Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-235
285 országos ülés május 1, 1877. 337 Uraim, ne tagadjuk, hiába tagadnék, hogy a panasz, a mely a politikai közigazgatás teréről hozzánk felhangzik, semmivel sem kisebb annál, a mely törvénykezésünk ellen emelkedik. Ezen törvényjavaslat deeomponálná nemcsak a justitiát, hanem deeomponálná magát a politikai administratiót is. A hagyatéki eljárás nagy részének áthárítása az ugyis túlterhelt szolgabirákra : okvetlenül azon következményt fogná maga után vonni, a melyet az előttem szólott t. képviselő ur elég őszintén jelezett, hogy nem múlna el pár óv és mi kénytelenek volnánk a szolgabirák számát megszaporítani. (Helyeslések és közbeszólások több oldalról.) T. ház! Ha e baj már annyira terjedt, hogy ellene nem remélhetünk más orvoslást, mint a munkaerő szaporítását: akkor azt mondom, hogy sokkal inkább van indioálva a szakképzett, mintsem a nem szakképzett erők szaporítása. (Mozgás) A második alapelv, a mely ezen törvényjavaslaton átvonul, és a melyre ón soha semmi kürülmények közt nem adhatnám szavazatomat: az, hogy közigazgatási hatóságokat inaugurál oly jogkérdésekre nézve, a melyek kétségtelenül és feltétlenül a birói hatalom, a törvénykezés hatáskörébe tartoznak. (Igazi Ügy van! több oldalról) Már volt szerencsém emliteni t. ház! én nem tartozom azok sorába, kik a gyámügyet egész terjedelmében ós minden teendőivel együtt a törvénykezéshez tartják utalandónak Ez lehet az opportunitás kérdése, de elvi kérdést nem találok benne. Én nagyon meg tudnók barátkozni oly árvaszékekkel, melyeknek hivatása a gyámokat és gondnokokat ellenőrizni, azokat számadásra vonni, a gyámi pénzek elhelyezéséről gondoskodni, a eumulativ pénzkezelés rendszerét megállapítani, végrehajtani és a többi. De hogy polgári magánjogaink fölött is közigazgatási hatóságok ítéljenek ; hogy például ha a szülő és gyám a nagykorúvá vált fiúnak további gondnokságát kérelmezi, vagy ha arról van szó, hogy engem, mint apát, a természeti jogon és positiv törvényen alapuló gyámi jogaim gyakorlásától megfosztanak: hogy az ilyen kérdések közigazgatási utón döntessenek el (Mévk helyeslés több oldalról.) és hogy ezt a magyar parlament sanctionálja: ezt én erkölcsi lehetetlenségnek tartom. (Hosszas élénk helyeslés több oldalról.) Alig néhány hete t. ház, hogy a kormány levette a napirendről a bagatell ügyek szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég hiba!) levette azért, mert az ország közvéleménye perhorresoalta, hogy a polgári magánjogok a közigazgatási hatóságok hatáskörébe vonassanak. (Helyeslések és élénk ellenmondások több oldalról.) kÉPV. fi. NAPLÓ 1875-78. I. KÖTET. E törvényjavaslat t. ház, ugyazt ezólozza, sőt e törvényjavaslatnak veszélyes hordereje messze túlszárnyalja amazét. Ott csak bagatell ügyekről volt szó : itt legszentebb, legfontosabb polgári magánjogaink forognak kérdésben; ott a békebiró netáni hibás eljárása ellen legalább fen volt hagyva az orvoslat az ország rendes bírósagaihoz ; itt ez meg van tagadva és egy hibás leltár vagy hagyatéki eljárás ellen, a mely a vagyoni jogoknak gyakran egyetlen törvényes alapját képezi : nincs semmi remedium. És a mi e törvényjavaslatnak ezen hibás alap elvéből folyó veszélyeit még inkább fokozza: az a javaslat egyik további intézkedése, mely gyámsági és gondnoksági ügyekben legfelsőbb fórum gyanánt a belügyministert decretálja, tehát ugyanezt, a kinek kezeibe a politikai hatalom van letéve és igy a birói hatalom nagy részét egyesíti a politikai hatalommal. (Helyeslés több oldalról) Ne ringassuk magunkat illusiókban t. ház! E törvényjavaslat felforgatja mindazon biztosítékokat, melyeket legfontosabb magánpolgári jogainkra nézve a bírák szakképzettségében és függetlenségében keresünk. Ezen törvényjavaslat szakit eddigi alapelveinkkel, összes rendszerünkkel és szakit azon iránynyal, melyet intézményeink tovább fejlesztésére nézve évekkel ezelőtt megállapítani jónak láttunk. Engedje meg a t ház! hogy a tárgy ezen rendkívüli horderejónél fogva á képnek ezen oldalát is néhány röpke vonásban feltárhassam. (Halljuk!) Az 1869. évi IV. t.-cz., mely a birói hatalom gyakorlásáról szól és mely törvénykezési rendszerünknek eddig alapját képezte, (Felkiáltások a, szélső baloldalon : Elég szerencsétlenség volt l) két nagy alapelvet állított fel. Tudom, hogy kellemetlen sokak előtt, a midőn elvekről szólok; de én nem tehetek róla, ha nem osztozhatom azok nézetében, a kiknek kedvencz eszméjök, ellentétbe helyezni a theoriát a praxissal és pálezát törnek az elvek felett. £m más iskolához tartozom. Én azon nézetben vagyok, hogy a theoria és a praxis nemcsak nem állnak, de nem is állhatnak ellentótben egymással, sőt kell hogy egymást kölcsönösen kiegészítsék. A theoria nem a tudósok író asztalán születik, hanem a gyakorlati észleletek productuma. (Élénk helyeslés több oldalról.) A theoria figyelemmel kiséri a gyakorlati élet jelenségeit egyik vagy másik terén, ós kikutatván az ok és az okozat között létező gyakran láthatian és csak az események ismétlődésében nyilatkozó kapcsolatot, ezen kutatásai eredményét egy tételben fejezi ki, melyet elvnek nevezünk. Lehet valamely theoria hibás, ha tévedett az ok és okozat közti kapcsolat kutatásában : akkor ám 43
