Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

23B. orsíigos Illés míjus 1. 187Í. »41 küzdelmei közt létrehoztunk; De tegyünk uj irányban kísérleteket, a melyeket, ha tévesek, évtizedek múlva sem leszünk képesek kiheverni. Ne feledjük azt, hogy itt a magyar állam jövőjéről van szó, a melynek biztositéka elvégre is nem egyes kitűnő ministerek becsülésre méltó erélyében: hanem magukban az intézményekben fekszik. Ne vigyük a nemzetet egy ismeretlen térre, ne kössük le a nemzet kezeit e törvényjavaslat elfogadása által egy oly rendszerre, a melyet még legfőbb körvonásaiban sem tártak föl előttünk. De bármiként határozzon a ház, én részemről e törvényjavaslatot meg nem szavazhatom. Decomponálná ez nem csak justitiánkat, hanem magát politikai administratiónkat is; legfontosabb polgári magán jogunkra nézve megfosztana bennünket azon biztosítékoktól, a melyeket a birák szakképzettségében és függetlenségében keresünk; a birói hatalom egy részének és a politikai hatalomnak egy kézben való egyesítése által csökkentené a jogállam garantiáit; az 1869-iki IV. t.-cz. felforgatása által halomra döntené összes igazságügyi rendszerünket, anélkül, hogy ismernők azon uj rendszert, a mely rendszer határvonalán mintegy bekötött szemekkel akar bennünket átvezetni. Nem szavazhatom meg a szőnyegen levő törvényjavaslatot, mert az mind a justitia, mind a politikai administratio, mind a magyar jogállam, mind pedig az 1848-iki törvényhozás által contemplált magyar állam szempontjából határozott visszaesést jelez. (Több oldalról élénk helyeslés.) Ennélfogva a törvényjavaslatot áfalánosságban sem fogadom el; igen hajlandó volnék azonban hozzájárulni azon indítványhoz, hogy e törvényjavaslat ujabb szakszerű tárgyalás végett akár a jogügyi bizottsághoz, akár egy vegyes bizottsághoz utasittassók. (Elérik helyeslés és tetszés több oldalról.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem volt szándékomban a vita ezen stádiumában már szót kérni, és hogy kérem a szót most mindjárt, — mindenesetre egy reám nem kedvező perczben, egy nagyhatású beszéd elhangzása után — indoka az, mert kénytelen leszek törvényhozási teendők miatt a házból az ülés vége előtt távozni, és még sem tartottam volna helyesnek, hogy a vita első napján lehető rövidséggel ne jelezzem álláspontomat, és némelyekben ne refleetáljak az előttem elmondottakra (Helyeslés.) A mi magát ezen törvényjavaslatot illeti, többen felhozták, még a javaslat ellenzőinek egy része is, s viszonyainkat tekintve, nem is hibáztatva, hogy ezen törvényjavaslatban fel vannak véve oly részei az anyagi jognak, melyek egy polgári códexben lennének valóban helyükön, de mondom, ezen törvényjavaslat ellenzői között többen szívesen elismerték azt, kogy az árvaügyek rendezésével a polgári codexnek létrejöttét megvárni czélszerü nem lévén : igazolható dolog az, hogy ez irányban az okvetlenül szükséges intézkedések megtörténjenek. És midőn magam, ezen meggyőződéstől vezéreltetve, helyesnek tartottam ezen dispositiót bevenni: akkor egyúttal ennek nyilvánítása által kifejeztem azt is, hogy el nem fogadhatnám azon egyik képviselő ur által beadott indítványt, mely szerint az árvaügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat a napirendről levétetvén, az igazságügy mi nisterium utasittassék, hogy a polgári codexnek kapcsában terjessze be^ az árvaügyről sző ló törvényjavaslatot is. Mert én részemről igen jól tudom, — és ez mentségül szolgál nem csak a mostani igazságügyi minister és ministeriumnak, de általában az 1867. óta fenállott igazságügyministeriumoknak az iránt, hogy a polgári codexxel nem vagyunk tovább, mint a meddig vagyunk, — hogy mindenütt a világon egy polgári codexnek czélszerü elkészítése, oly hosszú munka, a melynek bevárásától tenni függővé oly fontos ügynek rendezését, mint az árvaiigy, semmi irányban, még csak a törvényhozói lelkiismeret előtt sem lenne igazolva. (Élénk helyeslés a középen és a szélső balon) Hogy a beadott határozati javaslatokra röviden feleljek; én a magam részéről egyátalán azt, hogy e törvényjavaslat bármely bizottsághoz utasittassék, most igazolhatónak s részemről elfogadhatónak nem tartom. Ha ezen törvényjavaslat részletes tárgyalásában, egyes fontos részekhez eonereet indítványok adatnak be, a házszabályok módot nyújtanak arra, hogy azok, ha a ház szükségesnek tartja, az illető bizottsághoz bővebb megfontolás végett viszszautasitassanak. De eredményt, hasznot, ha lehet ezen eljárástól várni, csak az esetben lehet: ha ez már olyankor történik, midőn a törvényjavaslat elvei iránt a ház már megállapodott. De már most előzetesen e nélkül ily javaslatot akár az eddig működött bizottsághoz, akár más bizottsághoz utasítani, szerintem egyátalában ézélhoz vezető nem volna, amint merek is rá hivatkozni, hogy ily eset, különösen hogy egy ily bizottság által tárgyalt munka más bizottsághoz utasíttatott volna, tudomásom nem volt; de midőn több retortán ment keresztül valamely javaslat, — lettek legyen e retorták a ház osztályai és központi bizottsága, — épen ezen különböző retortákou keresztülmenetele által a törvények megalkotása nem könyittetett, csak nehezíttetett. (Helyeslés.) Én pedig a magam részérői ismétlem, hogy az árvaügyi törvény tekintetében semmi oly intézkedéshez — határozni egyébiránt a ház bölcsességétől függ, — mely által az árvaügy rendezése elhalászhatnék: hozzájárulni nem fogok. (Elénk ht-