Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

336 285. országos ttlés május 1 1877. eo lificatió mindig azon nagy hátránynyal szokott karöltve járni, hogy a törvényhozásnak ilynemű alkotásai közt hiányzik a rendszeres egybefüggés, a harmónia, és hogy rendkívül megnehezíti nemcsak magának a törvényhozásnak további eljárását, j hanem megnehezíti egyúttal a bírói, ügyvédi karnak és az egész közönségnek is helyzetét a törvények zavartalan és helyes felfogása és alkalmazása szempontjából. Ha már azonban egyhamar nem tudunk polgári codexre szert tenni, akkor én szükségből a magam részéről a per excerpta codificatióí is elfogadom, csakhogy ez esetben megkövetelem, hogy a mii tárgyát teljesen kimerítse és olyan legyen, melyet annak idejében a polgári eodex keretébe zavar és aggály nélkül bele illeszthetünk. Ezt azonban a szőnyegen forgó törvényjavaslatról elmondani nem lehet. Ezen törvényjavaslat nem meríti ki tárgyal, jelentékeny, lényeges hézagokat mutat fel s azon kívül hibás szerkezete ós beosztása tömérdek kételyt és ellenmondást támaszt ÜAI szívesen elismerem, hogy a törvényjavaslatnak épen ezen része, az anyagi rész, sok igen becses és helyes intézkedést tartalmaz ; de az egészben véve nem olyan, hogy én speciális és plenáris tárgyalás alapjául ma már jó lelkiismerettel elfogadni tudnám. (Helyeslés több oldalról.) Az előttem szólók már eléggé iMustrálták a törvényjavaslat ezen oldalát. Nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, én csupán egy példára szorítkozom. Ott van a törvényjavaslat 35. §-a, mely elősorolván a gondnokság eseteit, ezek közé foglalja azt is, ha a szülő vagy gyám a gondnokságnak a nagykorúság bekövetkezése utáni elrendelését kérelmezi, a nélkül t. ház, hogy az egész törvényjavaslatban bárhol kijelölve, megállapítva volnának azon okok, a melyek alapján egy ily nagy horderejű kérelem teljesíthető. Azt csakugyan senkisern fogja kétségbe vonhatni, hogy a gondnokság magánpolgári jogainknak nagy megszorításával jár, és ha egy törvényjavaslat, mely ugy látszik a gyámügynek egyúttal speciális codexe akar lenni, még arról is megfeledkezik, hogy felsorolja azon okokat, melyek polgári magánjogainknak, összes rendelkezési jógiinknak eme fölfüggesztését vonhatják maguk után : akkor én egy ily hiányos codexre nem adhatom szavazatomat. (Helyeslés több oldalról.) Mig azonban a törvényjavaslatnak anyagi részére nézve véleményem az, hogy az ujabb átdolgozás, szakszerű kiegészítés után a részletes tárgyalás alapjául annak idejében elfogadható volna : az alaki részét olyannak találom, melyet a benfoglalt alapelveknél "fogva én most már határozottan és feltétlenül elvetendőnek tartok. '\ E téren is csak pár példára fogok szorítkozni. A törvényjavaslat elveszi a hagyatéki eljárást a kir. járásbíróságok, a kir. közjegyzők, tehát a szakértők kezéből ós azt szabály szerint nem szakértők kezébe teszi le. Ugy látszik, a törvényjavaslat ezen eljárást a gyorsaság és olcsóság szempontjával akarja indokolni, feledve azt, hogy a fősúlyt mindig azon szempontra kell fektetni, hogy az eljárás jó legyen, hogy .a positiv jognak érvényt és hatályt szerezzen; feledve továbbá azt, hogy éjien a hagyatéki eljárás az összes öröklési jognak és telekkönyvi rendszernek oly alapos és tüzetes ismeretét tételezi föl, a melyről a törvényjavaslatban eontemplált közegek nem rendelkezhetnek. Sajátszerű jelenség, t. ház, hogy mi, a kik annyiszor és oly hangsulylyal szeretünk hivatkozni a tudomány ellenében a józan észre, a theoria ellenében pedig a praxisra : épen a justitia terén akarunk tenni oly kísérleteket, melyeket higgadtan megfontolásunk minden más téren elitélne és melyeknek a gyakorlati élet tanúságai minden lépten-nyomon ellentmondanak. Nem fogiiók-e merésznek, sőt talán nevetségesnek találni, ha valaki azt állítaná, hogy ugyanazt a munkát gyorsabban és jobban teljesítheti a dilettáns, mint az, akinek e munka szakmájába vág, aki az ahhoz szükséges elméleti ós gyakorlati ismereteknek teljes birtokában van? Es mi mégis az ellenkezőt teszszük ! Minthogy a szakértők sem voltak képesek várakozásunkat kielégíteni, most azt a logikai ballépést akarjuk elkövetni, hogy nem szakértőkhöz folyamodunk. Azt várjuk, hogy mivel még azok is, kiknek e munka hivatásszerű feladatát képezte, nem győzték azt; most azt könnyebben, jobban végezzék el azok, kiknek e munka nem tartozik hivatásához, kik az élet ezer és ezernyi más ügyeivel, bajaival vannak elfoglalva és akik ennélfogva azt csak mellékfoglalkozás gyanánt tekinthetik. Es mit szóljak t. ház a szolgabirákról ? Ha már a királyi járásbiró és a kir. közjegyző is, kiket a felek a magok székhelyén minden pillanatban legalább bizton megtalálhatták, nem elégítették ki a gyorsaság igényeit: akkor kérdem t. ház, minő garantiát fog nekünk a gyorsaságra nézve nyújtani a szolgabíró, a közéletnek ezen valóságos omnibusza, (Derültség.) a kit évenként, heteken át az ujonezozás tart lekötve, a ki majd utat csináltat, majd egy beomlott hidat tataroztat, a kit ma a közegészségügy, holnap a közrend veszélyeztetett érdeke vesz igénybe, a ki alig győzi a különböző ministerek rendeleteit registrálni, a ki mindenütt van, de nincs sehol, a kinek élete a bolygó zsidóra emlékeztet; a kire a felek valóságos hajtóvadászatot kénytelenek tartani, mig őt valahol megkeríthetik. (Élénk kelyeslés és tetszés különböző oldalokról,)