Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

540 236, országos Ülés május 1. 1877. zat egyedül helyes, egyedül jogos keretébe s a midőn habár nem elleneztük, sőt melegen üdvözöltük, hogy a megyék érdekeltsége és tanácskozásai á közügyeket is felkarolták; de nem engedtük meg azt, hogy a régi vis inertiae felélesztése által az államkormányzat súlypontja a megyékbe helyeztessék át. S a magyar állam eszméje lebegett lelkünk előtt akkor is, midőn az állam egyik legemihensebb jogának, a bírói hatalomnak gyakorlását, kivettük a megyék kezeiből és azt magának az államnak kezeibe tettük le. Ez lehetett volna másut a liberalisinus kérdése, nálunk nem az volt. Nálunk a magyar államiság kérdésével volt ugyanazonos. (Elénk helyeslés több oldalról.) Az államkormányzat egy részének átruházása a helyi kormányzatra akár confoederatio alakjában, akár más alakban, lehet másutt az opportunitásnak, lehet a szabadságnak, lehet a kormány vagy államformának, kérdése. De nálunk, a mi sajátszerű ethnographiai viszonyaink között ez az existentia kérdése. {Helyeslés több oldalról.) Lehet ugyan más politikával is itt államot fentartani, sőt talán virágzásra is emelni; de meggyőződésem szerint azon állam nem lenne többé magyar állam. (Helyeslés több oldalról.) T. ház, mi öntudatos, mindenekfelett pedig magyar politikát követtünk; magyar politikát, nem azon értelemben, hogy a magyar faj szűkkeblű érdekeinek kedveért elnyomjunk minden más jogosult és nemes érdeket; hanem magyar politikát űztünk azon értelemben, hogy a magyar faj históriai jogainak és hegemóniájának erkölcsi biztosítékot az intézményekben keressünk; (Helyeslés több oldalról) de ezen intézmények egyúttal a kor színvonalán álljanak és évről évre fokozottabb mérvben legyenek képesek kielégíteni azon igényeket, amelyeket a mai időben egy müveit állampolgár, egy müveit állam irányába emelni jogosítva van. (Helyeslés több oldalról.) És hivatkozhatom önök emlékezetére, hogy ezen kezdeményezéseink nem idéztek fel faji gyűlöletet, nemzetiségi ellenszenveket, sőt az úgynevezett nemzetiségi képviselők sóiéiban is találkoztak olyanok, kik melegen üdvözölték javaslatunkat a cultura nevében. Mi tisztában voltunk ezólunkkal, és tisztában voltunk az eszközökre nézve is. Összes eljárásunkban rendszer nyilatkozott, melynek megállapitásában nem volt kevesebb része a hazafiúi hűségnek, mint az államférfiúi óvatosságnak. Ha rendszerünket minden részleteiben nem tudtuk keresztül vinni: ez részben saját gyengeségünkre, más részben más okokra vezethető vissza, melyeket nem akarok most taglalni. De annyi bizonyos, hogy az alapok, melyeket leraktunk, kézzel fogható tanúságot tesznek arról, hogy mind az, amit tettünk, nein a pillanatnyi ingatág szeszély, hanem egy minden részleteiben és következményeiben átgondolt rendszer kifolyása volt. (Helyeslés több oldalról.) Mi is nagyon érezzük és tudjuk, hogy ezen intézményeink nem elégítették ki mindannyi igényünket : de ennek oka nem az intézményekben fekszik, hanem részint önmagunkban, részint közviszonyainkban. Fekszik önmagunkban, amennyiben igényeinket tulesigáztuk; (Helyeslések) a mennyiben rögtöni sikert követeltünk az intézményektől, melyek szerencsésebb és előhaladottabb más nemzeteknél is csak gondos ápolás és hosszabb fejlesztés után termék meg gyümölcseiket. (Helyeslések.) S önmagunkban fekszik az ok még annyiból, hogy nem rendelkezhetünk kellő számban azon erkölcsi erőkkel, — mert hiszen ezeket nevelni és képezni kell és ezt ismét csak az intézményektől várhatjuk, — mondom, hogy nem rendelkezhetünk kellő számban azon erkölcsi erőkkel, melyek nélkül a világ legjobb intézménye sem felelhet meg föladatának. Ismétlem, az ok önmagunkban fekszik még azon tekintetben is, hogy elmulasztottuk habozás és ingadozás nélkül befejezni a megkezdett müvet, mely most hasonlít egy fedetlen épülethez, mely niucs megvédve az idő ós vihar rombolásai ellen. Az ok másik része szerencsétlen pártviszonyainkra, különösen pedig hanyatlott közgazdasági állapotunkra vezethető vissza, melyele egyrészben lehetetlenné tették, hogy a munkát erélylyel és következetességgel folytassuk, s hogy azon intézményeket, a melyeket időközben a politikai közigazgatás terén hoztunk létre, kellő harmóniába állítsuk törvénykezési alkotásainkkal, a melyek másfelől megvonták tőlünk az intézmények fejlesztésére mindenütt nélkülözhetetlen anyagi erőt. Ez szerencsétlenség uraim, a melyet azonban jobb idők, kedvezőbb viszonyok segélyével kiköszörülhetünk. De ha azon meggondolatlan és türelmet vesztett gazda példáját akarnók követni, a ki az okszerű beruházásokat azért, mert eredményük várakozását nem elégítik ki, megsemmisítette, ahelyett, hogy azokat fokról fokra kiegészítette volna; ha ezt tennők uraim: ez már több volna a szerencsétlenségnél ; ez oly valami lenne, a mire én megfelelő nevet egyhamarjában nem vagyok képes találni, de a mit én semmiesetre sem sorozhatnék a politikai erények közé. Uraim! Kérem önöket, ne bolygassuk meg e rendszert, ne forgassuk fel eddigi alkotásaink alapjait! A rendszer változtatása még a consolidált nemzetek erejét is megviseli. Oly nemzetre nézve, a mely az átalakulás nehéz vajúdásaiban szenved: ez könnyen válságossá is válhatnék. Az isten úgyis annyi szerencsétlenséggel látogatta meg ez országot, ne tetézzük bajainkat még azzal, hogy szétszórjuk mindazt, a mit egy évtized nehéz