Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

338 286. országos ülés májas 1, 1877. üzenjünk harczot ezen rósz theoriának; de a theoria felett már in principio pálczát törni a legnagyobb ballépés lenne. Minden theoria a praxisból keletkezik, és viszont a praxisnak nincsen értéke a theoria nélkül, mert a theoria semmi más, mint a praxisnak öntudata. A kik tehát megvetik és kigúnyolják a theoriát és annak ellenében, mint ellentétre a praxisra hivatkoznak : azok mintegy azon önvallomást teszik, hogy oly praxist követnek, a melyet sem indokolni, sem igazolni nem képesek. Ezeket csak közbevetőleg érintve, visszatérek oda, hogy az 1869. IV. t.-cz. két nagy alapelvet állított fel: az egyik a közigazgatás elkülönítése a törvénykezéstől; a másik pedig az, hogy a bírói hatalmat maga az állam, vagyis az állam képviseletében ő Felsége a király gyakorolja. Elmondom néhány szóval, hogy mely vezérszempontok lebegtek szemeink előtt, midőn e két nagy alapelvet a törvénybe lefektettük. E szempontok részint tisztán gyakorlati, részint magasabb politikai természetűek voltak. Köztudomású dolog, hogy az orvosi tudomány az ujabb időkben óriási haladást tett, mely messze túlszárnyalja a múlt századoknak e téren elért összes vívmányait. E rendkívüli haladást azóta észleljük, mióta az orvosi tudomány szakmákra oszlott, mióta a gyógyászat terén specialisták léteznek. Azóta sok baj könynyen és biztosan orvosoltatik, a mely azelőtt teljesen daczolt az orvosi tudománynyal. Önként azon következtetésre kell tehát jutnunk, hogy e rendkívüli haladást az orvosi tudomány azon nagy elv alkalmazásának köszönheti, melyet a munka felosztása elvének nevezünk. És ha észleleteinkben nem állapodunk meg itt: további kutatásaink ugyanazon eredményre vezetnek bennünket más téren is, a hol a munka felosztásának elve alkalmazásba jött. Nem akarom taglalni a gyáripar, a technica ujabbkori rendkívüli haladásának okait; elég felemlítenem azt, hogy mindazon országokban, hol a kormányzat terén a munkafelosztás elvét alkalmazásba vették, hol például a közigazgatás a törvénykezéstől elkülönittetett: ott mind a politikai közigazgatás, mind pedig a törvénykezés napról napra inkább hivatásának magaslatára emelkedik. Azt hittük tehát t. ház, hogy miután nálunk mind a politikai közigazgatás, mind pedig a törvénykezés ezelőtt úgyszólván a kezdetlegesség jellegével bírt, a munkafelosztás elvének alkalmazása az okok és viszonyok ugyanazonosságánál fogva hasonló kedvező eredményt fogná felmutatni. Ez volt a tisztán gyakorlati ok, a miért a törvénykezésnek a politikai közigazgatástól való elkülönítését a törvénybe felvettük; mert hiszen ez tulajdonképen nem más, mint a munka felosztásának elve, csak hogy más szavakkal És azt hittük, hogy ezen elv alkalmazásának annál több jogosultsága van. minél csekélyebb mérvben rendelkezik valamely ország akár extensiv, akár intensive oly erőkről, melyek a két nagy hivatás egyesitett feladatával megbirkózhatnának. Hol e két hivatás elkülönítése mellett is csak lassú léptekkel halad előre a fejlődés ós emelkedés: ott e két nagy hivatás egyesítése szükségképen elnyomna minden további fejlődóst, minden emelkedést. (Helyeslés több oldalról.) Talán még legkevesebb hátránynyal járna a két nagy hivatás egyesítése a legfelsőbb régiókban, ott, hol az országnak legeminensebb erői, legkitűnőbb eapacitásai ülnek; de az egyesítést már ott is keresztülvinni akarni, — a legalsóbb regiókban — hol legkevésbbé rendelkezhetünk, legalább kellő számban nem rendelkezhetünk oly erőkről, melyek a két egyesitett hivatás nagy feladatát elbírhatnák: — ez uraim, oly könnyelmű lépés lenne, melynek nemcsak igazolására, de még csak mentségére sem tudnánk egyetlen egy indokot is felhozni. {Helyeslések, ellenmondások több oldalról.) / Áttérek t. ház, a politikai szempontokra. (Hallójuk!) Mi nagyon is gyakran szeretünk hivatkozni alkotmányos érzületünkre; holott t. ház nekünk kissé zavaros fogalmaink vannak az alkotmányosságról. A valódi alkotmányosság az én felfogásom szerint a különböző hatalom-körök egyensúlyán alapszik. Ezen egyensúly megzavarása anarchiát von maga után; ott pedig, hol ezen különböző hatalmi körök egy kézben központosulnak: absolutismus van. És nálunk, ha őszinték akarunk magunk iránt lenni, sok tekintetben ínég ily csendes anarchia és ily alkotmányos mézbe burkolt absolutismus uralkodik. (Helyeslések és ellenmondások több oldalról.) y Midőn 1867-ben az alkotmány visszaállíttatott, azt hittük, hogy meg van a teljes alkotmányosság, mert hiszen itt van a parlament, mely törvényeket alkot és ott van a ministerium, mely eljárásáért felelős. Azon fogalomzavarban voltunk és vagyunk is máig is, hogy elég van téve az alkotmányosság minden követelményének, mihelyt a parlament visszahelyezkedett törvéuyhozási jogaiba, ós mihelyt a felelős ministerium átvette a végrehajtó hatalom mindazon jogait, melyeket azelőtt az udvari canczellária ós a helytartótanács gyakorolt. De azt nem vettük eriticai bonczkés alá, sőt ma sem igen kérdezzük: vajon megegyezik-e a valódi alkotmányosság alapfogalmával, hogy mindazon hatalom egy kézben összpontosuljon, melyet azelőtt az udvari cancellária és a helytartótanács gyakorolt. Innen van azon anomália, hogy közigazgatási ügyekben ministereink még ma is nem csak kor-