell működnünk, hanem élő lényekre nézve rendelkezni, azt hiszem alkalmazni kell a theoriát a viszonyokhoz ugy, hogy azon theoria az életben ne fájjon, azt ne károsítsa, hanem javára legyen. (Elénk helyeslés a középen és szélső baloldalon. Mozgás.) De mondom, én a theoriát ezen korlátok közt tisztelem, nagy súlyt fektetek rá; hanem azt megvallom, hogy oly theoriát, mely theóriának kedvéért